Ifjúsági Magazin, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-02-01 / 2. szám

Levélváltásból — esküvő Szokatlan meghívást kaptunk egy budapesti házaspártól. Huszta Irén és Balogh Gábor a közelmúltban ünnepelték házasságkötésük ötödik évfordulóját. Az ismeretséget la­punknak köszönhetik: a Barátokat keresünk rovatunk se­gítségével, levelezés útján találtak egymásra. — Az egyik barátom küldte be a címem, s három leve­let kaptam — mondja Gábor. — Az egyikből rendszeres le­velezés lett, s fél év elteltével házasságot kötöttünk. Az es­küvő Szegeden volt, de itt élünk Pesten. A feleségem aka­ratlagos mozgásában korlátozott. Valamikor pszichológus­nak készült, de Szegeden csökkentett munkaképességűek­kel dolgozott együtt. Most pedig éjjeliőrként vállalt mun­kát. Én a Magyar Hirdetőnél dolgozom, s címfestést is vál­lalok. — Milyennek ismerted meg a levelekből a későbbi fele­séged? — Szerénynek és őszintének. A szerénység alábbhagyott, de én az őszinteséget tartom a legfontosabb emberi tulaj­donságnak. Egyébként lelkileg hasonlítunk egymásra, bár ő jobban szereti az embereket; én sokat csalódtam bennük. Ezért is bíztam magam a levelezési rovatra. Emberi kap­csolatokat kerestem, s meg is találtam. Máig szeretek le­velezni, s egy siófoki családot ugyancsak a Barátokat kere­sünk rovaton keresztül ismertem meg. Jó ez a fajta kap­csolatteremtés, mert újabb barátokra tehetünk szert és sok mindent megismerhetünk ezekből az emberekből is. S máig emlegetjük, hogy az egymásra találásunkat az If­júsági Magazinnak köszönhetjük. — Házasságok tehát a IM-ben is köttetnek, s hogyan él kis családotok? — Szívesebben vagyunk itthon. Több mint ezer leme­zünk van, a legkedvesebb szórakozásunk ezek hallgatá­sa. A feleségem inkább a komoly zenét szereti, én a rockot. De a dzsesszben mindketten megegyezünk. Színházba rit­kán jutunk el, viszont sokat olvasunk. S mindketten írunk verseket. Vannak persze barátaink is, de mióta megnősül­tem, válogatottabb lett a baráti köröm. Az első mégis a családi élet. Talán furcsa, de már az első levélből sike­rült megismerni. Elfogadtam olyan, amilyen. Kár, hogy most éppen nincs itthon, de remélem, a tízéves évfordu­lón őt is megismerheted. — Feltéve, ha kapunk értesítést. Mert most sem tőletek kaptuk az ünnepre készülődés hírét. — Ugyanaz a barátom szólt nektek, aki a címemet is beküldte a lapnak. Említette, hogy értesítette a szerkesz­tőséget, de nem vettük komolyan egészen addig, amíg be nem csöngettél hozzánk. Igazán eszünkbe juthatott volna nekünk is, hiszen ha nem segít az újság, talán még min­dig egyedül vagyunk. — Milyen terveitek vannak erre az esztendőre? — Új embereket megismerni, új vidékekre elmenni, mert utóljára a nászúton utaztunk. S lehet, hogy veszünk egy autót is. Majd meglátjuk. 62 mm A népszerű dixietársulat, a Ben­kó Dixieland Band fel­csapott az első magyar köny­­nyűzenei videokazetta tulaj­donosának. A Pannónia Film­stúdió segítségével ugyanis Benkóék hatvan perces video­­programot készítettek, amely a tavalyi Tavaszi Fesztivál márciusi koncertjét rögzí­tette a Budapest Sportcsar­nokban. A reprezentatív ki­állítású hangverseny minden emlékezetes pillanatát rög­zítő videofelvételen animá­ciós trükkök igyekeznek „fel­dobni” az — egyébként vál­tozatos kameraállásokból — szépen fényképezett jelene­teket több-kevesebb siker­rel, s hallható néhány inter­júrészlet is a nemzetközi dixievilágban előkelő helyen jegyzett együttesről. A ka­zetta — amely csak a Skála Áruházakban kapható — fel­idézi az együttes amerikai barátainak, a lenyűgözően éneklő Rosaynak, a kitűnő szaxofonosnak Ernie Wilkins­­nek és a remek trombitásnak, Harry Sweet Edisonnak a nagyszerű pillanatait is. A videokazetta vérpezsdí­tő és hangulatos, ámbár kicsit hosszú és nagyon drága. Az igazi persze még mindig egy utánozhatatlan „élő” Benkó­­koncert... Hangvilla a szakmunkástanulóknak Milyen a szakmunkásképző intézetek kulturális lég­köre? Van-e szerepük a szakmunkástanulók kóru­sainak a kórusmozgalomban? Az üzemek, munka­helyek kulturális élete ösztönzi-e a kórusalakítást? M­ilyen és ehhez hasonló kérdésekre igyekeztek választ keresni a legutóbbi tapolcai országos kórus­politikai tanácskozáson. A szakmunkástanulók mű­vészeti és kórusmozgalmának tapasztalatait, fejlesz­tésének lehetőségeit elemző és összegző tanácskozá­son a közművelődés, a közoktatás, a zeneművészet szakemberei, társadalmi és politikai szervezetek munkatársai foglalkoztak a szakmunkástanulók mű­vészeti mozgalmával. Az utóbbi években ugyanis a különböző művészeti találkozókon, fesztiválokon sorra mutatkoztak be a szakmunkásképző intézetek művészeti csoportjai, amelyeknek szakmai fejlődése a megfelelő feltételek híján nélkülözi a megfelelő segítséget. Tudomásul kell venni, hogy az amatőr zenei mozgalom ma már elképzelhetetlen a szak­munkástanulók kórusai nélkül. Az örvendetes vál­tozás jele még a kórusok növekvő száma és a szer­vezett hangverseny-látogatások kedveltsége is. Ezért volt hasznos, hogy Tapolcán a szakemberek megvitatták, hogyan kapcsolódik össze ezekben az iskolatípusokban a szakmai képzés és a művészeti tevékenység, mi a szerepe a kórusmozgalomnak az iskolák kulturális programjában, melyek a minősí­tések gondjai, vannak-e kellő szereplési lehetősé­gek, s hogyan kapcsolhatók be az Éneklő Ifjúság mozgalomba ezek az énekkarok. Természetesen szó esett arról is, hogy milyen körülmények között dol­goznak a szakmunkástanuló kórusok karnagyai, s felvetődött az is, lehet-e összefüggés az üzemek ter­meléshez kapcsolódó érdekeltsége és az amatőr mű­vészeti tevékenység között. Bizton remélhető, hogy e fontos szakmai értékelés után tisztábban csendül meg a hangvilla e kórusok hangversenyein ...

Next