Honvédségi Szemle 2019
2019 / 2. szám
Hadtörténelem HSz 2019/2. o. Stenge Csaba: A „VÍZKERESZTI CSATA": CSEHSZLOVÁKMAGYAR HATÁRINCIDENS MUNKÁCSNÁL 1939. JANUÁR 6-ÁN (2.) összefoglaló: 1938 októbere és 1939 márciusa között a magyar-csehszlovák viszony a magyar területi revíziós törekvésekkel párhuzamosan rendkívül feszültté vált. Ennek következményeként számos határincidensre is sor került a két ország között, melyek közül a legsúlyosabb Munkácsnál zajlott le 1939. január 6-án. A tanulmány második része ennek a határincidensnek az okait, utóéletét és következményeit mutatja be. kulcsszavak: határincidens, vízkereszti csata, magyar-csehszlovák feszültség, revízió, Kárpátalja, Munkács, Oroszvég, térképhelyesbítők, szabadcsapatok, Rongyos Gárda, Kárpáti Szics A FELELŐSSÉG KÉRDÉSE ÉS ANNAK VIZSGÁLATA A két fél eltérő narratívája miatt az események pontos tisztázása sem egyszerű, a korabeli dokumentumok tényállításaival is óvatosan kell bánni, és az incidenst követő tárgyalások is az eltérő nézőpontok miatt bizonyultak részben sikertelennek. A magyar fél szerint az 1939. január 6-ai, Munkács elleni támadás egy közvetlen előzmények nélküli, meglepetésszerű, jelentős erőkkel végrehajtott, előre megtervezett csehszlovák vállalkozás volt Oroszvég elfoglalására. A csehszlovák források szerint viszont a kiváltó ok egy magyar civil ruhás fegyveresek által provokált tűzmegnyitás volt: a hajnali 3 óra 10-kor az ideiglenes határvonal közelében, a kölcsényi sorompónál történt incidenst egy háromfős csendőrjárőr sérelmére követték el, amelynek következtében Frantisek Dvorak csendőr a karján megsebesült. Szerintük a város elleni támadás egy erre a lövöldözésre adott válasz volt, amelynek során kicsúszott az események irányítása a katonai vezetés kezéből. Ezzel a csehszlovák narratívával kapcsolatban azonban számos probléma merül fel. Az ekkor már térképhelyesbítők néven szereplő szabadcsapatoknak, illetve magának a Rongyos Gárdának az 1938 októberében és novemberében tapasztalt kiugró aktivitása rendkívüli mértékben lecsökkent 1939. január elejére. Hivatalosan szervezett akcióik 1938 novembere óta nem voltak, létszámuk is erősen megfogyatkozott, november végétől folyamatos volt az állomány leszerelése. Az október-novemberi csúcson 900 főt meghaladó létszámukból csak 158 fő maradt a térképhelyesbítő osztag állományában, a többieket leszerelték. Ez az erősen lecsökkentett létszám volt azonban a „kemény mag”, válogatott, rendkívül elkötelezett és motivált állomány. 1938 decemberétől a térképhelyesbítők csak propagandatevékenységet folytattak, diverziós akciókat hivatalosan nem hajtottak végre (saját szakállukra viszont több lövöldözést is provokáltak a határsávban). Közülük közvetlenül 1Jindfich Marek: Hranicárská kalvárie. Cheb, Svet Krídel, 2004, 151-152.; Július Báláz - Ivan Urminsky: Incident uMukaőeva 6. ledna 1939 (dokumenty кöeskoslovensko-mad’arskémukonfliktu). In: Rocenka VHA 2007. Praha, Ministerstvo obrany ÖR, 2008, 23—24.