Hungarológiai Értesítő. XIII. évfolyam 1-2. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1994)
Tudományos ülések, konferenciák - A magyar nyelvészek VI. Nemzetközi Kongresszusa. Eger, 1994. augusztus 23-26.
E három együttes ülésen elhangzott előadáson kívül a kongresszus három napon át 250-260 résztvevővel, hét szekcióban folytatta munkáját, ezekben 190 előadás hangzott el, melyeket az esetek többségében vita követett. A különböző szekciókban elhangzott előadások mind szemléletmódjukat (leíró és történeti), mind tematikájukat, „műfajukat" tekintve meglehetősen változatosak voltak. Számarányukat tekintve az előadások túlnyomó része azonban a szinkron szemléletmód talaján mozgott. Ennek ellenére több előadás foglalkozott történeti és összehasonlítótörténeti kérdésekkel (Gulya János: Szókincsünk ősi háttere; Futaky István: A kései ősmagyar altáji nyelvi kapcsolatai; B. Székely Gábor: Néhány határozószavunk l-jének finnugor háttere; Nagy Imre Csaba: Testrésznevek a magyar és az obi-ugor nyelvekben; A. Jászó Anna: A magyar igenevek ősi, komplex funkciója; Zelliger Erzsébet: A korai ómagyar kor szóösszetétele; Juhász Dezső: A magyar onomatopoezis története). A felsorolást még folytathatnám más, hasonló történeti vagy összehasonlító történeti témájú előadások említésével, utalhatok például Décsy Gyula, Kakuk Zsuzsa, Tatár Mária Magdolna, Horváth Mária, Gerstner Károly és Szabó T. Ádám előadásaira, ám ízelítőnek talán ennyi is elég. Természetesen a 190 előadás a lexikológia és a lexikográfia legkülönbözőbb kérdéseit és területeit vizsgálta. Sok dolgozat hangzott el a nyelvjárástan, a regionális köznyelvek és a szociolingvisztika lexikológiai vonatkozású kérdéseiről, a különböző típusú szótárakról, a frazeológiai párhuzamokról, szófaji kérdésekről. Igen érdekes és tanulságos volt Elekfi Lászlónak A magyar ragozási szótár című munkája alapján a magyar szókincs szófaji megoszlásáról tartott előadása. Több tanulmány foglalkozott a neves magyar lexikológus és lexikográfus, Országh László tudománytörténeti jelentőségével (Péter Sherwood, Kontra Miklós, Vadon Lehel). Bakró-Nagy Marianne a történeti lexikográfia szemszögéből vizsgálta a jelentés, fogalom és definíció lényegét és viszonyát. Ruzsiczky Éva a Magyar Szinonimaszótár tükrében a nyelvújítás kérdéseit vizsgálta. Természetesen a lexikológia valamilyen fomában „húzóágazata" a grammatikának is. Éder Zoltán Gyarmathi Sámuel Nyelvmesterének fő forrásait mutatta be. Sok előadás hangzott el a tanácskozáson lendületesen fejlődő névtanunk köréből is. Csupán néhány névre hivatkozhatunk az eredmények bemutatása helyett: Fehértói Katalin, Mizser Lajos, Andric Edit, Janitsek Jenő, Debreceni Anikó-Balogh Lajos, Borbély Anna, Hajdú Mihály, Mező András. Noha a stilisztika és vele összefüggésben a műelemzés az elmúlt évtizedekben az egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterület, melynek erőteljes serkentője a korszerű szövegtan, mégis viszonylag kis teret kapott a kongresszus tematikájában. Szabó Zoltán, Dobóné Berencsi Margit, Heltainé Nagy Erzsébet, Nagy L. János és Minya Károly, valamint Raisz Rózsa, H. Varga Gyula, T. Somogyi Magda és Czetter Ibolya képviselte a területet. Csak sajnálhatjuk, hogy nem került sor a kongresszuson a lexikológiának a szövegtani elemzésben betöltött szerepe vizsgálatára. Úgy vélem, a jelentéstan köréből elhangzott, szekcióbéli előadások sem maradhatnak ki ebből a hevenyészett felsorolásból. Kiefer Ferenc, Szende Tamás, Bibok Károly, Pléh Csaba és K. Gallasy Magdolna előadásaira hivatkozhatunk, de közvetve több előadó is foglalkozott szemantikai kérdések vizsgálatával. A szókincs és a szótárkészítés számítógépes feldolgozásáról és vizsgálatáról Papp Ferenc-Temesi Viola, Kiss Gábor, Kis Ádám és Pajzs Júlia értekezett. A kongresszus plenáris ülésén elhangzott három előadás (Benkő Lorándé, Kiss Lajosé és Pusztai Ferencé) már megjelent a Magyar Nyelv 1994/4. számában, ami annak lehet a