Honismeret, 2019 (47. évfolyam)
2019 / 4. szám - ISKOLA ÉS HONISMERET - Kodolányi János: Egy tragédia kulcsszava: egyke : [részlet]
sokat lehetetlenné tesszük, sem azzal, hogy a népet a templomba kényszerítjük, eredményt elérni nem lehet. Az önmaga kipusztítására rendelt nép megy a maga útján. A betegségek újabb betegségeket szülnek, a lelki determinánsokat támogatják gazdaságiak is, a gazdaságiakat lelkiek. A legfontosabb annak a megállapítása, hogy az egykés nép sajátos, patologikus lelki alkattal rendelkezik, amelyet levetkőzni nem képes s aminek következménye éppen az egyke. [...] A láncot tehát így állíthatjuk fel: kettős élet, egy a társadalom s egy az egyén használatára, hazugság, hazug morál kialakulása; a morál teljes alárendelése anyagi érdekeknek, az etikai tudat elvesztése; a szexuális élet destruálása nemzedékeken át; az egykés pszichózis kialakulása; örökösödési és vagyoni szempontok bekapcsolódása az egykés pszichózisba; teljes szexuális destruálódás, frigiditás és patologikus nemi élet; az utódokban való továbbfolytatódás tökéletes megtagadása. Ugyanezt a belső folyamatot látjuk a dekadens görög és római léleknél is, valamint minden hanyatló fajnál. Amiből nem következik az, hogy ma már az egész magyar nép hanyatló stádiumba jutott, csak annak egyes részei, rétegei. Moralista s magukat keresztényeknek mondó kritikusaim évek óta a legkeményebben bunkóznak azért, mert parasztokkal foglalkozó regényeim és novelláim azt az atmoszférát lehelik, amelyet fentebb jellemeztem. Ha nem tudnám, hogy paraszttárgyú írásaimat tisztára azért írtam, mert ki akartam nyitni a nép pusztulását ölbe tett kézzel nézők szemét, s mert lelkeket ábrázolni röpiratokban nem lehet, hanem csak realista irodalmi munkákban, nem szólnék ezekről a művekről s a kritikákról semmit. Túlvagyok azonban azon, hogy magamról ne beszéljek, csak hogy illedelmesnek és szerénynek tartsanak. Rá kell mutatnom arra, hogy esztendőkön át írtam az egyke lélektani és erkölcsi okairól a pszichológus szépíró módján, s könyveimben rámutattam a szülők, gyermekek, testvérek, házastársak beteg viszonyára az egykés vidékeken. Megmutattam azt is, mi a sorsa az olyan asszonynak, aki ép lelkű, és gyermeket akar (Sötétség, Nyugat, 1922. szeptember 1.). Rámutattam arra, hogy tombolja ki magát a patologikus lélek a vagyonharácsolásban (Börtön, az Athenaeum kiadása), hogy sodródik hamis esküvésbe egy egész falu a törvény előtt (Kántor József megdicsőülése, Athenaeum). Írásaim nőalakjai mind neurotikus frigid nők, és férfias beteg, visszás érzésű férfiak. Ezért nekem sok megtámadtatásban volt részem. Destruktív ember lettem, mert nem ragaszkodtam ahhoz a képhez, amelyet a paraszttól mindenki elvárt volna. Most az események engem igazolnak. Sajnos túlságosan hamar. Azért mondom ezt, hogy aki a kezébe veszi a könyveimet, keresse meg bennük az egyke legmélyebb és értekezés keretén belül el nem mondható indítékait, s ha valamit tehet az ügyért, úgy tegye, hogy belehatol előbb a nép lelkivilágába, felszívja magába annak érzés- és gondolatelemeit, számot vet ezer nyomorúságával, amelybe süllyedt, s ha módja van ahhoz, hogy rendszabályokat alkalmazhat, ne tegye doktrinér módon. [...] 34