Honismeret, 2012 (40. évfolyam)
2012 / 5. szám - TERMÉS - A bor és az irodalom (Cs. Varga István)
tokosok által választott személy lehetett. A határok és a gazdálkodás rendjének őrzőjét, a tolvajlások, károkozások ellen fellépő hegymestert munkájában szőlőpásztor segítette. A nemes birtokosok nagyon ügyeltek a hegymester tekintélyének a megóvására is, szidása 32 ft bírságot vont maga után, amely behajtása ügyében az illetékes szolgabíró kellett, hogy esküdtjével eljárjon. A későbbi, települési autonómiát mutató a falvak, benépesített puszta helyekre vonatkozó szőlőhegyi rendtartások egy lehetséges korai típusa jelenik meg ebben a nemesi községi rendszabásban.19 A szőlőhegyi települések kialakulása, egy-egy település (mezőváros, falu) XVI-XVII. századi igazgatásának, gazdálkodásának története további komplex kutatásokat kíván, amelyhez csupán szempontokat, adatokat adhatott ez a kis előadás. Ugyanakkor a szőlőhegyek igazgatásának sokszínűségére már e XVI. századi példák is felhívják a figyelmet, további kérdések megfogalmazására, kutatásokra ösztönözve. Dominkovits Péter A bor és az irodalom A szőlő az emberiség régóta ismert és kedvelt kultúrnövénye. A bor kultúrkincs, különleges helyet foglal el a történelemben. Már a görögök tudták, hogy a bor orvosság, méreg és élelmiszer, bor az embernek teremtett csodálatos adomány, feltéve, hogy egészségben vagy betegségben, ésszel és mértékkel, jellemre szabottan fogyasztják" (Hippokratész). Egy görög hitrege szerint Pegazus, a múzsák szárnyas lova, akkor szökkent elő Medusza nyakából, amikor annak fejét Perszeusz levágta. Pegazus az Olümposzra repült, patkója nyomán szent források fakadtak. Leszállt Helikon (Parnasszus) hegyére. Patáiból vizet eresztett ki, attól kitűnő szőlő termett, abból remek bor lett. A bort a kilenc múzsa megitta, ennek nyomán születtek meg a művészetek. Dionüszosz és Bacchus kultuszát a bor, a mámor, a vidámság jellemezte, a bacchanáliákat a rómaiaknál eleinte tiltották, mert kicsapongást, fékevesztett mulatozást, orgiát jelentett és jelent ma is szóhasználatunkban. Babits Mihály Az európai irodalom története című opusza szerint Alkaiosz témái „a bor, a szerelem, a haza hányt-vetett hajójának sorsán érzett aggodalom, a líra hagyományos témáivá lettek. Nov xpaj pldvaörv, kiáltja Alkaiosz diadaléneke. Nunc est hibendum, echózza a római, majd hatszáz év múlva. S Alkaiosz neve idéz egy lírai attitűdöt is. Ahogy a lírikus típusát ma is látja a köztudat: ifjúi hév és önérzetes mámor!" Anakreon jelmondata: ,Jobb részegen feküdni, mint a halotti ágyon". Fő témái közé tartozik a bor és szerelem örök szomja. Bordicsérő vallomását, "Hogyha szomjas vagyok, bort iszom ', Csokonai így költötte magyarra: „ha szíhatok borocskát, a gondjaim csúcsainak". (Anakreóni dal:,Midőn iszom borocskát, alusznak aggodalmim...") Közvetlenül hatott Catullusra és Horatiusra is. Magyar nyelven talán legismertebb költeménye a Gyűlölöm című epigrammát fordításában ismerjük: „Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván / Háborút emleget és lélekölő viadalt. / S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák / Szép adományairól zengve szeretni tanít." A későbbi európai irodalomra inkább az utánzatok (anakreontikák - anakreonteia) révén hatott. Aszklépiadész (Kr. e. 300-250) versben hirdeti: „Borban az igazság" (In vino veritas). Catullus: Ős falernusi bort... kezdetű versének zárlata: „Itt Dionysos él: a színbor". Dionüszosz a szőlőművelés, a bor és a mámor istene volt az ókori görögöknél. A bor és az emberiség kapcsolatát bizonyítják a legendák: Dionüszosz szívéből nőtt ki az első szőlőtőke, Bacchus pedig ügyes borkereskedőből vált a bor istenévé. Marcus Terentius Varró A bor dicsérete című versét Kerényi Grácia fordításában ismerhetjük: ,A bornál nincsen kellemesebb, nincs jobb ital: / Bajűző, búfeledtető orvosszerünk, / Vidámság magvetője, édes iskola. /A társaságot összeforrasztó erő." Catullus, a szerelmi szenvedély első modern énekese, Vergilius, az aranykor és a haza költője, Horatius, a világirodalom egyik leggazdagabb témavilágú költője, a bölcs mértékletesség lírikusa. Róma közelében található Tusculum (Tusculaneum), amelyet Horatius halhatatlanított, ahol Sabinumban élt, salernumi bort iszogatva alkotta műveit. Martialis, a csípős epigrammák költője, Egy korcsmáros című versében különös emléket idéz fel: „Ravennában volt egy korcsmáros, / Hogy becsapott az istenadta. / Vizes bort kértem tőle, cselből, / És a zsivány víz nélkül adta" (Kosztolányi Dezső fordítása). 19 Égető - Dominkovits i. m. (2004). 120-123. 48