Ifjúsági Magazin, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
Az érdekelt tojások közül sokan elmondták véleményüket a stréberségről — segítségüket köszönöm. Az összefoglaló válasz fölépítésében így azok is részesek, akiknek példáit, ötleteit és gondolatait név szerint itt nem tudom idézni. Kezdjük hát a vélemények sorolását, amelyet alkalmanként hadd szakítson meg az én közbeszólásom! »Sajnos a diákok nem tojások — írja H. A. Budapestről — mert ha minden tanuló olyan lenne mint a tojás, olyan egyforma, nem lennének ilyen problémáink.« Hasonló értelemben nyilatkozik Ländler Julianna IV. éves is, szintén Budapestről: »A stréber fogalma igen tág. Majdnem mindenkire rá lehet húzni. (Ez megint olyan, mint a „jó fej” — ki mit ért rajta.)» Első közbeszólásom: Csakugyan nem egyforma minden diák, és a stréberség csakugyan fogalom, de nem hiszem, hogy mindenkire ráhúzható. Ha fölmerül a kérdés: stréber-e vagy sem, mindig az adott, konkrét körülmények tanúsága szerint kell dönteni. A stréber fogalmának általános tartalma azonban meghatározható. Elsőnek éppen Landler Juliannát idézem: »Jóllehet, most engem fogsz strébernek tartani — írja P. Kovács Katinak —, mégis meg kell mondanom, hogy az úgynevezett betyárbecsületnek is van határa. De itt nem főleg ellened szólok, hanem azok ellen, akik miatt az ember bizonyos dolgokat vállalni kénytelen. Amit én csinálok, azt én vállalom. Ha én nem végzem el a feladatomat, én kapjam az egyest. Senkit sincs jogom megkérni arra, hogy helyettem tartsa a hátát. Talán felesleges hozzáfűznöm, hogy azért örülök, ha egy fát a felszólítás elkerülésével megúszok, és ha kell, azért tudok hallgatni mások érdekében. Csak nem tartom éppen 100%-ig erkölcsösnek. (Ja! Egyébként szégyellheti magát az a gyerek, aki nemhogy az egyes árnyékában, de saját magától indíttatva, nem olvasta el a Tragédiát!« A vállalás értelmességéről vitázik Katival Duskó Éva, Felsőpakonyról: »Aki pedig nem vállalja a felesleges és értelmetlen »áldozatot a közért«, az áruló? Ne haragudj az erős szavakért, de az ilyenféle áldozatvállalásokat nem tudom elismerni.« Második közbeszólásom: Egyetértek. Amit tettem, azt vállalom, amit nem tettem — ha felesleges és értelmetlen — nem vállalom. Aki így jár el, az nem stréber. De ki a stréber? Matyovszky Márta, Zalaegerszeg: »Szerintem, aki osztálytársai kárára törtető ... A stréber előre tanul, hogy csillogtathasson, bevágódjon a tanárnál. A stréber 100°/o-ig tanárpárti, és nem feltétlenül eminens, sőt!« Szabó Győző, Budapest: »A stréberséget nem az osztályzat határozza meg, legfeljebb, ha olyan a tanuló egyénisége, elősegíti. Egy rosszabb tanuló legalább akkora stréber lehet, mint egy jeles — ha nem nagyobb...«