Ifjúsági Magazin, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

Az érdekelt tojások közül sokan elmondták véle­ményüket a stréberségről — segítségüket köszö­nöm. Az összefoglaló válasz fölépítésében így azok is részesek, akiknek példáit, ötleteit és gondola­tait név szerint itt nem tudom idézni. Kezdjük hát a vélemények sorolását, amelyet alkalmanként hadd szakítson meg az én közbeszólásom! »Sajnos a diákok nem tojások — írja H. A. Budapestről — mert ha minden tanuló olyan lenne mint a tojás, olyan egy­forma, nem lennének ilyen problémáink.« Hasonló értelemben nyilatkozik Ländler Julianna IV. éves is, szintén Budapest­ről: »A stréber fogalma igen tág. Majdnem mindenkire rá lehet húzni. (Ez megint olyan, mint a „jó fej” — ki mit ért rajta.)­» Első közbeszólásom: Csakugyan nem egyforma minden diák, és a stréberség csakugyan fogalom, de nem hiszem, hogy min­denkire ráhúzható. Ha fölmerül a kérdés: stréber-e vagy sem, mindig az adott, konkrét körülmények tanúsága szerint kell dönteni. A stréber­ fogalmának általános tartalma azonban meghatározható. Elsőnek éppen Landler Juliannát idézem: »Jóllehet, most engem fogsz strébernek tartani — írja P. Kovács Katinak —, mégis meg kell mondanom, hogy az úgy­nevezett betyárbecsületnek is van határa. De itt nem főleg ellened szólok, hanem azok ellen, akik miatt az ember bizo­nyos dolgokat vállalni kénytelen. Amit én csinálok, azt én vállalom. Ha én nem végzem el a feladatomat, én kapjam az egyest. Senkit sincs jogom megkérni arra, hogy helyettem tartsa a hátát. Talán felesleges hozzáfűznöm, hogy azért örü­lök, ha egy fát a felszólítás elkerülésével megúszok, és ha kell, azért tudok hallgatni mások érdekében. Csak nem tartom ép­pen 100%-ig erkölcsösnek. (Ja! Egyébként szégyellheti magát az a gyerek, aki nemhogy az egyes árnyékában, de saját ma­gától indíttatva, nem olvasta el a Tragédiát!­« A vállalás értelmességéről vitázik Katival Duskó Éva, Fel­­sőpakonyról: »Aki pedig nem vállalja a felesleges és értelmetlen »áldoza­tot a közért«, az áruló? Ne haragudj az erős szavakért, de az ilyenféle áldozatvállalásokat nem tudom elismerni.« Második közbeszólásom: Egyetértek. Amit tettem, azt válla­lom, amit nem tettem — ha felesleges és értelmetlen — nem vállalom. Aki így jár el, az nem stréber. De ki a stréber? Matyovszky Márta, Zalaegerszeg: »Szerintem, aki osztálytársai kárára törtető ... A stréber előre tanul, hogy csillogtathasson, bevágódjon a tanárnál. A stréber 100°/o-ig tanárpárti, és nem feltétlenül eminens, sőt!« Szabó Győző, Budapest: »A stréberséget nem az osztályzat határozza meg, legfel­jebb, ha olyan a tanuló egyénisége, elősegíti. Egy rosszabb ta­nuló legalább akkora stréber lehet, mint egy jeles — ha nem nagyobb...«

Next