A magyar nyelv és kultúra a Duna völgyében II. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság Budapest – Wien (1991)
Nemzeti kérdés, irodalom, irodalomtudomány - Nationale Frage, Literatur und Literaturwissenschaft - Melczer Tibor: Babits Mihály felfogása a magyar nemzeti kérdésről és az Osztrák-Magyar Monarchiáról 1919-ig
— tanúsága szerint — osztozott pacifista kortársai illúziójában. (Érdekes, és későbbi, e művével ellentétes felfogásra mutató tény, hogy a költemény utolsó két sora — "hazámnak hangja gyenge bár / de néma nem vagyok." — majd a háború kataklizmái és az országromlás folytán kiteljesedő testvériségre, sorsközösségre eszmélése egyik nagy vallomásának, a Szózatot visszhangzó A könnytelenek könnyeinek két végső sorában ismétlődik meg. Könnyen lehet, hogy ellenkező előjellel tovább foglalkoztatta, mardosta ez a "zsarnokdicsőítő" vers. Mindenesetre már 1917-ben a Háborús anthológiákban megvetéssel ír az "Eduárdoknak éljenek túl zengő poéták"-ról, egy egészen kései, bizonnyal az 1938-as "faji törvénykezéssel" kapcsolatos, egysoros töredéke pedig így hangzik: "Vesszenek az Eduárdok!") Babits nemzetfelfogásában — elmélyülő polgári radikális kapcsolatai és 1918 ismeretes eseményei révén — egyrészt a nemzetköziség, másrészt a forradalmi republikanizmus kerül előtérbe. Polgári radikális barátai késztetik 1918 szeptemberében egy Európa szellemi arisztokráciáját összefogni kívánó, az örök békéért, a szellemi, erkölcsi értelemben egyesülni kívánó Európáért, s a méltóbb emberi jövendőért síkraszálló tervezet megszövegezésére.29 Amely legalább annyi politikai naivitást tartalmazott, mint Károlyi Mihály "antant-barátsága, hadsereg-elbocsájtása, s mindaz az illúziótömeg, amely az őszirózsás forradalmat előkészítette és kísérte. Mindez nem von le semmit Babits 1918-as szerepléseinek erkölcsi értékéből, amely szerepvállalásaiból is kiemelkedik kéziratban maradt kiáltványa, az Éljen a köztársaság!, melyet akkor írt, mikor még Károlyi Mihály is a királyság államformáján belül kereste a kibontakozást. S amelyben — mint Kardos Pál észrevette — ott visszhangzik a forradalmár Petőfi indulata és egyik legvitriolosabb, királyellenes szatírája, a Készülj hazám! gondolata is. Mindevvel pedig nagyon is egybevág, hogy egymástól független kortárs emlékezők szerint október 31-én, a forradalom kitörésekor Babits egy kávéházi asztalra állva szavalta az Akasszátok föl a királyokat és az Itt a nyilam, mibe lőjtem... strófáit.30 Vagyis beértek tudatában a 48-as honvéd nagyapa és Imre bácsi, azaz a majdani Halálfiai Döméjének az eszméi. 1919 februárjára azonban illúziói — legalábbis egy időre — szertefoszlottak. S míg a kormány külpolitikai csodáktól várta az ország — immár megkezdődött — földarabolásának megállítását, Babits Az igazi haza című, a Szózat "Az nem lehet, hogy annyi szív / Hiába onta vért..." gondolatát revízió alá vevő cikkében nézett szembe a realitásokkal.31 Benne azt viszi tovább, amit már Arany János centenáriumára megfogalmazott,32 a szellemi haza primátusát, de immár nemcsak az erőszakkal, hanem a területi elvvel szemben is. S ezt az a költő mondotta ki, aki élete vége felé is vallotta — méghozzá nem is metaforikusan —, hogy valósággal szerelmes volt és maradt a történelmi hazába, annak formájába, térképébe is.33 S azok, akik hazaárulással vádolták utóbb, és kis híján börtönbe juttatták a költőt, nem ismerték fel, hogy Babitsot a realitások vitték e nagy "feladásához" — holott cikkének a Szózatra apelláló bevezetéséből ez egészen