Ifjú Sólyom, 1953 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1953-01-10 / 1. szám
IV Repülőgép-iodellek irányításai rádióval Ifjú modellezőink egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a rádióirányítás felé. Sajnos, hazánkban mindeddig ez a szép sport még nincs kifejlődve. Ez részben azt bizonyítja, hogy modellező ifjúságunk még nem jártas a rádiózás mesterségében, részben pedig azt, hogy Magyarországon a szakemberek nem fordultak kellő segítséggel ifjúságunk felé. E cikk nemcsak az érdeklődést szeretné felkelteni, hanem gyakorlati útmutatást is nyújt a készülékek megépítéséhez. A rádióirányítás elve egyszerű. Ha valamilyen készülék segítségével elektromágneses (rádió) hullámokat gerjesztünk és azt megfelelő sugárzó szerkezettel (antenna) a térbe kisugározzuk, az a térben bizonyos távolságra tovaterjed. A hatótávolság természetesen függ az adó teljesítményétől, az alkalmazott hullámhossz tulajdonságaitól, az antenna szerkezetétől, a vevőkészülék érzékenységétől. A térbe kisugárzott nagyszaporaságúrezgések igen nagy sebességgel terjednek, közben, ha útjuk alatt egy másik antennaszerkezetbe ütköznek, ott elektromos feszültséget gerjesztenek. Ezt a feszültséget egy elektroncső (rádiólámpa) rácsára juttatjuk. A bejövő feszültség hatására az elektroncsövön anódáramválozást hoz létre és az anódkörbe kapcsolt Jelfogót (relé) működteti. Ez a jelfogó kapcsolja a munkát végző relét, ami viszont egy kormánymozgató művet működtet. A távkormányzás legegyszerűbb formája az oldal kormánymozgatás. Történjék ez akár egy irányba, közvetlen a munkajelfogó segítségével, akár gumis vagy csillagszerkezettel két irányba, esetleg más kormányszervekkel harmonikusan. Ez már mechanikai probléma, összetett feladatokat is lehet végeztetni a géppel, ez azonban már úgy az adó, mint a vevő oldalán komplikált szerkezetet igényel. Ebben az esetben már az impulzus technikában kell jártasnak lenni az építőnek. A AIRSz keretén belül is megkezdődtek a kísérletek szakemberek bevonásával olyan készülékek elkészítésére, amit hazai anyagok felhasználásával építhetnek meg modellezőink. A kísérletek alkalmával kivitelezésre kerültek: egy a világítási hálózatról működő ultra rövid (méteres) hullámú adó, egy kishatótávolságú telepes kivitelű hordozható adó, egy akkumulátorról áramátalakítóval működő közepes teljesítményű adó. Mindhárom adókészülék gombnyomásra impulzusokkal működteti a kormány szerveket. (lásd: I. sz. ábra.) ADÓKÉSZÜLÉKEK Az adókészülék megépítése hatósági engedélyhez van kötve. Pompásan megoldható azonban az alapszerveken belül működő rádióskörökben az építés, melyre az MRSz központja engedélyt ad. Az adó számára a legcélszerűbb hullámhossz az antenna geometriai méreteit is tekintetbe véve, az ultrarövid (méteres) hullámok területe (1—10 m). Az adó által gerjesztett energiát ugyanis abban az esetben sugározhatjuk ki hatásosan, ha az antenna méretei összemérhetők a kisugárzandó hullámhosszak pontosabban a hullámhossz felével, vagy negyedével. Jelen esetben ez könnyűszerrel megvalósítható, mert 10 méteres hullám esetén is V hullámhosszúságú antenna csak 2'/s méter hosszú. Az adó 6 m-es hullámon dolgozik, antennája ú. n. aszimimetrikus 10 hullámhosszúságú dipól 1,25 m közvetlen csatlakoztatva a rezgőkörhöz Az adó kapcsolása szerint idegen vezérlésű, ami annyit jelent, hogy az első csövel a megfelelő hullámot gerjesztem, a másodikkal pedig ezt felerősítve sugárzom ki. Ez nagy stabilitást ad az adónak. A rezgéskeltő elektron csatolású, három elektródás cső (trióda), esetünkben otthon kapható pompás miniatűr végerősítő pentóda, triódának kötve (GAQ5). A cső rácsköre alaphullámon dolgozik (10 méter), a cső anódköre első harmonikusra (5 méter) van hangolva. A mintakészülékhez külön árammérőt is használtunk. Erről a rezgőkörről a feszültséget egy kondenzátor segítségével visszük a végerősítő cső rácsára. A végerősítő anódáram lemetszéssel működő „C" osztályú végerősítő perióda az egyszerűség miatt triódának kötve (GAQ5). Az anód rezgőkörből az antennára közvetlen csatlakozunk és antenna árammérőként egy 18 V skála izzó szerepel. Az adó kapcsolása a 2. sz ábrán látható AZ ADÓ MŰKÖDÉSE ! Ha az indítógomb nincs nyomás alatt, a generátorcső oly erőfeszültséget kap, hogy rezegni nem képes, triját nem működik. Ezt az erőfeszültséget kísérletileg kell beállítani egy 5000 ohmos huzalellenállás segítségével. Az Indító gomb lenyomásakor ezt a záró előfeszültséget megszüntetjük és a cső rezegni kezd. A cső a kódkörében lévő rezgőkörrel duplázunk. A Co trimmer kondenzátort addig forgatjuk, amíg az árammérő minimális értéket nem mutat. A rezgőkör ekkor az első harmonikusan rezonanciában van. A végerősítő csőnek az alkalmazott katód ellenállással olyan előfeszültséget adunk, hogy nyugalmi anódárama legyen, azaz ha a generátorcsőről vezérlő feszültséget nem kap, a cső lezár. Ha a rácsot vezérlő feszültség éri, a második anódköri árammérő kileng, jelezve, hogy a cső működik. Az anódköri rezgőkör C„ trimmer kondenzátorát addig forgatjuk, míg az minimális értéket nem mutat. Ezzel a végfokozatot lehangoltuk. Az antennát csatlakoztatok és a Ki kapcsolót kinyitva, a rezgőkör menetein végighaladva az antennát úgy csatoljuk, hogy a 18 V induktorlámpa a legnagyobb fénnyel égjen. Az anódáram mérő műszer az antenna terhelése miatt lassan a maximum felé halad Ezután a kapcsolót zárjuk és az adó üzemképes Az antennához nyúlni üzemközben nem tana esős, mert kellemetlenül megégethetjük kezünket. AZ ÁRAMFORRÁS Az adó táplálásához Szükséges feszültségeket a hálózatból nyerjük hálózati transzformátor segítségével. Az egyenirányítást AZ41-es csővel végeztük, de bármely más egyenirányító felhasználható. Az áramforrásegység az adóval egybe kerül beépítésre. az Adó elrendezése Az egész készülék egy „h" alakú alumínium alvázra van szerelve. Az előlapon foglal helyet a hálózati feszültség kapcsolója, feszültség nagyság átkapcsoló (110—220 V). A két árammérő és Indikátor lámpácska. Az antenna kivezetése és rögzítése, valamint a működtető gomb ugyancsak az előlapon foglal helyet. Az egész készüléket ízléses fa- vagy fémdobozba építjük. A készülék belső elrendezése a rajzról jól látható Emmer János