Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1837-01-26 / 8. szám

8 Pesten csötötörkön januarius &ö— 1&37. KÖLTÉSZET. A’ felejthetlen. Hányszor borulok néma éjeken Sötét öledbe kertem bús magánya , Tűnődni sorsomon, melly szerte hánya Eddig, nem adva enyhülést nekem; Hívén, malasztod , szende érzelem Egébe fölragadva, mély sebemre Ad egyszer irt, ’s öröm-könyűt szememre: De árva én mind ezt föl nem lelem. Melly élve is szünetlen üldözött, Az angyal-arcz tündéri bájölelten Föltűnt nehézkes álmaim között, ’S ah látva őt , kitől üdvet reméltem , Halál fagyos ölébe szenderülen Hogy nyerjek írt illy sziv­vihar között ? ÉPÍTÉSZET. Ne­hány szó a’ fékházakról. Minden nagyobb városban megkívántatik, hogy a’ külön rendű foglyok számára különös börtönök készíttessenek. Az emberi társaság, igazság-szeretet, ’s erkölcsiség érdekei ellenzik, hogy nehéz bűnösök vegyüljenek ollyas személyekkel, kik adósság vagy más fiatalsági té­vedések miatt ollykor befogatnak. Illy intézet czélzatával homlok egye­nes ellenkezésben állana illyes személyeket a’ veszélynek akaratosan kitenni, mert ezek csak annál inkább elromolnának a’ bebörtönzött gonosztevők társaságában a’ helyett, hogy jobbulnának; ’s ennélfogva vak merészlet volna az emberi társaságra nézve azokat még ártalma­sabbakká tenni, mint már az előtt voltak. — Már csak ezekből is ki­világlik eléggé, hogy rendes felosztású fog- és fékházakban különféle okból odajutott személyeket, igy tehát a’ fér­fiakat fehérszemélyek­től , a’ még csak kezdő vétkeseket megátalkodott vagy makacs gonosz­tevőktől végképp elválasztani szükséges. Mindenik osztálynak külön B­­­T v A r.

Next