Honismeret, 2012 (40. évfolyam)
2012 / 6. szám - ÉVFORDULÓK - Ázsia romvárosainak feltárója. Emlékezés a százötven éve született Stein Aurélra (Polgárdy Géza)
Ázsia romvárosainak feltárója Emlékezés a százötven éve született Stein Aurélra Legnagyobb orientalistáink, Körösi Csoma Sándortól Vámbéry Árminon, Ligeti Lajoson és másokon át Germanus Gyuláig, kutatásaikat mindvégig magyar állampolgárként végezték. Ám a hazánk földjén született keletkutatók közül az egész világon legjobban ismertek egyikének, Stein Aurélnak ez nem adatott meg. Noha élete utolsó pillanatáig magyarnak vallotta magát, s rendkívül értékes magánkönyvtárát végrendeletileg a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta, amelynek 1897-től kültagja volt, tudományos eredményeinek javarészét angol állampolgárként érte el. S ha már a hazai tudomány e legfelső fórumát említettük, szinte kínálja magát egy érdekesség. Stein Aurél Pesten, a mai Akadémia és Arany János utca sarkán, az MTA épületétől talán száz méterre állt házban látta meg a napvilágot 150 évvel ezelőtt, 1862. november 26-án. Itt állt a szülőház, amit már réges-régen lebontottak. Helyén az Egészségügyi Minisztérium (jelenleg Emberi Erőforrás Minisztériuma) modern, üveg-vasbeton épülete magasodik, amelynek Arany János utcai falán emléktábla hirdeti Stein Aurél emlékét. Mivel szülei, Stein Náthán és Hirschler Anna korán elhunytak, az árva fiú taníttatásáról a nála csaknem két Stein Aurél portréja. Calcutta, 1890-es évek évtizeddel idősebb Ernő bátyja és anyai nagybátyja, Hirschler Ignác, a neves szemészprofesszor gondoskodtak. Alig múlt tízéves, amikor 1873-ban a drezdai Kreutz Schuléba került, ahol a németen kívül angolul és franciául is megtanult, s itt ébredt fel érdeklődése a földrajz és a történelem kutatása iránt. A középiskola két felső osztályát már Budapesten, a fasori evangélikus főgimnáziumban végezte, ahol 1879-ben érettségizett. Az, hogy az átlagosnál sokkal többre hivatott, már ekkor látható volt, mert az ifjú diák gyakran látogatta az MTA könyvtárát, és már ebben az időben megkezdte a szanszkrit nyelv elsajátítását. Következett az egyetem. Két szemesztert Bécsben hallgatott, a harmadikat Lipcsében, ám az indiai és perzsa nyelvek legrégebbi irodalmi értékei iránti érdeklődése hamarosan Tübingenbe vitte, ahol bölcsészdoktorátusát is megszerezte. A kiváló adottságokkal rendelkező és a tudományos ismereteket nagy elszántsággal megszerző ifjút Trefort Ágoston kultuszminiszter állami ösztöndíjhoz juttatta, s 1884-85-ben így már Cambridge, Oxford és London voltak óperzsa tanulmányainak színhelyei. Hazatérve Budapestre, a Ludovika Akadémián 1885-86-ban sajátította el a későbbiekben számára oly nagy jelentőséggel bíró kartográfiai és tereptani ismereteket. Körülményeinek szerencsés alakulása azonban mindezzel még korántsem ért véget. Egyetemi évei alatt több vakációt is az Alpokban tölthetett, ideális környezetben szerezve meg azokat a gyakorlati hegymászó tapasztalatokat, amelyeknek kiváló hasznát vette ázsiai évei alatt. Stein Aurél első orientalista előadását huszonnégy éves korában, 1886-ban a bécsi, VII. Nemzetközi Orientalisztikai Kongresszuson tartotta. Itthon azonban képtelen volt az érdeklődésének és képzettségének megfelelő álláshoz jutni, így kényszerűségből ismét Angliába ment. Kutatómunkáját ettől kezdve Low- Emléktábla szülőháza helyén (Polgárdy Géza felvétele)