Huszadik század, 1918
1. szám - IV. Kortörténeti jegyzetek - Kortörténeti jegyzetek. II. - A zsidóság és a háború. (Sárközy I.) - A lausannei nemzetiségi kongresszus. (Lukács K.) - Wilson békejavaslata. (B. R.) - Egy szép lélek őszinte vallomása. (J.) - A cseh függetlenségi nyilatkozat
megmutatott, leveti az itthonmaradt álarcát, honárulóvá lesz és lábbal tiporja azt, amit az édes haza nyújtott És így lesz ez ezentúl is, addig, mig meg nem tanuljuk a harcászat azon módját, melyet Oláhországon meghonosítottak, ötven év alatt 70.000 magyart eloláhositottak. Nem nagy garral. Csendben, de annál nagyobb eredménnyel. Azért az én országomban a következő törvényt statuálnám: 1. A mai naptól megszűnnek az összes oláhnyelvű iskolák: elemi, polgári, gimnázium, reáliskolák és tanítóképzők. 2. Aki tanulni akar, magyar iskolát végezzen. Aki végbizonyítványt nem mutat fel, azt honpolgári jogokkal nem ruháznám fel. 3. Bezárom az összes teológiai fakultásokat. A gör. kat. (oláh) papnövendékek a r. kat. papnevelő intézetekben nyernek kiképzést. Az innen nyert végbizonyítvány alapján szentelhető csak valaki pappá. A gör. kel. papnövelde intézeteket teljesen beszüntetem. A gör. keleti papnevelést eltörlöm. Tessék az „Uniót" elfogadni. 4. A közigazgatásban és állami hivatalokban csakis magyarnyelvű helyeken foglalhat el oláh hivatalt és állást, úgyszintén áll ez a tanítókra és tanári pályákon működőkre. 5. Kizárólag magyarul beszélő tanítókat és óvónőket alkalmazok dlánlakta vidéken. 6. Az ó-naptárt eltörlöm örök időkre. Kötelező a gregorián-naptár. 7. Akinek törvényeim nem tetszenek, 3 éven belül kivándorolhat Oláhországba. Megengedem. Országomban tehát 50 éven belül mintarend lesz. Erről garantálok. Miniszteri biztosok nem kellenek, mert amíg az egyik csoportban látogat, addig a másikban izgat, nem is erősen, csak azt mondja: „látjátok — szegény oláhok — szólni se lehet, itt a biztos, jaj nekünk!!" Ennél több nem kell. Ezért a felügyeletet derék csendőreimre bízom. Ezekkel dolgozom ezentúl és nem lojalitással, így lesz ez nálam, az én országomban. Sajnos, a brassói apátplébános úrnak ez a kis, szép magyarsággal megírt törvényjavaslata nem egy szép lélek magánvéleménye, hanem még mindig communis opinio-ja vezető köreinknek. Ha képviselőink és minisztereink teljes nyíltsággal mernék elmondani, ami szívüket nyomja, 90%-juk körülbelül úgy beszélne, mint Krisztusnak ezen egyszerű szolgája. De míg a felebaráti szeretetnek és a politikai érettségnek ilyen és hasonló tényeit nem sújtja egy széleskörű közvélemény megvetése, vájjon érdemes-e tartós békéről szavalni? (1.) A cseh függetlenségi nyilatkozat. Végre az osztrák kormány megengedte ama nyilatkozat közlését, melyet Csehország, Morvaország és Szilézia cseh birodalmi és tartománybeli képviselői január 6-án Prágában hoztak. Az ember nem is nagyon érti, hogy az osztrák kormány eredetileg miért tiltotta be a deklaráció közzétételét, hisz az alig tartalmaz más egyebet, mint az ismert cseh álláspont újabb indokolását. A nyilatkozat állást foglal a béke mellett, de ennek előfeltételét a népek önrendelkezési jogában