Honművész, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1834-03-23 / 24. szám
IPIS^ÍÍÍS^1 vasárnap martius 23k án 1834. TERMÉSZETI TÖRTÉNET. Gaour, a’ hindostani nagy ökör. Ezen új ökör- faj a’m i ne-pan t-i bérczekben lakik, közel 100 franczia mértföldnyi távolságban a’tengertől, a’ coromandeli part és bengali öböl között. Az ökör-fajnak ezen óriása ollyan forma fejű mint a’ mi bikáink, csakhogy homlokcsontja emelkedettebb, ’s kidudorodtabb. Szarvai igen erősek ’s vastagok, nem felette csillámlók ’s a’ fákon tenni szokott dörzsölésük vagy talán egymással viaskodásuk által nagyon kopottak; nincsenek vissza görbülve mint a’ bivalnál. A’ homlok felső részét piszkos fehér bodor szőrfürtök takarják; bőre feketével vegyült szegsárgás — szemei kékek, ’s apróbbak a’közönséges bikáéinál. Nézése szilaj, mellyet a’ hosszan fityegő tömött szemöldök még inkább vádit. Czombjai ’s csontjai, mellyeknek mazatjok szörnyű erős, ki felé állnak. Bőre hasonlít a’ tengeri borjúéhoz (phoka) apró sima ’s olajos szőrei miatt, mellyek körme felett a’ lábán végig olly szinűek, mint amazok a’ homlokon; a’ köröm magában hajlékonyabb, erősebb és nagyobb bikáinkéinál. — Különösen kitüntetik a’ Gaourt a’ hátán nőtt tüskék , mellyek a’ nyakforgótól kezdve a’ girincz közepéig mindig kisebbek lesznek, ’s legalább is 6 hüvelyknyivel haladják a’ hát-girinczet. A’Gaour csak szabadságában élhet; ha fiatal korában elfogják, csak sintődik, ’s hamar el is vesz. A’ tehén 12 hónapig hordja borját, ’s kisasszony havában ellik meg. Olly szapora teje van, hogy a’ borjak nem ritkán a’ sok szopott tejtől megcsömörlenek , ’s el is vesznek. Fűvel’s falombbal táplálják magokat. Csak a’ forró időszak részében költöznek a’ völgyekbe ’s a’ síkra, télen által mindig erdőben tanyáznak. Egy egy falkában közönségesen 10—20 darab vagyon. A’ vad bival még közelitni se mer azon hegyekhez, hol a’ Gaour tartózkodik. Mocsár ’s iszapba turkálni, mint a’ bival szokott, a Gaour nem látszik hajlani.