Honművész, 1833. április-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1833-04-25 / 7. szám
osztásában; az ebben résztvevő szorgalmatos polgárok tűrhető viszon-szolgálat mellett nem sokára virágzó állapotra juttatták a’ kezeikre bízott örökös tulajdont. Isó Lajos különös figyelmet fordított a’ szabad kereskedés előmozdítására. Minthogy a’ magyar és erdélyi sóbányák több erőt ’s költséget kívántak a’ bormivelésnél, és más egyéb magyar termékeknél, meg engedő a’ lengyel kereskedőknek, hogy Sárosig és Liptóig lengyel sót hordhassanak , és azt borért vagy egyéb magyar termékekért ki cserélhessék. A’ földes urak által önkényesen felállított száraz vagy vizi vámokat eltörlötte, ’s csak hid és kocsivámot hagyott meg, ’s némelly érdemekkel diszlő nemeseket vámszedő jussal jutalmazott. (Folyt* követ J III. THEATRUM. Magyar Játékszín. Pozson. Aprilis le dikén a’ dunántúli színészi társaság ezen nemzeti históriai drámát adá elő 5 felvonásban András és Béla. Vagy Korona és Kard. — alkalmaztatta T. Kossuth L. ur zempléni házad. — Minő feltételek alatt hivá meg e’ társaságot az itteni német játékszín igazgatója, nem tudom, — milly remények csalogaták e’ vándor színészeket Pozsonba, hol Kárpát bérczei alatt, csak a’ német és tót nyelv virágzik — ha csakugyan lehet a’ havason , ’s alatta valaminek virágozni — ezt sem tudom, — el ne rettenjen az olvasó azon, „hogy én hát semmit sem tudok,“ mert bizonyosá tehetem róla, hogy itt is igen sokan vannak, kik, velem együtt, semmit sem tudnak. — Ismeretes, hogy hazánkban a’ színészi társaságok nem egyebek, mint meg annyi vándorló s bujdosó múzsák, ’s hogy e’ különben is elhagyatott múzsákat gyakran egy sereg genius környezi. Ha most is olly világ lenne, mint hajdan, hogy e’ múzsák 's geniusok holmi isteni illatokkal jól lakhatnának , méltán lehetne tőlök várni , ’s kívánni , hogy sokat tudjanak , ’s az ész jeles szüleményit művészileg személyesítve sokakat tanítsanak , köztetszést nyerjenek ; — de addig , mig ők mostoha sorsukkal küzdve, magokat, 's kisded geniusaikat , gyermekeiket táplálni alig tudják , addig tőlök ezt kívánni, valódi „méltatlanság !“ mert fogadom, hogy táplálék nélkül, nem csak valamennyi múzsa , ’s genius , hanem maga Jupiter is magas Olympusában isteneivel , ’s istennéivel együtt elveszne. — Alig jött ide e’ társaság, noha a’ németet művészetében köz elismeréssel felülmúld, állandósága tüstént ingadozék , ’s egy darabig a’ határzatlan maradás, vagy elvándorlás közt sóvárogván, végre