Hungarológiai Értesítő. XIII. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1994)
Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1989
kezdeti korszakát írja le. Azt a korszakot, melyben a zsidó polgárság (a szerző általában azonosítja a magyarországi polgársággal) a konzervatív, feudális magyar társadalmi közegben megvetette a magyar polgári társadalom alapjait, s melyben a zsidó értelmiség (a szerző azonosítja a magyarországi progresszív értelmiséggel általában) az addigi népnemzeti ideológia által meghatározott, konzervatív magyar kultúrába modern eszméket hozott. A zsidó asszimiláció kérdése a magyar társadalom és kultúra modernizációjának a kérdésével azonosul Cavaglia felfogásában: a magyar kultúra annak köszönheti tragikus elmaradottságát, hogy a megújulást képviselő zsidók nem tudtak harmonikusan asszimilálódni. Kiss József életének és munkásságának ismertetésével kezdi Cavaglia a zsidó írók bemutatását. Kiss a Magyarországon hazára talált zsidó jellegzetes figurája az asszimiliáció kezdeti, reményteljes koszakának. Verses elbeszéléseivel és balladáival a népnemzeti irodalmi hagyományhoz kapcsolódik. Témáit azonban a falusi zsidóság, majd később a városi zsidó kispolgárság életéből meríti. A Hét szerkesztésével ugyan mérsékelt, de újító szerepet tölt be a magyar irodalom modernizálásának folyamatában. A századforduló idején az asszimiláció problémáinak különböző típusait Cavaglia öt író műveiben vizsgálja. Csíky Gergely Atlasz család című regénye a polgári és a nemesi életfelfogás ütközését, a zsidó-magyar együttélés megvalósíthatatlanságát példázza. Bródy Sándornak egész pályáját elemzi Cavaglio, kiemelve, hogy ő az első olyan nagy író, akinek életműve a népnemzeti irányon kívül helyezkedik el, Dosztojevszkijjel és a naturalistákkal tartván rokonságot. Először ábrázolja a magyar irodalomban a nagyváros témáit és figuráit, a polgárság erkölcsi züllését. Bródy élete az asszimilálódott zsidó értelmiségi példája, főleg ilyen értelemben foglalkozik vele Cavaglia. Hiszen Bródy egyetlen művet sem szentelt a „zsidó kérdés"-nek, ez a téma csak mellékesen és csak élete második felében merült fel írásaiban, párhuzamosan az antiszemitizmus erősödésével és Bródy elszigetelődésével, majd emigrációjával. Herczeg Ferenc azon kevés nem zsidó írók egyike, aki a zsidó kérdést választotta egyik könyve központi témájául. Az Andor és András története, mely a dzsentri és a hozzá hasonulni, magát elfogadtatni törekvő zsidó sztereotip figuráit eleveníti meg ironikus távolságtartással, a zsidó főhős kudarcával, identitása elveszítésével társul. Molnár Ferenc a Bródy által megkezdett úton halad tovább, a főváros hétköznapi életének figuráit jeleníti meg (ha nem is a Bródy által képviselt színvonalon és elkötelezett társadalomkritikával). Cavaglio Molnár negatív zsidó hőseiről szól részletesen: Orsovai Pálról, a „magyar Julien Soret"-ről, Az éhes város főszereplőjéről; Aradi Andorról, a „magyar Oblomov"-ról, valamint az Andor című, a szórakoztató irodalom kategóriájába tartozó írás főszereplőjéről. Az éhes város az asszimilált zsidó polgárság sznobizmusát és korruptságát ábrázolja szatirikusan.