ifjúsági Magazin, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
• A technikai helyiségtől üvegfallal elválasztott stúdió műsorvezetői székében egy mikrofon társaságában Barát József. Jegyzeteiben javítgat, hangosan formálgatja, ízlelgeti mondatait, gondolatait. Az utolsó pillanatig dolgozik az anyagán. Közben szünet nélkül cseng a telefon. Schreiber György, a mai telefonügyeletes szorgalmasan jegyzi a Csereberéhez érkezett kéréseket. A jegyzetbörze és a munkaközvetítő szolgálat mellett, talán a legnépszerűbb rovata az Ötödik sebességnek. Kértek már élő majmot 1890-es Petőfi összesért, néhány hónapja egy férfi a következő csereajánlatot tette: mondják be, hogy elcserélném anyósomat! Biztos megütné a guta! — Adásidő! — mondja Demjén Erzsébet zenei szerkesztő. — Petőfi Rádió Budapest — halljuk egy hatalmas hangfalból. — Tizenhét óra harminc perc. A technikus indítja a jól ismert, lendületes szignált. A műsorvezető asztalán kigyullad a piros lámpa. — Ötszázötvenötödször halljátok műsorunkat. A mikrofonnál Barát József —mint nekünk, „beúszik” Amanda Lear vadonatúj nótája, amelynek elhalkuló utolsó taktusaira „ráúszik” Barát. Széles gesztusokkal, arcmimikával kísérve, vezeti fel az első riportot. — Picit késésben vagyunk — mondja Sóskúti Márta. — Majd gumizunk — szól közbe a műsorvezető. — Az mit jelent? — kérdezem. — A következő zeneszámot nem adjuk végig, a Józsi majd beleszól — ad rövid ismertetést Szabó Zoltán a keverőpultnál. Barát filmjegyzetet mond. E pergő, gyors műsorba ez is belefér, meghonosítása az ő nevéhez fűződik. Újra cseng a telefon. Tessék, Ötödik sebesség! — mondja Schreiber György és odaint. Ketten hallgatjuk a hívót. — Kérem szépen, azt szeretném tudni, divat lesz-e a csíkos nadrág, és hol lehet kapni! Pénzkidobás, ha nem lesz divat! — Nyugodtan vegye, persze, hogy divatba jön! — Rengeteg telefont kapunk, de adásba csak olyanokat kapcsolunk, amelyekben van szenvedély, állásfoglalás, ami hitelt ad az elhangzottaknak. Riportjainkhoz levelekben is hozzászólnak. Az eseménynaptárak, személyes kapcsolatok és tapasztalatok mellett ezek is gazdag információforrások. A műsorvezetői felvezetés, riport-zene körforgást ma is játékkal oldják. Megfejtésként állatneveket kell beküldeni. A telefonon jelentkező első megfejtőt „beadják” a műsorvezetőnek. Néhány perccel később a nyertes felesége telefonál: „Mi lesz a nyeremény? Ide ne küldjenek valami élő állatot!” Nem lehet megállni nevetés nélkül. Egy perccel az adás vége előtt Barát lekonferál, stáblistát mond. Indul a zárószignál: „Monday, Monday. Minden hétfőn, minden szerdán, minden pénteken Ötödik sebesség! Petőfi Rádió Budapest. Tizennyolc óra harminc perc. Híreket mondunk.” — Na, mi újság? — kérdezi megkönnyebbülve valaki. A rádió e műsorát fiatalok készítik. Egyéniségük, rádiós stílusuk sokszínűsége a magazinműsor hangos fotóinak változatosságában is tükröződik. Valamennyien beszélnek idegen nyelveket, az adásból megszokott jellegzetes hangjuk ismerősként köszön vissza más műsorokból is. Néhány villámportré a stábból. Angyalosi László, az adás játékmestere, rengeteg ötlete van, kicsit „diszkósan” beszél, lendületet kölcsönözve ezzel a magazinnak. Adáson kívül önálló játékműsorokat is vezet. A sportriporterként is dolgozó Molnár Dániel, a stáb bökversgyártója. Riportjaiban vidéki, falusi dolgok iránt érdeklődik. A viking, Pogány György ott bábáskodott az Ötödik sebesség születésekor. A legfiatalabb, Neumann Gábor, a rádiósmazsola. Különleges ismertetőjele fanyar humora és érdekes témaválasztása. Béres László, a katedráról került a mikrofon és a rádiós újságírás bűvkörébe. A munkásfiatalok gondjai és a különcök érdeklik. Dám László a krónikák szerkesztőségéből igazolt át. A hírmagazinok másfél perces bejelentkezései után itt hatvan percben kell gondolkodnia. — Óriási feszültség heti három órában ifjúsági műsort csinálni — mondja. — Azokat az anyagokat szeretem a műsorba tenni, amelyeket én is szívesen meghallgatok.