Honvédségi Szemle 1966/2
1966 / 7. szám - FÓRUM - Polónyi Béla alezredes: Böbe babák szülőföldjén
kezdett szaladni a házelé. Majd letérdelt a fal tövében, és belesett a pinceablakon. — Már otthon van anyu, gyere viszsza! — kiáltott a fiú utána. — Ez nem tudja, hogy anyu délelőttös —, mondta a gyerek felém fordulva. — Hol dolgozik anyukád — kérdeztem. — Hát ott, az üzemben — felelte szinte magától értetődően. Arra néztem, amerre a gyerek mutatott, de nem láttam semmiféle üzemet, pedig ott volt az orrom előtt a lejárata. Amikor beléptem, a délelőttösök egy része már elment. A délutáni váltás dolgozott. Az igazgatót kerestem, de nem találtam, mert Pestre utazott. Ivádiné, a helyettese fogadott. A karcsú, barna fiatalasszony szívesen kalauzolt a számomra ismeretlen szakterületen. Végigjártuk az üzemet. — Ez a fröccsöntő — magyarázta —, ezen a gépen formáljuk a figurákat. Itt szabják, ragasztják a babákat — mutatott egy másik munkahelyre. A gépeknél, az asztalok mellett kék köpenyes asszonyok hajoltak a munka fölé. Az üzem, a szervezettség, a fegyelem képét mutatta. — A szövetkezet sokat fejlődött az elmúlt két esztendőben — magyarázta Ivádiné. — Új gépeket kaptunk. Nőtt a termelés mennyisége, az áruk minősége is állandóan javult. Csak az anyagellátás akadozik időnként — tette hozzá —, amely zavarja a folyamatos termelést. — Honnan kapják a nyersanyagot? — kérdeztem. — Különböző helyekről, Budapestről, egyik tiszántúli vegyi üzemből, egyébként sok import anyaggal dolgozunk. Nagy a távolság a központ és az üzem között. Nagy a szállítási távolság is. S ha valamire szükségünk van, valamilyen probléma adódik, a budapesti központba kell mennünk. Hasonló műanyagfeldolgozó üzem nincs a környéken, így érthető, hogy az anyagbeszerzés sok utánajárást igényel, szállítási gondokkal jár. Az igazgató hetenként két napot kénytelen a központban tölteni, a vállalat ügyes-bajos dolgaival. Emellett irányítani a termelést betanított munkásokkal bizony nem könnyű. De nem panaszkodtak. Az emberek szavából inkább bizakodás áradt. — Kitartóak, türelmesek az asszonytársaim — mondta Ivádiné. — A nehézségek láttán nem zúgolódnak, megértőek. S hogy ilyen eredményt értünk el, azt jórészt nekik köszönhetjük. Ivádi Sándorné alapító tagja az üzemnek. Egyike a tizenhét asszonynak, aki elsőként állt a munkaasztal mellé. A munka mellett sok társadalmi munkát is végez. A pártcsoport titkára, sok aszszonnyal foglalkozott, agitált, végigélte az üzemszervezés kezdeti nehéz hónapjait. Hiszen bizonyítani kellett: az üzem életképes, a vállalkozásnak jövője van. Aki dolgozni akar, itt is megtalálja a számítását. A munkaszervezés is sok gondot okoz. Sokféle cikket gyártottak a két esztendő alatt: PVC-csöveket, a legkülönbözőbb műanyagkellékeket iparcikkekhez, majd áttértek a játékkészítésre. Ahogy nőtt a termelés, úgy nőtt az asszonyok érdeklődése is, mind többen jelentkeztek munkára. Mi vonzza ide őket? A kereset? A Együtt a Futrinka utca lakói Polietilén kupaköntés a fröccsöntő gépen