Honművész, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)

1839-08-08 / 63. szám

rát oda hagyó , mert Sze­villában eretnekséggel vádoltatván, bör­tönbe vettetett, hol ételt italt megvetve 1522-ben éhen halt­ meg. A’ Torrigiano vésője alól kikerült szent Jeromos szobra még most is legbám­ulandóbb szobrászi mű spanyol országban. Becerra Gáspár szintén Florenczben gyarapító ismereteit, és mint Berruguete, szobrász, festész és építész volt egyszersmind. Becerra a’ romai cancellaria festményein Vasarival együtt dolgo­zott. Az emberi test boncztanából bámulatos ismeretei lehettek, mert egy, Juan de Valverde által 1554-ben a­ festészek , szobrászok és sebészek használatára irt munkához ő készité a’ rajzokat. Miu­tán Il­ik Fülöp megbízásából az Alcazar és del Pardo palotába több művet készített, 1570-ik évben, Madridban meghalt. Míg Berruguete, Torrigiano és Becerra, Angelo Mihály szű­l­­jét terjeszték spanyol országban, Vargas Lajos, Pedro di Villegas Marmolejo és Juan de Joanes a’ goth modort Raphael szellemében változtaták­ meg. Villegas nagy hite leginkább Arias Montanus tudóssal baráti viszonyának eredménye, ki mun­káiban nagy dicsérettel emlékezik felőle, ki siriratát is készité, mellyben Villegast „solertissim­us , moribus integerrimus, sensu et sermone opportunissimusurnak nevezi. Vargas Lajos 1502-ben Szevillában született. A’ festészetet m­ár kora gyermekségében kezdé, gyakorlatul t. i. kelmére fes­tett. Az e’ kelmére vizfestékben készült festmények, mellyet k­r-ik század elején a’ legjelesebb festészek is gyakoroltak , hihe­tőleg falszőnyegül használtattak szobák ékesitésére. Ha a’ hit nem csal, e’ festményekből Amerikába is több szállítmány küldetett. De Vargasban csak hamar föléledt a’ vágy, tökélyesitni a’ szevil­­lai iskolát, melly Juan Sanchez de Castro idejétől fogva egy álla­potban csenevészett. E’ végből 1527-ben Romába utazott, honnan valószínűleg csak 1550-ben tért vissza spanyol országba; első, nyilvános festményén csakugyan 1555-ik év­szám látható. Ez egy „Krisztus születését 44 ábrázoló festmény a’ székesegyházban. Olaj­ban sokat festett, de nem kevesebbet frescóban is, mellyhez a’ sár­ga okért (mellyet egy Szevilla melletti hegyből ástak) , ő használta először. Vargas 1568-ban halt­ meg. Élete az akkori idő követelé­sei szerint igazán keresztényi volt. Temetőben szokott több ízben hálni, az örökkévalóságról elmélkedendő , és testét korbácsolással sanyargató — egy olly férfitúra nézve, ki a’ 16-ik században olasz ország fényes és kéjvadászó mivelődését látta, ki ott jelen volt , valóságos anachronismus. Juan de Joanes beljegye sokban hasonlított Vargaséhoz. Amahhoz hasonlag ez is csak az oltári szentség magához vétele után

Next