Ifjúmunkás, 1981 (25. évfolyam, 7-52. szám)

1981-12-20 / 51. szám

AZ IFJÚSÁG NEVELÉSE A SZOCIALISTA ETIKA és méltányosság szellemében, a kombat-TIÚTTÁS ÉS KÉRLELHETETLENSÉG FEJLESZTÉ­­SE A FIATALOKBAN A HIBÁKKAL SZEMBEN, A KRITIKAI, ÖNKRITIKAI SZELLEM FOKOZÁSA — A KIS­­SZERVEZETEK POLITIKAI NEVELŐ TE­VÉKENYSÉGÉNEK LÉNYEGES FELADATA X. osztályosok részére Tématerv — Az RKP Programja, a kommunisták munkája és élete, a szocialista etika és méltányosság elveinek és normáinak Törvénykönyve, az ifjúság forradalmi nevelésének alapvető dokumentumai. — Az RKP XII. kongresszusának dokumentumai a szocialista öntudat, a kombattivitás és kérlelhetetlen­­ség növeléséről, a kritika és önkritika szellemének érvényesítéséről. — A KISZ-szervezetek feladatai az ifjúság haladó erkölcsi-politikai nézetének kialakításában. A társadalom forradalmi átalakulásának korszakát éljük. Ilyen körülmények között az ifjúsággal, az egész szocialista nemzettel szembeni igény, hogy forradal­márhoz híven harcoljon az élet bármely területén minden ellen ami régi és elavult, küzdjön az új érvé­nyesüléséért, a forradalmi vívmányok védelméért és fejlesztéséért. A forradalmi szellem, a küzdő szellem, a hibákkal szembeni kérlelhetetlenség a kritikai és önkritikai szellem fokozása az új ember sajátosságai — fogal­mazta meg Nicolae Ceauşescu elvtárs 1980 májusában, az ifjúság fórumán elhangzott beszédében. Az RKP Programja, valamint a szocialista etika és méltányosság elveinek törvénykönyve világosan kifej­ti a forradalmi szellem elméleti, politikai és gyakor­lati vonatkozásait. Küzdenünk kell, hogy társadal­munk életében érvényesüljenek a szocialista etika és méltányosság elvei, az együttműködés és a kölcsönös elvtársi segítségnyújtás, a szolidaritás és a tisztelet kapcsolatai. Kibékíthetetlen ellenfelei kell hogy le­gyünk a kispolgári individualizmusnak, az olyan törekvéseknek, hogy bárki többet követeljen a társa­dalomtól, mint amennyi a szocialista elosztás elvei alapján megilleti. Becsületesnek, őszintének, elvsze­rűnek és korrektnek kell lenni, nem szabad megtűrni a hazugságot, a képmutatást, a felelősség és köteles­ség alól kibúvásra irányuló próbálkozásokat. Mivel a szocialista erkölcsben folyamatosan előtér­be kerülnek a sokoldalúan fejlett szocialista és kom­munista társadalom építésével összefüggő gazdasági vonatkozású magatartási problémák, növelnünk kell az ifjúság munkája és munka általi nevelését, hogy a fiatalság ne csak folytatója legyen társadalmunk építé­­sének, hanem képes legyen azt a legmagasabb fokra emelni. Az RKP XII. kongresszusának dokumentumai óriá­si szerepet tulajdonítanak az ideológiai, politikai és nevelő tevékenységnek az új ember formálásában, akinek magas szocialista tudattal kell rendelkeznie, s alkalmaznia kell a szocialista etika és méltányosság elvét az élet minden területén. Országunk általános fejlődésében elért eredményeink bizonyítják azt a hatást, amelyet a politikai nevelőmunka, az ideológiai tevékenység szocialista társadalmunkra gyakorol. De a fennálló hibák bizonyítják a politikai nevelő tevé­kenység hiányosságait is. „A kombattivitás, a felelős­ségérzet meggyengülése, a fegyelmezetlenség meg­nyilvánulásai ..., a szocialista etika és méltányosság normáinak számos megsértése, a többi kihágások és ne­gatív jelenségek közvetlenül összefüggnek az ideoló­giai és politikai­ nevelő tevékenység komoly hiányos­ságaival“ — mondta Nicolae Ceauşescu elvtárs az RKP KB és a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanács együttes plenáris ülésén. (Előre, 1931. november 27.). Határozott intézkedéseket kell tennünk a szocializmust, a kommunizmust tudatosan építő új ember formálására irányuló tevékenység meg­javításáért Több szilárdság, harcosabb, elkötelezet­tebb­­ szellem, a hibákkal szembeni fokozott kérlelhe­tetlenség kell hogy jellemezze az új ember tevé­kenységét. A politikai nevelő tevékenységnek népünk forradal­mi múltjának ismeretéből kell kiindulnia, szem előtt tartva népünk történelmi, társadalmi és nemzeti sa­játosságait. Erősítenünk kell — nemzetiségi különb­ség nélkül — az összes dolgozók szolidaritásának és testvériségének szellemét. Csak ez az újfajta huma­nizmus biztosíthatja minden embernek a jólétét és boldogságát. A forradalmi humanizmusnak, népünk emberségének erőteljesen meg kell nyilvánulnia a munka és a harc forradalmi szellemében, a szocialista normák bármiféle megsértésével szemben tanúsított szilárd és kérlelhetetlen magatartásban, a forradalmi vívmányok, az ország függetlensége és szuverenitása bármely körülmények közötti megvédésében. Le kell küzdenünk az obszkurantizmust, s annak bárminemű megnyilvánulását. Ápoljuk határozottan az igazsá­gosság és a szocialista méltányosság, a társadalom valamennyi tagja közötti együttműködés és kölcsö­nös elvtársi segítségnyújtás szellemét, a munkában és az életben egyaránt. Az egész elméleti, politikai, kulturális nevelő tevé­kenységnek az RKP Programja, pártunk alkotó jel­legű, marxilleniai szellemben fogant dokumentu­main kell alapulnia. A fiatalok forradalmi szervezetének az a feladata, hogy állandó tevékenységet folytasson az új ember formálásáért. „Ifjabb és újabb módozatokat kell ta­lálnunk annak érdekében, hogy a gyermekeknél, a fiataloknál kialakítsuk a forradalmi öntudatot, a párt, a nép iránti szeretetet, az igazságérzetet, azt az elhatározást, hogy küzdjön mindenféle elnyomás ellen, a háború ellen“ — hangsúlyozta Nicolae Ceauşescu elvtárs a RKP KB novemberi plenárisán. A KISZ tevékenységét olyan forradalmi szellemnek kell áthatnia, mely képes kialakítani az ifjúságban a szocializmus és kommunizmus ügye iránti felelősség­­érzetet. A szocialista építés hatalmas feladatában az első sorokat a fiataloknak kell elfoglalniuk, függet­lenül attól, hogy az építés, a munka milyen terepen történik. A fiatalságnak kell biztosítania hazánk to­vábbi haladását a kommunizmus magas csúcsai felé, a forradalmi hazafiság szellemében kell nevelnünk és formálnunk a gyermekeket és az ifjakat. Szocialista társadalmunk építésében a KISZ gyakor­lati tevékenységének óriási jelentősége van. Minden alapszervezet munkájának egyik fő feladata: tudato­sítani a fiatalokban a szakmai képzés jelentőségét, a felületesség elleni harc fontosságát, fejleszteni a mun­kával szembeni szenvedély érzését. A KISZ-szervezetek kötelesek megtalálni azokat a konkrét nevelési módokat, amelyek megfelelnek az adott területeken tevékenykedő ifjaknak. A legmeg­felelőbb keret a KISZ-szervezet közgyűlése, ahol a hibákat a harcos kritika és önkritika szellemében kell felvetniük, nincs szükség a ködösítésre, mely a létező negatív jelenségeket elkendőzné. A KISZ az az aktív tényező, mely segíti a fiatalokat, hogy a társadalom­ban, a munkahelyen, a családban a szocialista etika és méltányosság elveivel összhangban tevékenyked­jenek. Ahogy Nicolae Ceauşescu elvtárs a fiatalok elé célul tűzi: „Tegyünk meg mindent azért, hogy az ide­lógiai és politikai nevelő tevékenység nagy jelentős­­ű tényezővé váljék a pártprogram, a XII. párt­­kongresszus határozatai valóra váltása során!“ (Folytatás az 1. oldalról) га: Beszélhetnék a hazafias munka felelősével ? — Az a helyzet, hogy itt a gyárban létezik egy if­júsági munka­telep, s mi, KISZ-esek átvettünk egy ötmilliós beruházást. Mi végzünk el minden szak­képzetlen munkát és egy­szerűbb szerelést, amiért félmillió lejt kap a szerve­zet. Ezzel nemcsak teljesít­jük, de túl is szárnyaljuk a bevételi tervünket. U­­gyanakkor még vannak másféle feladataink is, a rend és a tisztaság fenn­tartása a gyár körül, ki­sebb javítások elvégzé­se, úgyhogy elképzelheti, mennyi a munkánk. Az öt­millió nem játék. Nekem az a véleményem, hogy a hazafias munka felelősé­nek elég dolga volt, hiszen nagyon nehéz egy ekkora munkát megszervezni... — Tehát akkor senki sincs, aki a fiatalok vál­lalásáról beszélni tudna? Talán a szakszervezetnél van valaki, aki az ilyen munkaakciókat vállalati szinten összesíti. — Igen, van, aki minden ilyen kezdeményezést ösz­szesít, mert nálunk igen sok kezdeményezés szüle­tik. Képzelje el, kolosszus ez a gyár, hatalmas mű­szaki és szellemi potenci­állal rendelkezik, itt iga­zán van mit összesíteni. De mi is figyelemmel követ­jük a saját vállalásain­kat, rendszerint pontosan tudjuk az eredményeket, de most így alakult a helyzet a kolléga hiányzá­sa miatt. Ő igazán nagyon sok pozitív adatot mond­hatna az újítómozgalomról, a feltalálókról, mert fia­taljaink között szabada­lom-tulajdonos is van. — Volt-e más olyan konkrét vállalásuk, mint a szeptemberi? — Meg kell mondanom, hogy egy olyan felajánlás, hogy mondjuk 10 vagont szerelünk össze terven fe­lül, eléggé rizikós, mert teljesítése alig függ a KISZ-szervezettől. Nekünk nincsenek saját mun­kaalakulataink, hogy azt mondhassuk: ők vállal­ták, ők csinálják. A fia­talok együtt dolgoznak az idősebbekkel, és ha mi vállalunk valamit, ők vé­gül még azt mondják, hogy ők teljesítették. Vagyis je­lentkezik egy ilyen prob­léma, ami kikerülhetet­len.­­ Azért bizonyára van­nak fiatalok, akik az idő­sebbek segítségére szorul­nak... — De vannak viszont mások, akik tényleg igen jól dolgoznak, dicsőséget hoznak a KISZ-szervezet­­re. Na de jól eltelt az idő. Gondolom, meg akar néz­ni egy részleget, ahol elbe­szélgethet ügyes fiatalok­kal, újítókkal, feltalálók­kal, élenjárókkal. — Szívesen, de előbb tisztázzuk azt, hogy a fia­talok egy ilyen jelentős vállalása nem tűnhet el ennyire nyomtalanul. An­nak a három vagonnak az összeszerelését azért vál­lalták, mert valahol a nemzetgazdaságban szük­ség van rá, különben nem lett volna értelme a válla­­lásnak... A KISZ-titkár felállt, kiment, visszajött, asztalán keresgélt, aztán kijelentet­te: önkritikát gyakorol és ha cikket írok erről a be­szélgetésről, foglaljam be­le. Bevettem. A cikkbe. E­­gyébként nem tudom le­nyelni... A régi Ifjú­munkás Két beszédes dokumentum 1921. április 25-én a sziguranca erdélyi alinspektorá­­tusának kelt jelentését az Állami Levéltár őrzi. „Vezér­­igazgató úr! Tisztelettel jelentjük önnek a következőket: április 13-án a kolozsvári Bocskai utca 1 szám alatti Guttenberg nyomdában történt házkutatás során felfe­deztük, hogy abban a nyomdában nyomtatták és nyom­tatják az Ifjú Proletár című kommunista újságot. Megál­lapítottuk, hogy 1921. március 20-án jelent meg az új­ságnak az első száma, amelyet titokban osztottak szét az erdélyi munkások között. A házkutatás napján a nevezett nyomdában éppen dolgoztak e kommunista újság máso­dik számán és megtalálták a nyomtatásra szánt új cik­kek eredetijét is... Megállapítottuk, hogy az újságot a kolozsvári városházán március 15-én jelentette be Orosz Miklós mint kiadó és Iuliu Dascăl úr mint felelős szer­kesztő ... Mind a megjelent első szám, mind pedig a lap éppen munkában lévő második számának cikkeiből megállapítottuk, hogy élénk kommunista propagandát terjesztenek a fiatal munkások között, akiket könnyen megnyerhetnek ... “ Az Ifjú Proletár volt az Ifjúmunkás elődje. Ezt nem csak abból a tényből tudjuk, hogy mindkettőért (betiltása után az Ifjúmunkás Értesítő és más lapok megjelentetéséért is) küzdött Orosz (Niculescu) Miklós, akit harmadik fő­­szerkesztőnknek tekinthetünk, hanem abból is, hogy la­punk mind tartalmában, mind kivitelezésében hasonlí­tott az Ifjú Proletárhoz. Első számának hatodik oldalán a Szövetségi hírek című rovatban olvashatjuk többek k­ö­­zött: „Ifjúmunkások! Ifjúmunkásnők! Táborunk utolsó ün­nepi gyásznapot tart a kilenchónapos kényszerhalott em­lékéért. Utolsó gyásznapot tart táborunk, mert a szellem újból életre kelt: az Ifjúmunkás megindul!“ A kényszer­halott a betiltott Ifjú Proletár volt, örömünnepeink — amíg mostani negyedik sorozatunkhoz érkeztünk — és gyásznapjaink is számosak. És ez nemcsak a szerkesztők­re vonatkozik, hanem mindenkoron olvasóinkra, akikkel a lap legjobb számaiban azonosulni tudott. Kik voltak első támogatóink, munkatársaink, olvasóink? Erről szól egy másik levéltári dokumentum, amely az ak­kori hivatalos rendelkezéseknek eleget téve az Erdélyi és Bánáti Ifjúmunkás Szövetség addig (tehát 1922 január­jáig) megalakult helyi bizottságai tagjainak névsorát tartalmazza. Brassói csoport: Csömör Aladár, Ludovic Drincan, Donáth István, Constantin Deac, Henrig Iosif, Alexandru Toma, Csomna Zoltán, Mihály Lajos, Pataki András, Bucs Kerestély, Bartalis Mihály, Balázs Ferenc. Aradi csoport: Kővágó Mihály, Stern László, Schwarc Lajos, Engel Jenő, Russbcch Ferenc, Hunyadi Béla, Ni­­termayer János. Nagyváradi csoport: Francisc Urs, Sza­bó László, Róth Ferenc, Ábrahám Martin, Sunonyi Jenő. Dési csoport: Tóth István, Biener Jenő, Schweiger Ignác, Urban Ernő, Hollander Zoltán, Kovács László, Hoker György. Nagybányai csoport: Katona Béla, ifj. Szabad Károly, Salavicki Sándor, Martin Laurean, Iosif Sălăjan, Kiss János, Koncz Kálmán, Schlesinger Kálmán, Bitter Mátyás. Kolozsvári csoport: Friedmann Mátyás, Csucsuj István, Sós Károly, Lupu Abrudan, Bálint Lajos. Maros­vásárhelyi csoport: Eugen Jakabovics, Klein Mór, Buxár János, Schönbrun Andor, Lázár Ödön, Miklós Ferenc, Pipás Sándor. Sepsiszentgyörgyi csoport: Ráduly Gábor, Ráduly György, Elvira Zeta, Magyar György, Bende Margit, Dakó István, Szabó András, Rákosi Gyula, V­alkó Emília, Molnár Anna, Kerekes Boriska, Kicsi György, Sikó Ilus, Szabó Gizella. Lupényi csoport: Szőcs András, Dubek Mihály, Röszler Béla, Vilhelm Buciuman, Pecsár Károly, Jakabos István, Tóth István, Radács György, Mike Ká­roly, Iuliu Dociu. Baia­ Sprie-i csoport: Stefan Zai, Régeni János, Alexandru Petruşan, Sajtos Péter, Mihai Onica, Gheorghe Anca, Tortoki Károly, Brezoczki György. Temes­vári csoport: Simoniu­s Henrik, Balauer Antal, Iczkovits Márton, Edlitz Jenő, Simon Ferenc, Tosch Ferenc, Bognár Károly, Dormuth Miklós, Krebs Győző, Baumhoff Konrád, Dömöki Pál. Az ifjúmunkás második száma nyolc oldalas volt. Elő­fizetőinek száma a következő hónapokban több ezer. Mint a fenti felsorolás is mutatja, magyarok, románok és más nemzetiségűek ... BODF­A­L GHEORGHE ÉS TAR KAROLY CIKKSOROZATA ifjúmunkás 2 KISZ-gyűlés a fonóban Véletlenül kopogtam be egyik, régi szomszédomhoz egy kis esti beszélgetésre. Vendéglátóm már a torná­con kijelentette, hogy csak az első házban van hely, mert a hátsó házban fonó van. Emlékszem, régen ilyen helyen a lányok csepüt meg kendert fontak, a fiúk meg erejüket próbálva intézked­tek. Most van mit fonjanak a lányok? Dehogy van, hangzott a válasz. Széken már nem termelnek ken­dert. Kézimunkáznak, köt­nek, varrnak. Az egyik lány benézett az első házba, áthívott a fonó­ba. Kíváncsian léptem be a tágas szobába. Kezdhetjük lányok? — kérdezte Ungvá­ri Sári. Petőfi Sándor ver­seit hangosan olvasta. Most ez a szokás Széken, súgta felém a házigazda. A fiúk is eljönnek később, hisz min­dig van fontos megbeszélni való. Igaz, hogy a fiúk nagy­­része munkatelepen dolgo­zik, s akik itthon vannak, a­­zok is korán kelnek és fá­radtak. Számolni kezdem a lányokat, aztán valaki meg­nyugtatott: — Itt vagyunk az egészen. Ez a felszegi KISZ-szervezet. Szerettük volna, ha a tantestületből is eljön valaki, mert az isko­lásokról lesz szó. Most azt beszéljük meg, hogy a fel­szegi utcában aprók táncát kell szervezni, mert a VII— VIli. osztályos tanulóknak még nem illik a nagyok tán­cába járni. És arról is be­szélnénk, hogy a széki lá­nyok közül elég kevésnek sikerül tovább tanulni. A fiúknak könnyebb, mert ha nem sikerül a líceum, akkor traktoristának vagy sofőr­nek mennek. Nekünk lá­nyoknak nehéz. Régen cse­lédnek szegődtünk be váro­son, de ma csak itthon dol­gozunk nyáron, télen pihe­nünk és szórakozunk. Elgondolkoztam azon, hogy Széken bizony 420 lány van, s alig 49 tanul városon és 42 dolgozik a nemrég léte­sült szőnyegszövő rész­ein. Fel is teszem a kérdé­st lenne, ha Széken a rán­cok számára létesülne egy olyan varroda, ahol széki falvédő­ket, párnákat készítenének és értékesítenék szövetkezeti úton? — Bizony jó lenne, válaszolták kórusban. Az ilyen korú fiúk, mint mi, már a háromezret is meg­keresik a munkatelepen, mi meg lopjuk a napot. Hallgassatok lányok, szól közbe egy éles hang. Még azt hiszik, hogy mi nem dolgozunk. Pedig tavasz­tól őszig a mezőn va­gyunk. Az igaz, hogy ha va­laki felfigyelne ránk, sok szépet tudnánk csinálni szé­ki varrottasokból. ... A gyűlés után felhang­zott a széki csárdás. A szé­kek a pitvarba kerültek, a fiatalok vidáman táncoltak énekszóra. Másnap pedig híre ment, hogy a felszegi KISZ-szervezet elhatározta, hogy az iskolások számára aprók táncot szerveznek. Bodor András

Next