Honművész, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-08-08 / 63. szám
rát oda hagyó , mert Szevillában eretnekséggel vádoltatván, börtönbe vettetett, hol ételt italt megvetve 1522-ben éhen halt meg. A’ Torrigiano vésője alól kikerült szent Jeromos szobra még most is legbámulandóbb szobrászi mű spanyol országban. Becerra Gáspár szintén Florenczben gyarapító ismereteit, és mint Berruguete, szobrász, festész és építész volt egyszersmind. Becerra a’ romai cancellaria festményein Vasarival együtt dolgozott. Az emberi test boncztanából bámulatos ismeretei lehettek, mert egy, Juan de Valverde által 1554-ben a festészek , szobrászok és sebészek használatára irt munkához ő készité a’ rajzokat. Miután Ilik Fülöp megbízásából az Alcazar és del Pardo palotába több művet készített, 1570-ik évben, Madridban meghalt. Míg Berruguete, Torrigiano és Becerra, Angelo Mihály szűljét terjeszték spanyol országban, Vargas Lajos, Pedro di Villegas Marmolejo és Juan de Joanes a’ goth modort Raphael szellemében változtaták meg. Villegas nagy hite leginkább Arias Montanus tudóssal baráti viszonyának eredménye, ki munkáiban nagy dicsérettel emlékezik felőle, ki siriratát is készité, mellyben Villegast „solertissimus , moribus integerrimus, sensu et sermone opportunissimusurnak nevezi. Vargas Lajos 1502-ben Szevillában született. A’ festészetet már kora gyermekségében kezdé, gyakorlatul t. i. kelmére festett. Az e’ kelmére vizfestékben készült festmények, mellyet kr-ik század elején a’ legjelesebb festészek is gyakoroltak , hihetőleg falszőnyegül használtattak szobák ékesitésére. Ha a’ hit nem csal, e’ festményekből Amerikába is több szállítmány küldetett. De Vargasban csak hamar föléledt a’ vágy, tökélyesitni a’ szevillai iskolát, melly Juan Sanchez de Castro idejétől fogva egy állapotban csenevészett. E’ végből 1527-ben Romába utazott, honnan valószínűleg csak 1550-ben tért vissza spanyol országba; első, nyilvános festményén csakugyan 1555-ik évszám látható. Ez egy „Krisztus születését 44 ábrázoló festmény a’ székesegyházban. Olajban sokat festett, de nem kevesebbet frescóban is, mellyhez a’ sárga okért (mellyet egy Szevilla melletti hegyből ástak) , ő használta először. Vargas 1568-ban halt meg. Élete az akkori idő követelései szerint igazán keresztényi volt. Temetőben szokott több ízben hálni, az örökkévalóságról elmélkedendő , és testét korbácsolással sanyargató — egy olly férfitúra nézve, ki a’ 16-ik században olasz ország fényes és kéjvadászó mivelődését látta, ki ott jelen volt , valóságos anachronismus. Juan de Joanes beljegye sokban hasonlított Vargaséhoz. Amahhoz hasonlag ez is csak az oltári szentség magához vétele után