Századunk, 1929
Könyvismertetések és bírálatok - Eddington, A. S.: The nature of the physical world. (Érdy Lajos)
Könyvismertetésel és bírálatok rokon vele. Intuitív, direkt belső szemlélet vezetnek erre a megismerésre. Ez a közvetlen adat, amelyből ki kell indulnunk, testünk miszteriózusabb valami, mint a lelkünk. A világszellem csak itt-ott emelkedik az öntudatosság fokára, azonban ezek a szigetek a forrásai minden ismeretnek, így jut szerzőnk a matematikai fizika alapjáról egy teljesen idealisztikus világfelfogáshoz, amelyet következetesen végiggondolva, a miszticizmushoz, misztikus valláshoz jut, eljut az akaratszabadság és az isten fogalmához. Metafizikai gondolatait nem fejti ki részletesen, nem foglalja őket rendszerbe, csak a szabadság kérdésével foglalkozik behatóan, amelyet természetesen az okság általános elvével hoz kapcsolatba. A determinizmus és indeterminizmus évezredes küzdelmében mindig az okság elve volt a legerősebb érv. Minden jelenség szigorúan alá van vetve az okság elvének, szigorúan determinált, mert volna kivétel az akarat. Ezzel szemben Eddington egészen új fordulatot ad a kérdésnek, kimutatja, hogy az érv előföltevése helytelen. Nem igaz az, hogy a fizikai világ determinált. Még mindnyájunknak élénk emlékezetében vannak az atomfizika elgondolásai, pl. Dubois Reymond világképe, a Laplace-féle szellem, amely ismeri a világ atomjainak pillanatnyi helyét és a köztük működő erőket és megoldva a felmerült differenciálegyenleteket, mint kizárt könyvben olvas a múltban és jövendőben. Mármost Eddington kimutatja, hogy ez az elképzelés helytelen, a fizikai világra nem áll az a tétel, hogy a múlt teljesen, maradék nélkül tartalmazza, meghatározza a jövendőt. A kérdés a legszorosabb összefüggésben van a fizikai törvény természetével. A régi klasszikus mechanika törvényei, az ú. n. klasszikus törvények, melyek valóban megadják az anyagi pont jelen helyzetéből a következő helyzetet, nem állanak egyedül. A modern fizika törvényei, mint amilyen pl. az entropia-tétel vagy a kvantumtörvények egészen más természetűek. Ezek lényegükben statisztikai törvények, középértékeiket állapítanak meg. Szóval nem azt állapítják meg, hogy valamelyik atom egy adott pillanatban mit fog tenni, hanem azt, hogy melyik fogja megtenni a várt lépést. Az egyes atom viselkedése határozatlan, csak az átlagról tudunk valamit, de viszont ez a legtermékenyebb és legértékesebb eredményekhez vezet. Még súlyosabb érveket szolgáltat az általános indeterminizmus mellett az új kvantumelmélet. A klasszikus törvények lényegben a kvantumtörvények határesetei, ha a tekintetbe vett kvantumok száma igen nagy. A kvantumtörvények nincsenek ellentétben az okság elvével, hanem egyszerűen közömbösek vele szemben és amennyiben megmaradunk a determinizmus mellett, ennek oka egyszerűen az, hogy filozófiai szempontból ezzel a felfogással rokonszenvezünk és nem az, hogy a tapasztalatok indokolttá teszik. Másfelől 1927 óta felállították a Heisenberg—Bohr-féle elvet, a határozatlanság elvét, melynek értelmében az elektronok helyzete és sebessége mindig csak egy bizonyos pontossággal határozható meg és ha az egyiknél a pontosságot fokozzuk, a másiknál a határozatlanság növekszik. Ennélfogva a természetmagyarázat régi Dubois-féle formája teljességgel lehetetlen és pedig elvi, elméleti okokból az. Az indeterminizmusnak, a szabadságnak birodalma kiterjed az egész világra, a szervesre épúgy, mint a szervetlenre, a tudatosra épúgy, mint a tudatlanra. Nem ismertethetem tovább a részleteket, s csak még egyszer rámutatok azokra az eredményekre, amelyeket a szerző filozófiai szempontból legfontosabbaknak tart: 1. A fizikai entitások szimbolikus természetűek. A fizikai világ csak részletképe valaminek, ami nálánál sokkal nagyobb. 2. A természettörvény fogalma átalakulóban van és egyelőre nem tudjuk, milyen lesz a végleges formája. Azonban minden jel arra utal, hogy a szigorú okozatosság elvét a materiális világiban is véglegesen el kell ejteni. 3. A világtörténés alapjelensége a tudatosság. 4. Amilyen joggal eddig az érzések mögött valami «reális» fizikai világot kerestünk, ugyanolyan joggal rendelhetünk melléjük spirituális valóságot.