Honvédségi Szemle 1993/1

1993 / 6. szám - CSAPATÉLET - Büki Péter: "Boszorkány", "turul" és "fürkészdarázs" - egy csapatban

amit persze nem lehetett megtenni, hiszen nekem már az egész ezred érdekeit kellett néz­nem, s nem kivételezhettem. A korábbi osztály­hoz tartozók viszont fenntartással figyelték a munkám, mert volt parancsnokukkal többször adódtak vitáim, s előfordult, hogy meg­jegyeztem: bezzeg, ha én lennék ezeknek az em­bereknek a parancsnokuk... Természetesen, amint ez mégis megtörtént, nyomban elfelejtet­tem ezeket a zsörtölődéseket. Igyekeztem min­denkit előítéletek, fenntartás nélkül a saját éberemnek tekinteni. S egy idő után ész­revehetően szűntek meg ezek a fenntartások, szorongások. Ma már nagyon ritkán tapaszta­lok ilyesmit. Úgy érzem, a kollektíva alapvetően összecsiszolódott, beállt a normális kerék­vágásba. AZÉRT MÉG NEM FELHŐTLEN AZ ÉG Gond, probléma persze így is bőven van, amiken nem lesz könnyű túllépni. - Számomra az egyik legfőbb gondot az jelentette, hogy az osztálynál nyolc-tíz éve nem úgy mentek a dolgok, ahogyan helyesnek tartot­tam volna. S ezeken a szokásokon, melyekre az emberek hosszú időn át beálltak, nagyon nehéz változtatni. Az új szemlélet elfogadtatása nagy ellenállásba ütközik, drasztikusan pedig nem célszerű ráerőltetni az emberekre. A meg­győzéshez viszont időre, türelemre és több­leterőfeszítésre van szükség. A parancsnok másik gondja, hogy a vál­toztatáshoz pénz is kellene. Nagyon meggondo­landó, hogy hová, s mennyi forintot tegyenek... Az emberek hangulatában azonban mégis történt kedvező változás. A parancsnok azt ta­pasztalja, hogy nyugodtabb a légkör. Ebben talán annak is szerepe van, hogy amikor teheti, elbeszélget a hivatásos katonákkal, polgári dolgozókkal és a sorkatonákkal, hogy köz­vetlenül ismerhesse meg a gondjaikat, vé­leményüket. Igaz, a legtöbb problémán csak ak­kor tudna változtatni, ha az ország gazdasági helyzete, s vele a honvédség anyagi lehetőségei javulnának... 100 SZÁZALÉKON FELÜL TELJESÍTETTEK Repülési szempontból viszont mindenképpen sikerült előbbre lépniük az első évekhez képest. A MIG-ekkel átlag 80, a Szuhojokkal 90 órát repültek a hajózók. A parancsnok 106 órát töltött a levegőben a Szu-22-esekkel és a MIG- 21-esekkel (ez utóbbi típuson korábban egy évtizedig repült, így nem volt nehéz visszasze­rezni rajta a jártasságát). Ami a fő: 100 százalékig teljesítették az éves kiképzési tervet, sőt az elöljáró engedélyével néhány százalékkal még túl is repülhettek, ami (decemberben) elősegítette a jogosítások meg­­hosszabítását. Végre biztosították a megfelelő repülési időt, üzemanyagot, az alkatrészeket is sikerült összeszedni, s bizonyos szempontból az időjárás is kedvező volt. Sajnos, a repülőgépek üzemeltetéséhez, ja­vításához szükséges készletek kezdenek ki­fogyni, de azért megvan rá az esély, hogy amíg nem tud a honvédség új repülőgépeket venni, ezekkel is „ki tudják húzni”, képesek végrehaj­tani a feladatokat. Érzékelik, hogy a katonai felső vezetés jobban odafigyel a repülőkiképzés feltételeinek biztosítására, s ez a bizakodást és munkakedvet tovább erősíti. Csak az alkat­részek meglegyenek... A pénzhiányból adódóan szintén nagy gondot jelent a laktanya épületeinek állagmegóvása. Igaz, Kecskemét és Pápa után itt is meg­kezdődött a rekonstrukció, két étkezdét és egy épületet felújítottak, de a többi lényegében úgy áll, mint régen. Azaz mennek tönkre... Az alakulat pénzéből csupán toldozás-foldozásra futja, ami csak ideig-óráig jelent valamit. Sőt, Az egység jelvénye

Next