Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
pénz kiegészíti a progresszív művészeti kezdeményezések hiányos költségvetését. Az operett és a magyar nótaestek mellett kiváló fejőstehén volt e célra éveken keresztül a rockzene is. A baj csak most jelentkezett: e politika nem segítette, hanem éppenséggel hátráltatta az új művészeti ág hazai fejlődését. A kitermelésre vállalkozók (az MHV, az ORI, az Interkoncert szakemberei, művelődésiház-vezetők stb.) ugyanis csak az operettes tömegízlésnek megfelelő silány irányzatokat támogatták, s ezzel újratermelték az igénytelenséget. Kézzel fogható szimbolikus példa a múltból az Apostol együttes. Az „éhhalál” kerülgette az együttes tagjait, amíg progresszív rockzenét játszottak, s csendes jólét és elismerés övezi őket, amióta slágergyárosok! Pedig hát voltak olyan értékes kezdeményezések a magyar rockzenében, amelyeket mindenképpen fel kellett volna karolni. Teljes felsorolás helyett csak példaként említhetők a Korong, a Panto Rhei, a Syrius, a Rex, a Teátrum vagy a folkvonalon a Kolinda együttes kísérletei. A kulturális igazgatás illetékesei azonban hiába osztottak Erkel- és Liszt-díjakat a popzenészek körében, a kulcsfigurák továbbra is az üzletemberek maradtak, akiknek nem állt érdekükben a tömeg ízlésének magasabb szintre emelése. E következetes munka eredménye csapódott le azután az idei fekete esztendőben! A drágán kiárusítható olcsó muzsika győzelme ugyan visszaveti a magyar pop-rock zene fejlődését, de semmiképpen sem állíthatja meg azt. A rockválságból előbb-utóbb kilábalnak majd azok, akik megőrzésre méltó áramlatoknak tudnak új energiát adni, illetve meg tudják újítani a hagyományos irányzatokat. Remélhetően senkinek sem kell letenni a gitárt a kezéből azok közül, akik meghatározói voltak a magyar rockzene két évtizedes fejlődésének. A szárnyukat bontogató új tehetségek pedig zökkenőmentesen beépülhetnek ebbe a struktúrába, s álfodrok helyett valódi új hullámokat is tudnak majd kelteni a jelenleg langyos állóvízben! CZIPPÁN GYÖRGY