Ifjúsági Magazin, 1969 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
a rendőrség tavaly a nagy tüntetésnél lelőtte Benno Ohnesorgot, én is a tömegben voltam, engem is rettenetesen helybenhagytak a rendőrök. Másnap az iskolában a tanárom azt mondta, hogy úgy kell nekem meg az Ohnesorgnak is. Akkor szoktam rá. A szüleim is tudják, nem nagyon zavarja őket, zsebpénzt is adnak, így legalább nyugtuk van. Monika Zerbs tizenhét éves, Münchenben jár iskolába. — Apám magas rangú SS-tiszt volt, anyámat is, engemet is gyakran megvert. És amikor berúgott, ordítozott, hogy legszívesebben korbáccsal húzna végig rajtunk. Ekkor kezdtem el pirulákat szedni. Azóta szép az élet. Most anyám szerzi be számomra a tablettákat Irene Kort tizennyolc éves, dortmundi diák. — Amióta elváltak a szüleim, rászoktam a szívásra. Otthon mindig puskaporos volt a levegő, az én számomra nem maradt idejük soha. Az iskolában gyakran bágyadt vagyok, de nem vesznek észre semmit, jó közepes vagyok. SENKI SEM BESZÉL Rám. A kábítószer-élvezet terjedéséről nem beszélnek nyíltan, sem a tanárok, sem a rendőrség. Aki nem „szakember”, nem is ismeri fel a külső jeleket, a kezdeti tompultságot és szétszórtságot. A szemek vörösek, karikásak lesznek, az ajkak kiszáradnak. „Nyersanyaghoz” könnyen hozzájuthat bárki. Frankfurtban például nem nehéz megtalálni a kábítószerpiacot különböző lokálokban, lebujokban. Itt szerezték be azok a hesseni diákok is a szükséges matériát, akikről iskolaigazgatójuk azt hitte, hogy alaposan berúgtak. Amikor ezért a rendőrséghez fordult, kiderült a tévedés, a fiatalok már huzamosabb ideje hasist szívtak, és mescalint szedtek. Bonnban egy razzián húsz fiatal került a rendőrségre. LSD-t, hasist szívtak és egy Menocil nevű gyógyszert, amelyet régebben étvágycsökkentőként szedtek molettebb hölgyek, de amelyet éppen kábító mellékhatása miatt már régebben kivontak a forgalomból. És így lehetne tovább sorolni. Kaiserslauternben például a hasis hatására egy fiatalember a város főterén kibújt ruháiból, és pucéran táncot lejtett a városháza lépcsőjén. Nürnbergben egy „hasispartin” harminchat kiló kábítószert foglalt le a rendőrség. Mégsem sikerült eddig gátat vetni a csempészésnek. Akiket elcsípnek, azok szinte sohasem árulják el a forrást. Hallgatnak, mert attól félnek, nem lesz több utánpótlás. A veszély terjed, a nyugat-berlini rendőrségen eddig öten foglalkoztak kábítószerügyekkel. Most felemelték számukat nyolcra. De hogy egyáltalán a legcsekélyebb eredményt el lehessen érni — a rendőrfőnök saját bevallása szerint is — legalább húsz ember kellene. — Keressétek meg magatok az üzéreket — mondta egy hasist szívó fiatal a rendőrnek, amikor egy nyugat-berlini lebujban igazoltatták. Az igazolványból kiderült, hogy a fiatalember apja tudós, és ő maga mindössze — tizenhárom éves. □za is