Századunk, 1929

Könyvismertetések és bírálatok - Eddington, A. S.: The nature of the physical world. (Érdy Lajos)

Könyvismertetésel­ és bírálatok rokon vele. Intuitív, direkt belső szemlélet vezetnek erre a megismerésre. Ez a közvetlen adat, amelyből ki kell indulnunk, testünk miszteriózusabb valami, mint a lelkünk. A világszellem csak itt-ott emelkedik az öntudatosság fokára, azonban ezek a szigetek a forrásai minden ismeretnek, így jut szerzőnk a ma­tematikai fizika alapjáról egy teljesen idealisztikus világfelfogáshoz, amelyet következetesen végiggondolva, a miszticizmushoz, misztikus valláshoz jut, el­jut az akaratszabadság és az isten fogalmához. Metafizikai gondolatait nem fejti ki részletesen, nem foglalja őket rendszerbe, csak a szabadság kérdésé­vel foglalkozik behatóan, amelyet természetesen az okság általános elvével hoz kapcsolatba. A determinizmus és indeterminizmus évezredes küzdelmében mindig az okság elve volt a legerősebb érv. Minden jelenség szigorúan alá van vetve az ok­ság elvének, szigorúan determinált, mert volna kivétel az akarat. Ezzel szemben Eddington egészen új fordulatot ad a kérdésnek, kimutatja, hogy az érv előföl­tevése helytelen. Nem igaz az, hogy a fizikai világ determinált. Még mindnyá­junknak élénk emlékezetében vannak az atomfizika elgondolásai, pl. Dubois Reymond világképe, a Laplace-féle szellem, amely ismeri a világ atomjainak pillanatnyi helyét és a köztük működő erőket és megoldva a felmerült differen­ciálegyenleteket, mint kizárt könyvben olvas a múltban és jövendőben. Már­most Eddington kimutatja, hogy ez az elképzelés helytelen, a fizikai világra nem áll az a tétel, hogy a múlt teljesen, maradék nélkül tartalmazza, meghatá­rozza a jövendőt. A kérdés a legszorosabb összefüggésben van a fizikai törvény természetével. A régi klasszikus mechanika törvényei, az ú. n. klasszikus törvé­nyek, melyek valóban megadják az anyagi pont jelen helyzetéből a következő helyzetet, nem állanak egyedül. A modern fizika törvényei, mint amilyen pl. az entropia-tétel vagy a kvantumtörvények egészen más természetűek. Ezek lénye­gükben statisztikai törvények, középértékeiket állapítanak meg. Szóval nem azt állapítják meg, hogy valamelyik atom egy adott pillanatban mit fog tenni, ha­nem azt, hogy melyik fogja megtenni a várt lépést. Az egyes atom viselkedése határozatlan, csak az átlagról tudunk valamit, de viszont ez a legtermékenyebb és legértékesebb eredményekhez vezet. Még súlyosabb érveket szolgáltat az ál­talános indeterminizmus mellett az új kvantumelmélet. A klasszikus törvények lényegben a kvantumtörvények határesetei, ha a tekintetbe vett kvantumok száma igen nagy. A kvantumtörvények nincsenek ellentétben az okság elvével, hanem egyszerűen közömbösek vele szemben és amennyiben megmaradunk a determinizmus mellett, ennek oka egyszerűen az, hogy filozófiai szempontból ezzel a felfogással rokonszenvezünk és nem az, hogy a tapasztalatok indokolttá teszik. Másfelől 1927 óta felállították a Heisenberg—Bohr-féle elvet, a hatá­rozatlanság elvét­, melynek értelmében az elektronok helyzete és sebessége mindig csak egy bizonyos pontossággal határozható meg és ha az egyiknél a pontosságot fokozzuk, a másiknál a határozatlanság növekszik. Ennélfogva a természetmagyarázat régi Dubois-féle formája teljességgel lehetetlen és pedig elvi, elméleti okokból az. Az indeterminizmusnak, a szabadságnak birodalma kiterjed az egész világra, a szervesre épúgy, mint a szervetlenre, a tudatosra épúgy, mint a tudatlanra. Nem ismertethetem tovább a részleteket, s csak még egyszer rámutatok azokra az eredményekre, amelyeket a szerző filozófiai szempontból legfonto­sabbaknak tart: 1. A fizikai entitások szimbolikus természetűek. A fizikai világ csak rész­letképe valaminek, ami nálánál sokkal nagyobb. 2. A természettörvény fogalma átalakulóban van és egyelőre nem tudjuk, milyen lesz a végleges formája. Azonban minden jel arra utal, hogy a szigorú okozatosság elvét a materiális világiban is véglegesen el kell ejteni. 3. A világtörténés alapjelensége a tudatosság. 4. Amilyen joggal eddig az érzések mögött valami «reális» fizikai világot kerestünk, ugyanolyan joggal rendelhetünk melléjük spirituális valóságot.

Next