Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-02-01 / 2. szám

fu­jjitUntib 9- sek voltak. Ám mai szemmel olvasva kicsit sok volt ben­nük a hírlapi kacsa, az intim­­pistáskodás . . . — 1957. január 5-én jelent meg az első szám, akkor még igencsak bonyolult volt a hely­zet, különösen a fejekben. Mi tagadás: az újságírók fejében sem volt még teljes a rend. És a hírszolgálat sem volt töké­letes, de a helyzet gyorsan konszolidálódott és ez meglát­szott az újság hasábjain is. Büszkék lehetnek egykori kol­légáink, hogy négy hónappal később a megalakuló KISZ vál­toztatás nélkül elfogadta az újságot saját lapjának. Az első évfolyam 17. száma már úgy jelent meg, hogy­ a fejlécén rajta állt a jelszó: „Világ pro­letárjai, egyesüljetek!” — kijegyzeteltem abból az öreg újságból egy idézetet. Az első első titkár, Komó­csin Zoltán mondta: „Az elmúlt hónapokban szokássá vált, hogy különböző szervek és szervezetek — közöttük ifjú­sági szervezetek is — azzal kezdték: „a párttól független szervezet vagyunk. Mi azzal kezdjük: nem vagyunk függet­lenek a párttól, ellenkezőleg, a párt tömegszervezete va­gyunk.” — Javítsd ki a jegyzetedet, ez az idézet, amit ma is, mi is vallunk, a 12. számból való, 57. márciusában közölte a Ma­gyar Ifjúság ezt a beszédet. — Hány példányban? — Papírhiány volt, hetente körülbelül 150 ezer példány­ban jelent meg a lap. — És most? — Körülbelül 300 ezer. Most is papírhiány van ... De nincs különösebb problémánk, hi­szen az újság családi lapnak számít, nemcsak azok a fia­talok olvassák, akik megve­szik, hanem szüleik, nagyszü­­leik is belelapoznak, s persze, fiatalabb testvéreik is, például az Ifjúsági Magazin tinédzser olvasói. Ők a jövendő „vevő­körünk”, ahogyan az „öregek” ugyancsak állandó olvasóink voltak egy-két évtizeddel ez­előtt. — Öregek . . . ami azt il­leti, a magyar sajtó sok öregje ennél a lapnál bújt ki a tojás­ból. A „Magyar Ifjúság” szer­kesztősége iskola is. Már az első évfolyam megbámult lap­jain sok ismerős névvel ta­lálkoztam. A diplomata Bá­nyász Rezső bírósági-rendőr­ségi tudósítóként jeleskedett. Somos Ágnes, a Pajtás főszer­kesztője még karcsú kislány volt. Sebes Tibor, a Világ Ifjú­sága főszerkesztője elefántva­dásznak készült újdondász­ként akkoriban. Sólyom József, a Népszabadság főmunkatársa már 57. januárjában úttörő­ként írt riportsorozatot a pártház védéséről. Zele Fe­renc, a Hétfői Hírek főszer­kesztője ipari újságíróként járta az országot, s a ma dok­torként oly népszerű Veres Pál minden lében kanál ripor­terként nyüzsgött a lapnál... — És ez csak az első évfo­lyam. Hosszan sorolhatnánk a neveket, mindazokét, akik itt „jártak iskolába", akik az el­múlt 25 év alatt rövidebb-hosz­­szabb ideig ebben a szerkesztő­ségben dolgoztak. Ez a tény egyrészt öröm, büszkék va­gyunk rá, másrészt elgondol­kodtató. Tudni kell ugyanis, hogy ebben a szerkesztőségben nem tanároktól, többnyire nem tapasztalt idősebb kollégáktól tanulnak a kezdők, hanem fő­ként egymástól. Munka köz­ben, szinte egymással verseng­ve. A mostani gárda pedig min­den korábbinál fiatalabb, az átlagéletkor nem éri el a har­mincat. — Azzal provokáltam a beszélgetést, hogy „mosta­nában mintha szürkébb lenne az újság” . . . — Kösz, hogy visszakanya­rodtál ide. Ami a külsőségeket, a nyomdatechnikát illeti, egy évtizeddel ezelőtt a jók közé tartoztunk. Időközben úgy is lehet mondani, hogy lemarad­tunk a sok színes hetilap mel­lett. A mostani ötéves tervben felzárkózunk, már tervezzük az átállást, részben színes technikával fogunk megjelenni. Jónéhány oldalunk természete­sen fekete-fehér marad, mert csak így lehetünk viszonylag frissek. Ami pedig a tartalmat illeti, kétségtelen, hogy a ko­rábbihoz képest kicsit ,,szür­kültünk", kevesebb a „rázós” riportunk, ritkábban hadako­zunk. Miért? Egyszerű a vá­lasz: a Magyar Ifjúság a KISZ hetilapja és sem a társadalom­nak, sem a mozgalomnak sin­csenek jelenleg „látványos” ak­ciói. Lépésváltás folyik, keres­sük az új módszereket, a ha­ladás további útjait. Rengeteg új ötlet, megoldás, módszer van születőben. A KISZ szá­mos társadalmi gond megoldá­sában további feladatokat vál­lalt, s ebben az áttörésben az újságírók ugyancsak nem druk­kerek — pláne nem ellendruk­kerek —, hanem partnerek. Ahogyan az ország népe is partnere a politikának. Most kicsit kevésbé figyelünk a szen­zációkra, amik köztudottan konfliktusok, s többet törődünk a konfliktusok feloldását cél­zó tettekkel, amelyek köztu­dottan hétköznapi történetek. A munka általában kevésbé látványos, mint a csetepaté, viszont most országszerte a munkán van a hangsúly. Mosta­nában egy ideig mindaz, ami értelmes, fontosabb, mint ami „érdekes”. Fordítsam le ezt a mondandómat a Magazin nyel­vére? — Megpróbálom inkább magam. Azt akarod mondani, hogy például „a csövesekről szóló riportok ugyan érde­kesebbek, ám a hétköznapi módon jól tanuló vagy jól dolgozó fiatalokról szóló ri­portoknak több hasznuk van.” — Kapisgálod. — Netán azt akarod mon­dani, hogy a Magazin „túl színes”? — Dehogy! Csak ahogyan a Mi, az IM is magasabbra kell hogy tegye lassacskán a mér­cét. — Magyarán: felköthetjük a gatyánkat? — Igen, ha ragaszkodsz eh­hez a nálatok hagyományosan slampos fogalmazáshoz. — Slam-po-os? A kérdéssel csak az interjú ér véget, a baráti civakodás szüntelen, hiszen a két lap testvér. Azonos ügyet szol­gálunk, s hogy más-más mód­­szerekkel-stílussal, ez talán érthető, hiszen olvasóink is különböző rokonok, fiatalok és még fiatalabbak. SZÁNTÓ GÁBOR rnad­őrök fogy profik legyenek-e a magyar labdarúgók s Ö­sszeegyeztetheti-e a munka és a sport ! Mi lesz az ipari tanulókkal? „Minden fiatal joga, hogy szakmát tanuljon“ Ipari tanuló­intézetek és gyárak szerződése Rendezésre vár a mesterek, oktatók fizetése fi€m* Színház Mn INTERKONTINENTÁLIS BOTRÁNY TOMBOL INGRID BERGMAN KÖRÜL Az atyai pofon elől menjünk cowboynak! Az emberiesség és nemzetközi jog követeli. Engedjék haza szüleikhez az idegenbe szakadt gyermekeket! D Dr. Hajdú Gyula, a nemzetközi jog professzorának nyilatkozata ELAVULT­-E a h­űséges szerelem !

Next