Ifjú Erdély, 1927. szeptember - 1928. augusztus (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-09-01 / 1. szám

Új Évfolyam 1. szám. Kapuk előtt. Amire új évfolyamunk első száma eljut hozzátok, már nyitogatják előttetek az iskolák kapuit. Többen lesznek, akik előtt örökségbe kapott kollégiumaink kapui tárulnak fel, de sokan lesznek olyanok is, akik előtt más iskolák ajtói nyitnak meg. Pár lépés s az erdélyi hegyek zúgó fenyveseit, szép szikláit, a futó patakok csobogását, a mezők munkáját és a falu nyugalmas csendjét felváltja a tiszta tanterem ismert bútoraival, képeivel, sajátos szeptemberi szagával s az összeta­lálkozott, munkára készülő diákok vidám zajával. Új lépés előtt minden komoly ember egy percre megáll s előre pillant. Hova visz ez az utam ? Olyan színes volna az a gondolatcsomó, mely e kérdésre szóló feleleteiteket foglalná össze, kapuk előtt álló magyar ifjúság. Volna benne nehezebb munkákról, újabb megpróbáltatásokról, célokhoz való közelebb jutásokról szó. De vájjon felemelkedve a kicsinyes és közepes nézőpontok felé mi volna a felelet ? A te életed mostani magyar ifjúság olyan sajátosságokat mutat, mint amilyen a tavasz előtt, a születések előtt az élet. A múlt évtized szomorú par­tokhoz vezető magyarságából, a roncsok közül benned emelkednek fel a jövendő, egészen más magyarság számára az örök magyarság örök ér­tékei. Híd vagy, mely viharok közt ősi sajátosságainkat, erőinket át kell juttassa a jövő számára, ahol ezek az értékek egy új életben nem a mi földi dicsőségünket akaró kicsi­nyes célokat, hanem egyetemesen emberi értékeket fognak szolgálni a magyar élet területein. Ez az iskolai év ebben a szerepedben­ kell előbbre vigyen. Hogy ezt meg­tehesd két dologra van szükséged: komoly tanulást végző, minden kötelességedet híven teljesítő, kemény, magyar diákéletre és Isten előtt engedelmesen és aláza­tosan álló lélekre, mert ehez a feladathoz kultúra és megszentelődött lélek kell. Mielőtt átlépnéd a kapukat, kulcsold imára kezedet s a segedelem kérése után vágyakozva, ujjongó örömmel kérd „Mindenható Isten, legyen meg rajtunk a te örök végzésű, atyai jó akaratod.“ B. D. 1927. szeptember.

Next