Honművész, 1838. január-június (6. évfolyam, 2-52. szám)

1838-07-01 / 52. szám

ekképp’ kitüntetni vetélkedett két színésznő majdnem egy formán kegyeltje lévén nemcsak városunknak hanem honunknak is általjá­ban, miután e’ lapok 20-dik számában az előbb elhunytnak életrajza már közrebocsáttatott, illőnek tartjuk mi is ezét, hiv kútfőből me­rített adatok szerint, e’ lapokba iktatni. A’ köz sajnálkozásra korán elhunyt dalszinésznő nemes Sopro­­nyi Eder Antonia, nemes Chiabai Tóth Pál hitese, származá­sát 1811-ki tél-hóban nemes Sopronyi Eder György színésztől és nemes Tábory Annától Kolosvárott vette. Nevelésének fő alapja a­ romai catholica hitbeli oktatással tétetvén­ le, mind atyja, mennyire változó helyzetű pályája engedé, mind pedig e’ körön kívül élt édes anyja fáradhatlanul iparkodott mind azon hajlamokat, mellyek a’ színészet iránt benne már zsenge korában szebb jövő reményével ki­fejlettek, nemesitni ’s tökélyesitni. Városunkban honosulni kívánó szülői, miután több évi itt mutatásuk után a’ gyermek-szerepekben már köztetszést aratott leányukban a’ természet többi szép adománya között különösen az ének iránt tapasztaltak ritka hajlandóságot, ép­pen e’ czélból költöztek Kolosvárra, hol akkori érdemes énektanító Grosspetter József által vezéreltetvén, Antonia kevés idő alatt annyira haladt, hogy nővérével, néhai Eder Terézia, Altorjai László József, most pesti színésznek, volt hitesével együtt az orszá­gos játékszini biztosságtól rendes fizetésre találtatott méltónak. Mint a’ mézzel rakodott méh virágos rétről, szép előhaladásában olly dú­san tért vissza családostól a’ kis Antonia városunk keblébe, hol a’ már korábbi éneklései és apróbb szerepviteleivel figyelmet gerjesz­tett dalszinésznő mind inkább inkább megnyeré közönségünk kegyét. — 1825-ben családjával nyári utazást tön Nagyváradra és más he­lyekre is. — 1828-ban febr. 13-kán házas életre lépett most elhuny­t én kesergő férjével, ns. Chiabai Tóth Pállal. E’ napon az uj há­zasok részére márkatálul egy színdarabot játszott az akkori szinész­­társaság, melylyel mind ők bebizonyiták irántai figyelmüket, mind a’ hason érzelmű közönségnek alkalmat nyujtanak résztvevő kegye nyilvánítására. — 1830-ban a’ t. n. Abauj megyei játékszini biztos­ságnak meghívására a’ Kassán mulatott dalszinész­-társasághoz szö­vetkezett; innen a’ megyei pártfogás alatt levő társasággal nyári utazást tön­t. Bihar, Arad, Temes, és Torontál megyékbe, hol is a’ dalszinésznők között ő volt egyik, ki az ország-szerte nevezetes Déryné mellett a’társaságnak hírt nevet szerezni segitett. — 1833- ban családja körében Miskolcra költözött, hol már 1823-tól (midőn t. i. az ottani színház e’ család által nyittatott-m­eg) mindenkor ked­vesen és köz örömmel fogadtatott. Eddigi boldog életét ez idő táj­ban kezdé a’ sors borús napokkal keseritni; mert Terézia testvére-

Next