Ifjúsági Magazin, 1977 (13. évfolyam, 1-11. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Könyvorzők Kisváros. Könyvesbolt. Kora délután. Mikulás és karácsony előtti hangulat. Csúcsforgalom. A rreséskönyvek polca előtt nagy a tolongás,­ lökdösődés. Alig hallatszik a nagy zsivajban a pusmogás. Az ott­ni ... az a piros .. . Két kócos kisfiú sugdos egymás fülébe. — Melyik, te? Az a . ..? Bácsi kérem, tessék levenni! Egy ősz hajú férfi odanyújtja nekik a kért kötetet. Meséskönyv rajzokkal. A két gyerek átszellemült arccal veszi át. Lapozgatják. — Te nézd-e, az ott... De szép! — egymás szavába vágva mutogatnak a képekre. — Tolvajok! Fogják meg őket! Kap­ják el? — Harsan fel hirtelen a kiáltás és az egyik eladó kiszalad az üzlet elé. A kirakaton át látni, hogy a két kisfiú szalad az utcán, a piros könyvvel. Az üzletben csend támad, mindenki az el­adóra néz - most mi lesz -, amikor az ősz férfi megszólal. — Hagyja csak kérem. A gyerekek velem vannak, csak siettek haza. Majd én kifizetem. Mennyibe kerül a köny­vem? És azt a másikat is kérem hozzá. Táviratváltás -bizonyítvány előtt Távirat haza: „MEGBUKTAM STOP KEESZITSD FEL APAAT STOP” Távirat vissza: „APAAD FELKEESZITVE STOP CSAK TE IS KEESZITSD FEL MAGAD STOP” PARDON Mit lehet csinálni egy autóval? Gügye kérdés. Mit lehetne vele csinálni még azon kívül is? Például gyűjteni. Ha ez vala­milyen ok miatt nehézségekbe ütközik, akkor legalább a vele kapcsolatos dol­gokat gyűjtsük, így a Paris Match, mi­után megszólaltatott egy fő­gyűjtőt, aki lakását múzeummá változtatta. Régi plakátok, autós festmények, szob­rok, reklámok, érmék, hűtődíszek, já­tékszerek, különféle tartozékok, egy­kori katalógusok élnek vele közös ház­tartásban. Az albérlet nagyságáról és a zseb­pénzéről nem esett szó. Nem úgy a lap másik hobbyjáról, amelynek tárgya a változatosság ked­véért a vasút. Pontosabban egy gőz­mozdony, melyet 100 frankos részvé­nyekkel meg lehet venni. Alkalmi vétel­ként: „Hiszen néhány év múlva a gőz­mozdony olyan ritkaságszámba megy, mint egy Van Gogh.” Hogy oda ne rohanjak .. Audiencián Autóm van. Vettem. Fizetem azóta. De megérte, mert találkoztam a walesi herceggel. A walesi herceg művezető a szervizben. Úgy nézett át rajtam, mint alkoholista egy pohár vízen. — Skoda? — kérdezte és köpött a kék vér tévedhetetlen pontosságával, mint­egy három yardra a Skodától. — Skoda — jegyezte meg és tudtam mit éreznek a trónus előtt térdeplő bű­nösök. — A királyi testőrség árváinak felség — rebegtem átnyújtva egy jelképes ösz­­szeget, jelképesen 300 Ft. — Skoda — mondta ugyanolyan un­dorral, mert nagy jellem. — A munkafelvétel az irodában — mondja, hogy tudok róla. Kezet csókoltam és rohantam a ket­tes ablakhoz, ott ült a körmét reszelve, Báthory Erzsébet nagyasszony. Ki ne sétált volna még estefelé valame­lyik lakótelepünkön? Ha másként nem, hát tanácstalanul, a tömbjelek, utca­nevek, házszámok kiismerhetetlen út­vesztőjében eligazításra várva. Segít­ség azonban sehol, akár a hold kihalt tájain. Legfeljebb a háttér-zümmögés mindenfelől a tévé kékesszürke vissza­­fény kíséretében. Ha így találjuk magunkat szembe a fenti sarokkal, még egyszerű esetnek látszik. Némileg nehezíti a helyzetet, hogy az egyetlen megközelítési irány­ban, az előző ház a Csáktornya park 9-es. Közben semmi utca, semmi törés, ami a névátváltozást indokolná. Különben mindegy. Ez a négy házszá­mot sejtető (9—3) épület egyetlen ma­gányos ház. S valójában a nyolcas szá­mot viseli. Ez egy zárt, takart kapualj­ban fel is van tüntetve. Bárki láthatja­­ aki odatalált. na .

Next