Ifjúsági Magazin, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-02-01 / 2. szám

Levélváltásból — esküvő Szokatlan meghívást kaptunk egy budapesti házaspártól. Huszta Irén és Balogh Gábor a közelmúltban ünnepelték házasságkötésük ötödik évfordulóját. Az ismeretséget lapunknak köszönhetik: a Barátokat keresünk rovatunk segítségével, levelezés útján találtak egymásra. — Az egyik barátom küldte be a címem, s három levelet kaptam — mondja Gábor. — Az egyikből rendszeres levelezés lett, s fél év elteltével házasságot kötöttünk. Az esküvő Szegeden volt, de itt élünk Pesten. A feleségem akaratlagos mozgásában korlátozott. Valamikor pszichológusnak készült, de Szegeden csökkentett munkaképességűekkel dolgozott együtt. Most pedig éjjeliőrként vállalt munkát. Én a Magyar Hirdetőnél dolgozom, s címfestést is vállalok. — Milyennek ismerted meg a levelekből a későbbi feleséged? — Szerénynek és őszintének. A szerénység alábbhagyott, de én az őszinteséget tartom a legfontosabb emberi tulajdonságnak. Egyébként lelkileg hasonlítunk egymásra, bár ő jobban szereti az embereket; én sokat csalódtam bennük. Ezért is bíztam magam a levelezési rovatra. Emberi kapcsolatokat kerestem, s meg is találtam. Máig szeretek levelezni, s egy siófoki családot ugyancsak a Barátokat keresünk rovaton keresztül ismertem meg. Jó ez a fajta kapcsolatteremtés, mert újabb barátokra tehetünk szert és sok mindent megismerhetünk ezekből az emberekből is. S máig emlegetjük, hogy az egymásra találásunkat az Ifjúsági Magazinnak köszönhetjük. — Házasságok tehát a IM-ben is köttetnek, s hogyan él kis családotok? — Szívesebben vagyunk itthon. Több mint ezer lemezünk van, a legkedvesebb szórakozásunk ezek hallgatása. A feleségem inkább a komoly zenét szereti, én a rockot. De a dzsesszben mindketten megegyezünk. Színházba ritkán jutunk el, viszont sokat olvasunk. S mindketten írunk verseket. Vannak persze barátaink is, de mióta megnősültem, válogatottabb lett a baráti köröm. Az első mégis a családi élet. Talán furcsa, de már az első levélből sikerült megismerni. Elfogadtam olyan, amilyen. Kár, hogy most éppen nincs itthon, de remélem, a tízéves évfordulón őt is megismerheted. — Feltéve, ha kapunk értesítést. Mert most sem tőletek kaptuk az ünnepre készülődés hírét. — Ugyanaz a barátom szólt nektek, aki a címemet is beküldte a lapnak. Említette, hogy értesítette a szerkesztőséget, de nem vettük komolyan egészen addig, amíg be nem csöngettél hozzánk. Igazán eszünkbe juthatott volna nekünk is, hiszen ha nem segít az újság, talán még mindig egyedül vagyunk. — Milyen terveitek vannak erre az esztendőre? — Új embereket megismerni, új vidékekre elmenni, mert utóljára a nászúton utaztunk. S lehet, hogy veszünk egy autót is. Majd meglátjuk. 62 mm A népszerű dixietársulat, a Benkó Dixieland Band felcsapott az első magyar könynyűzenei videokazetta tulajdonosának. A Pannónia Filmstúdió segítségével ugyanis Benkóék hatvan perces videoprogramot készítettek, amely a tavalyi Tavaszi Fesztivál márciusi koncertjét rögzítette a Budapest Sportcsarnokban. A reprezentatív kiállítású hangverseny minden emlékezetes pillanatát rögzítő videofelvételen animációs trükkök igyekeznek „feldobni” az — egyébként változatos kameraállásokból — szépen fényképezett jeleneteket több-kevesebb sikerrel, s hallható néhány interjúrészlet is a nemzetközi dixievilágban előkelő helyen jegyzett együttesről. A kazetta — amely csak a Skála Áruházakban kapható — felidézi az együttes amerikai barátainak, a lenyűgözően éneklő Rosaynak, a kitűnő szaxofonosnak Ernie Wilkinsnek és a remek trombitásnak, Harry Sweet Edisonnak a nagyszerű pillanatait is. A videokazetta vérpezsdítő és hangulatos, ámbár kicsit hosszú és nagyon drága. Az igazi persze még mindig egy utánozhatatlan „élő” Benkókoncert... Hangvilla a szakmunkástanulóknak Milyen a szakmunkásképző intézetek kulturális légköre? Van-e szerepük a szakmunkástanulók kórusainak a kórusmozgalomban? Az üzemek, munkahelyek kulturális élete ösztönzi-e a kórusalakítást? Milyen és ehhez hasonló kérdésekre igyekeztek választ keresni a legutóbbi tapolcai országos kóruspolitikai tanácskozáson. A szakmunkástanulók művészeti és kórusmozgalmának tapasztalatait, fejlesztésének lehetőségeit elemző és összegző tanácskozáson a közművelődés, a közoktatás, a zeneművészet szakemberei, társadalmi és politikai szervezetek munkatársai foglalkoztak a szakmunkástanulók művészeti mozgalmával. Az utóbbi években ugyanis a különböző művészeti találkozókon, fesztiválokon sorra mutatkoztak be a szakmunkásképző intézetek művészeti csoportjai, amelyeknek szakmai fejlődése a megfelelő feltételek híján nélkülözi a megfelelő segítséget. Tudomásul kell venni, hogy az amatőr zenei mozgalom ma már elképzelhetetlen a szakmunkástanulók kórusai nélkül. Az örvendetes változás jele még a kórusok növekvő száma és a szervezett hangverseny-látogatások kedveltsége is. Ezért volt hasznos, hogy Tapolcán a szakemberek megvitatták, hogyan kapcsolódik össze ezekben az iskolatípusokban a szakmai képzés és a művészeti tevékenység, mi a szerepe a kórusmozgalomnak az iskolák kulturális programjában, melyek a minősítések gondjai, vannak-e kellő szereplési lehetőségek, s hogyan kapcsolhatók be az Éneklő Ifjúság mozgalomba ezek az énekkarok. Természetesen szó esett arról is, hogy milyen körülmények között dolgoznak a szakmunkástanuló kórusok karnagyai, s felvetődött az is, lehet-e összefüggés az üzemek termeléshez kapcsolódó érdekeltsége és az amatőr művészeti tevékenység között. Bizton remélhető, hogy e fontos szakmai értékelés után tisztábban csendül meg a hangvilla e kórusok hangversenyein ...