ifjúsági Magazin, 1981 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

KISLÁNY A MIKROFONNÁL Szó szerint, hiszen Ullmann Mónika mindössze 116 centi, 13 kilót nyom és az első elődöntő másnapján lesz csak 8 éves. Ő a legfiatalabb előadó a fesztiválon, bár korántsem a legtapasztalatlanabb. Már több éves tévés, filmes és szín­házi múlt van mögötte, sőt főszerepet is játszott Az égig érő fű című filmben. Énekesnőiként azonban most lép elő­ször a közönség elé, bár a nagypapa és a papa is ismert személy a szakmában (mint zeneszerző, illetve mint ze­nész). Mintha direkt neki írták volna az Oroszlán testvé­rek Gábor és György, az Írtam a bátyámnak egy dalt! cí­mű nótát! — Pedig nem így történt, teljesen véletlenül esett Móni­kára a választás — mondta a mama, aki szintén rokon­szakmában dolgozott, korábban táncosnő volt. Babazsúrra várt bennünket az Ullmann család, édes tea­süteménnyel és tonikkal. Mónika lázasan, de a lámpaláz jelei nélkül készült az interjúra és fotózásra. Másodikos a Keresztúri úti Általános Iskolában. — Szerettél iskolába járni? — Elsőben szerettem, de az idén már nem annyira. — Énekből hányas voltál? — Ötös, de nem szeretem ezt a tantárgyat. — Melyik akkor a kedvenced? — A testnevelés. — S mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? — Most, éppen manöken, de lehet, hogy később mást vá­lasztok. — S a bátyádnak énekeled majd ezt a dalt? — Megérdemelné, Ottó már 11 éves, s ő vitt be a Nemze­ti Színházba statisztálni. . . Cserháti Zsuzsa Bágya—Szenes Boldogság és én című dalával indul. Első fesztiválszereplésekor, 1972-ben előadói díjat nyert. Szeptemberben Hamburgban, októberben Norvégiában szerepel. * * Rock­paródiával indul a fesztiválon az egyik ígéretes utánpót­lás-csapat, az Óceán. A Kuka-blues című dal is ahhoz az új vonalhoz tar­tozik, amellyel az együt­tes mostanában kísérle­tezik. Hamarosan elké­szül első nagylemezük, s már az új stílus jegyé­ben kezdték meg a kon­certezést is. A rajt augusztus 1-én, este lesz: 12 nóta száll a ringbe, hogy megmérkőzzön a döntőbe jutásért. További két elődöntőre is sor kerül majd: augusz­tus 8-án és 15-én, további 12—12 dallal. A döntő­re augusztus 21-én kerül sor, s ott 15 dal vetélke­dik a helyezésekért. Színhely a Nemzeti Színház, a televízió valamennyit egyenesben, élőben — s amitől már teljesen elszoktunk — playback nélkül, vagyis élő hanggal közvetíti! Az adásokkal egy idő­ben lemezen is megjelennek majd a Táncdalfesz­tivál nótái, a rádió is sugározza őket. S remélhetően a pékinasok és a kéményseprő szakmunkástanulóik is fütyülik majd őket az ut­cán. Hiszen azért táncdalfes­ztivál a Táncdalfes­zti­­vál! A sok tini pedig megtudja, hogyan­ mulattak a szülei legény- és leánykorukban! A nemritkán negédesbe hajló nosztalgiavágyunk maga alá gyűr­te a televízió könnyűzenei szerkesztőit is. A nyár­vége megédesítésére előszedték a raktárból a Tánc­­dalfesztiválnak nevezett dalvetélkedőt. A mai ti­zenévesek csak a tévéhíradó harmadik kiadása utáni szülői mesékből tudhatnak róla, hiszen 1966- ban indult útjára ez a kollektív kábítószer, s 1972- ben lehelte ki a lelkét. 1977-ben már megpróbál­koztak az életre keltésével, de a Metronóm ’77 ne­vet viselő dalverseny nem tudta kellően pótolni a nagy őst. Azért sem, mert a lemezes profikat ki­zárták a vetélkedésből, s tulajdonképpen nem is dalverseny volt, hanem előadói vetélkedő. A tévé az idén visszatért a klasszikus formák­hoz. Valószínűleg azért, hogy a könnyűzene terén nem túl sikeres rétegműsorai után kirukkoljon valami össznépi szórakoztatóval. Olyan műsort nyújtson át nekünk a legínségesebb hónapban, amiért az úttörőtől a nyugdíjasig mindenki egy­aránt hevül, ami a szórakozási vágyunk csillapí­tása mellett szurkolásra is lehetőséget ad.

Next