Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-01-26 / 8. szám
8 Pesten csötötörkön januarius &ö— 1&37. KÖLTÉSZET. A’ felejthetlen. Hányszor borulok néma éjeken Sötét öledbe kertem bús magánya , Tűnődni sorsomon, melly szerte hánya Eddig, nem adva enyhülést nekem; Hívén, malasztod , szende érzelem Egébe fölragadva, mély sebemre Ad egyszer irt, ’s öröm-könyűt szememre: De árva én mind ezt föl nem lelem. Melly élve is szünetlen üldözött, Az angyal-arcz tündéri bájölelten Föltűnt nehézkes álmaim között, ’S ah látva őt , kitől üdvet reméltem , Halál fagyos ölébe szenderülen Hogy nyerjek írt illy szivvihar között ? ÉPÍTÉSZET. Nehány szó a’ fékházakról. Minden nagyobb városban megkívántatik, hogy a’ külön rendű foglyok számára különös börtönök készíttessenek. Az emberi társaság, igazság-szeretet, ’s erkölcsiség érdekei ellenzik, hogy nehéz bűnösök vegyüljenek ollyas személyekkel, kik adósság vagy más fiatalsági tévedések miatt ollykor befogatnak. Illy intézet czélzatával homlok egyenes ellenkezésben állana illyes személyeket a’ veszélynek akaratosan kitenni, mert ezek csak annál inkább elromolnának a’ bebörtönzött gonosztevők társaságában a’ helyett, hogy jobbulnának; ’s ennélfogva vak merészlet volna az emberi társaságra nézve azokat még ártalmasabbakká tenni, mint már az előtt voltak. — Már csak ezekből is kiviláglik eléggé, hogy rendes felosztású fog- és fékházakban különféle okból odajutott személyeket, igy tehát a’ férfiakat fehérszemélyektől , a’ még csak kezdő vétkeseket megátalkodott vagy makacs gonosztevőktől végképp elválasztani szükséges. Mindenik osztálynak külön BT v A r.