Ifjúsági Magazin, 1972 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
WOmPUTER az iskolában Az elsősök most tanulnak éppen szorozni. Például 26 579-et 3845-tel. Legtöbben másodpercek alatt megmondják a végeredményt, a gyengébbeknek azonban akár egy fél percet is rá kell szánniuk a megoldásra. Pedig ötöst csak az kaphat, aki a számítást villámgyorsan, bal kézzel is meg tudja csinálni, lehetőleg úgy, hogy közben oda sem néz, csak az elvégzendő feladatokat figyeli a példatárában. Tévedés ne essék: a helyszín, ahol mindez történik, nem valami csodagyerek-képző. Az igazsághoz ugyanis hozzátartozik, hogy a fenti szorzást és minden számtani alapműveletet itt nem fejben vagy papíron, hanem kattogó, zakatoló, papírkígyókat eregető kis számológépeken végeznek a diákok. Az iskola neve: Hámán Kató Ügyvitel-gépesítési Szakközépiskola. Hogy mi ez a nem éppen izgalmas hangzású „ügyvitel”, amelyet gépesíteni kell? — Például a könyvelés, bérelszámolás, a hosszadalmas, lélekölő irodai adminisztráció — világosít fel Kőhegyi János az I.B-ben, miközben óriási sebességgel vezeti fel gépén egy könyvelés adatait a négyzethálós, számokkal teleírt lyukkártyára.