Ifjú Kommunista, 1970. (14. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-01 / 8. szám
Augusztus 20. régi nemzeti ünnepünk. A magyar nép évszázadok óta megemlékezik ezen a napon első nagy királyunkról, az államalapító I. Istvánról, akinek születése 1000. évfordulóját éppen az idén ünnepeljük. Augusztus 20. hosszú-hosszú idők óta az új kenyér ünnepe is, s mint ilyen szimbolikus: hirdeti az emberi munka teremtő erejét, értelmét, jelzi az élet megújulását. Ma, szocialista viszonyaink között ez a szimbólum mindenki számára ugyanazt jelenti: a nyugodt megélhetést, a létbiztonságot, ami a felszabadulás előtt a magyar nép millióinak csak vágyálma lehetett. Felszabadulásunk óta augusztus 20-án a munkás-paraszt szövetséget is ünnepeljük. Azt a történelmi vívmányt, hogy a Magyar Népköztársaság a munkások és a parasztok országa, s államunk rendíthetetlen alapja a munkás-paraszt szövetség, az egész dolgozó néppel szövetkezett munkásosztály politikai hatalma. Augusztus 20. alkotmányunk születésnapja is, hiszen 21 évvel ezelőtt ezen a napon fogadta el az országgyűlés nemzetünk alaptörvényét. Olyan nagy jelentőségű esemény volt ez, hogy azóta augusztus 20. az egész országban Alkotmány-nappá változott, nem tagadva, hanem magába olvasztva az ünnep tartalmának többi elemét. Az alkotmány a nemzet alaptörvénye. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, az 1919-es Tanácsköztársaság alkotmányának kivételével sohasem volt a magyar népnek az állami és társadalmi rend kérdéseit, állampolgárok jogait és kötelességeit összefoglaló írott alaptörvénye, annak ellenére, hogy az első alkotmánykövetelés már a magyar jakobinus mozgalom programjában felmerült. A jakobinus összeesküvés vezetői több megvalósulatlan alkotmánytervezetet is kidolgoztak. Később a XIX. században, az 1848-49- es polgári forradalom és szabadságharc időszakában merült fel újból az alkotmány igénye. (Az egyik alkotmánytervezetet Táncsics Mihály dolgozta ki.) A forradalom bukása azonban az alkotmány sorsát is megpecsételte. Az 1949. augusztus 20-án törvénybe iktatott alkotmány történelmi tényt szentesített: a magyar munkásosztály végérvényes és visszavonhatatlan győzelmét a hatalomért vívott harcban. Meghatározta szocialista államunk szerkezetét és felépítését; leszögezte az új típusú népi állam kialakulását, amely pártunk útmutatása alapján szervezi és vezeti a szocialista építőmunkát és a kulturális forradalmat. Az alkotmányban huszonegy évvel ezelőtt kitűzött célokat elértük. Felszámoltuk a kizsákmányolást, az egész népgazdaságban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, leraktuk a szocializmus társadalmi alapjait. Új — szocialista — társadalmi, gazdasági, kulturális viszonyok alakultak ki. Hazánk negyedszázados története mindnyájunk számára bizonyítja, hogy a szocializmus és a demokrácia egy tőről fakad. A szocialista demokrácia és — az egész dolgozó néppel szövetkezett — munkásosztály diktatúrája egy dolognak, a hatalomnak a két oldalát jelenti. A kérdés az, hogy kinek a számára biztosít demokráciát és kinek jelent diktatúrát. A szocialista állam, a népi hatalom a nagy többség akaratát testesíti meg — így demokratikusabb a történelem minden eddigi demokráciájánál. A mi demokráciánk minden elemében lényegi demokrácia. Az utóbbi időben a szocialista forradalomnak olyan újabb feladatai kerültek előtérbe, amelyek egész közéletünk fejlesztését megkövetelik. A szocializmus teljes felépítésének nagy munkája nem képzelhető el a dolgozó milliók aktív közreműködése, lelkes, odaadó munkája nélkül. A szocializmust milliók építik millióknak, önmaguknak. Ez vezette pártunkat, amikor széles körű programot dolgozott ki az állami élet és a szocialista demokrácia fejlesztésére. A szocialista demokrácia, a közéleti tevékenység továbbfejlesztésére azért van szükség, hogy államrendszerünk még hatékonyabban szolgálja a munkásosztály történelmi céljait. A szocialista állam ereje a tömegekben van — tanította Lenin. Az állam akkor erős, ha számíthat a tömegekre. A szocialista demokrácia bővítése pedig nem mást jelent, mint éppen a tömegek fokozott bevonását az állami munkába, a hatalom társadalmi bázisának szélesítését, a dolgozó emberek nagyobb arányú tudatosabb és cselekvőbb részvételét a közéletben. Állami életünk és a szocialista demokrácia fejlesztésének új fejezetét nyitotta meg pártunk IX. kongreszszusa. Új választási rendszert vezettünk be, javult az állami szervek munkája, nőtt a helyi tanácsok önállósága, hatásköre; fokozódott a közéleti vitakedv; erősödött az alkotó kritikai szellem. Új feltételeket teremtett a gazdasági demokrácia nagyarányú kiszélesítéséhez a gazdaságirányítási rendszer reformja, a vállalati önállóság, hatáskör és felelősség igen számottevő fokozódása. Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen megcáfolták azokat az aggodalmakat, amelyek szerint a szocialista demokrácia szélesítése a munkáshatalmat gyengíti. Ellenkezőleg! A szilárd társadalmi felelősségtudattól áthatott demokratikus közélet éppen hogy erősíti azt, a munkásosztály hatalmának fejlettebb formáját, nem pedig a valóságban nem létező „tiszta” vagy „igazi” demokrácia korszakát jelenti. Ellenségeinknek ugyanis a mi demokráciánkban sincs helyük. Alapvető nemzeti érdekünk, hogy a társadalom minden tagja becsületesen dolgozzon, legjobb tudása szerint lássa el feladatát. Nem jó gazdája a hatalomnak az, aki csak a jogokat látja, és a kötelességekről rendre megfeledkezik. Rosszul értelmezi a demokratizmust az, aki abból csak a felelősség nélküli beleszólást, a kritizálást tanulta meg. Az ilyen jelenségek elleni közös fellépés érdekünk, alkotmányos kötelességünk. A szocialista demokrácia szélesítése egyben azt is jelenti, hogy erősítjük a párt vezető szerepét. A párt vezetése biztosítja, hogy a szocialista demokrácia kiterjesztése a szocializmushoz hű tömegek jogainak a bővülését jelentse. Az utóbbi években alkotmányunk szellemében erőteljesen növekedett az állami és tömegszervezetek, tehát az állam és a tömegek kapcsolata. Nagymértékben nőtt a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szerepe, társadalmi, politikai felelőssége is. Ezt erősíti tovább a párt Központi Bizottságának határozata szellemében készülő ifjúsági törvény. Tovább növekszik a helyi tanácsok népképviseleti és önkormányzati jellege. Szélesedik hatáskörük, bővül gazdasági önállóságuk. Fejlődésünk alapvető feltétele, a jó társadalmi közérzet fontos tényezője, hogy közéletünk egyszerűbb legyen, az ügyintézés gyorsabbá, szakszerűbbé, érthetőbbé váljon. Ez lehetővé teszi a tömegek ellenőrző munkájának kiszélesítését, cselekvő részvételének elmélyítését. Államunk erősítéséhez és fejlesztéséhez az elmúlt esztendők forradalmi harcainak győztes megvívása teremtette meg az alapot. Ebben a folyamatban államunk állandóan erősödött, összeforrt népünkkel. Ez a legfőbb biztosítéka a ma és a holnap forradalmi feladatai sikeres megoldásának is. ÁGOSTON LÁSZLÓ