Honismeret, 2016 (44. évfolyam)
2016 / 6. szám - ÉVFORDULÓK - Kedves Gyula - Szabó Magdolna: A szabadság kódjai : A "Jelek és jelképek a függetlenség jegyében" című kiállítás a Néprajzi Múzeumban
Szakál Aurél kiskunhalasi néprajzos múzeumigazgató topográfiailag igyekezett rekonstruálni a halasi sortüzet, és bemutatta az ennek helyén emelt emléktáblát. Eszik Veronika doktorandusz (ELTE) nagyapja 1956-os történetét dolgozta fel példamutatóan jelezve, hogy a levéltárban kutató néprajzosok és az oral history módszerével dolgozó, 2-3 generációt kutató történészek külön-külön is, de akár együtt is milyen eredményeket tudnak felmutatni. Adott esetben Eszik Lajos szerepvállalásáról. Ezek az előadások azért is nagyon érdekesek voltak, mert bár nem tipikus néprajzi témát dolgoztak fel, de a parasztságra, a vidék népességére ható tényezőket, illetve az erre adott szubjektív és objektív, valamint csoportos válaszokat figyelhettük meg, egyféle tömeg pszichózus kialakulását és végkifejletét. Az emberi-paraszti morál határát és a terror különböző fajtáira adott paraszti válaszokat tudhattuk meg a néprajzi szemléletű előadásokból. Kozma Huba a kiskunmajsai népítéletről és megtorlásról a visszaemlékezések alapján, Hajagos Csaba Imre a kiskunmajsai megtorlás egyik áldozatának, máig nem rehabilitált tagjának, Kömpöci Túri Mihálynak a 31 évig tartó kálváriáját mutatta be. Kovács István József a szépen, saját verseivel szemléltetett előadásával a tiszakécskei repülős sortűzről emlékezett meg. A kiskunfélegyházi Mayer házaspár (László és Lászlóné) a nagy karriert befutó Gyurkó Lajos tábornokról tartott érzelemfűtött előadást ’56 egyik hóhéra címmel. A múzeumpedagógia és a közönségszolgálat feladatairól tartotta meg előadását Emlékezetpolitika és a kommunikáció: a kiskunmajsai 56-os emlékhely címmel Nahimi Péter, a kiskunmajsai Pongrácz Gergely által életre hívott 56-os Múzeum kurátora. A kétnapos konferenciát a kiskunfélegyházi városháza dísztermében az 1956 emlékezete című diákpályázatok eredményhirdetése, a diákok bemutatkozása és a Kiskun Múzeum kiállítástermében a Bács-Kiskun 56/60 című kiállítás megnyitása és Hajagos Csaba Imre történész értő kalauzolása melletti megtekintése követte. A programért elismerést érdemel a Kiskun Múzeum kollektívája és annak néprajzos igazgatója, Mészáros Márta. A konferencián résztvevőknek az volt a véleménye, hogy az ilyen nagy állami ünnepeket a személyes és családi visszaemlékezésekkel, a néprajz módszereivel lehet igazán szemléletessé tenni! Csorna Zsigmond A szabadság kódjai A „Jelek és jelképek a függetlenség jegyében" című kiállítás a Néprajzi Múzeumban Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára rendezett kiállítás alapkoncepciója levéltáros-történésztől ered, aki az említett történelmi eseményekkel kapcsolatos kutatási eredményeire támaszkodva fontosnak vélte a polgári szabadságjogok küzdelmeinek párhuzamaira, a szabadságvágyból eredő közös szimbólumválasztásokra, történelmi áthallásokra felhívni a figyelmet. Az ötletet forgatókönyvvé kidolgozó történész-muzeológus a nemzeti és forradalmi jelképek jelentésének és szerepének kiemelésével tette látványossá és közérthetővé a kiállítást. Az Országgyűlési Múzeum felkérésére a Néprajzi Múzeum adott otthont a tárlatnak, melynek megvalósulását az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta. A kiállításban vezérmotívumként jelenik meg az 1848—49-es szabadságharc eszmeiségével való azonosulást kifejező, az 1956-os forradalom által nominált, s egy pillanat alatt szimbólummá „avatott”, a korona minden formáját nélkülöző Kossuth-címer. A tárlat bemutatja a hatalmat szimbolizáló, törvénybe foglalt hivatalos nemzeti jelképekre (címerekre, zászlókra) és azok kiragadott részleteire reflektáló közösségi, vagy egyéni cselekvésmozzanatokat a két meghatározó függetlenségi mozgalom felfokozott pillanataiban. A Néprajzi Múzeum a saját gyűjteményeiből válogatott címeres és kultusztárgyaival nem közvetlenül a történelmi eseményeket kommentálja, de rámutat azok megélésének, társadalmi utóhangjainak tárgyiasult elemeire, a valós függetlenségvágyból fakadó motívumképzéstől a nemzeti jelképek széles körben elterjedt, közkeletű ornamenssé válásáig. Számos közgyűjtemény nyújtott komoly segítséget dokumentumok és tárgyak kölcsönzésével, míg a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által megszólított ’56-os szervezetek a veteránok és magángyűjtők relikviáit emelték a kiállításba. A rendelkezésre álló rendkívül rövid idő alatt a közgyűjteményi műtárgyak mellett számos, a nagyközönség előtt eddig ismeretlen történelmi ereklye került a felszínre. Köztük az ’56-os nemzetőrjelvények vezőtöre, a forradalom mártírjává vált Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagy nemzetiszínű karsza- 38