Ifjúsági Magazin, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-12-01 / 12. szám

fl PITŐFI TUTOK ban is — a boszniai okkupációtól kezdve (ahol a hegyekben élő ősz remeteként lát­ták) a második világháborúig — mindig jelentkezett valaki újabb és újabb törté­netekkel. Az egyik legfontosabb „szemtanú” Ba­ráton L­énárt Lajos, aki az Ázsia-kutató Geek-expedíció tagjaként jutott el Csitá­­ba, ahol 1909-ben azt hallotta, hogy a Baj­­kál-tó mellett van egy Kerezs (Körös) ne­vű falu, amelyet egy Petrovics nevű volt magyar őrnagy alapított. Barátosi oda­utazott és „megbizonyosodott”, hogy ez a Petrovics azonos Petőfivel, aki Damja­­nics (!) parlamenter tisztjeként esett cári fogságba, ahol falut építtetett, verseket írt és Urgában véres őrnagyi zubbonya és kardja is látható volt. „Lázálmok" Az első világháborút követően ugyancsak számos volt hadifogoly tért haza azzal a hírrel, hogy megtalálták Petőfi sírját Szi­bériában. Közülük Svigel Ferenc és Sán­dor József „sztorija” keltette a legnagyobb feltűnést. Svigel beszámolója szerint egy Iliszunszk nevű faluban olyan sírt fedezett fel, amelynek felirata a következő: „Ale­­xandr Petrovics, magyar őrnagy és költő, meghalt Iliszunszkban (Ázsia) 1856. év május havában.” A sírt lefényképezte és a fényképet közzétette Nem sokkal később Sándor József könyvben számolt be (Nemes Petőfi Sán­dor költőnk Szabadszálláson született és Szibériá­ban halt el) saját meseváltozatáról, ő is megtalálta Petőfi sírját, de nem Ili­­szunkszban, mert ilyen falu nem létezik, hanem Iljiszunszkajában. Sándor a köny­vében azt is leírta, mint is kereste fel őt korábban Svigel és árulta neki dokumen­tumait állásért, majd 35 pengőért. „Lelep­lezése” után viszont Svigel perelte be Sándort, mert — úgymond — jogtalanul tette közzé azt a fényképet, amelyet a sír­ról a rendelkezésére bocsátott. A nem mindennapos, de jellemző pereskedésben végül a Petőfi Társaságnak is állást kel­lett foglalnia, amely főtitkári jelentésben számolt be arról, hogy a Svngel-féle fény­kép nem Petőfi sírját ábrázolja, mert a sírkereszt nem származhatik 1856-ból, nincs rajta korhadásnak nyoma, s a név­tábla anyaga is elütő a kereszt anyagától, stb. Megállapították, hogy a szöveg az orosz helyesírást nem ismerő személytől származik. Ugyanakkor lélektani képte­lenség is látható a feliraton, ahol a hely­ségnév után a világrészt nevezik meg. A második világháború idejére ez a ter­méketlen vita elült, de — Dienes András meséli el egyik könyvében — addigra ter- Az utolsó kilencven perc Magyar-román akadémiai munkaközösség vizsgálta 1956. augusztusában a költő életének utolsó másfél óráját A segesvári csata helyszí­nén készült felvételeken a különböző személye­ket jelölik a táblás betűk. (Forrás: Dienes And­rás — Az utolsó év. Móra Kiadó, Budapest, 1962.) Petőfi álláspontja (P) a segesvári csatatéren, a sárpataki hídnál, délután fél öt tájban Petőfi és Lengyel József (P és L) álláspontja délután ötkor, a segesvári országútnál Petőfi és Gyalóky Lajos (P és GY) utolsó talál­kozásának színhelye a csatatéren, a Sárpatak töltése mellett A találkozás öt óra után néhány perccel történt: a fehér vonalak elágazó mene­külési irányukat jelzik Petőfi álláspontja (P) a héjjasfalvi országút szélén, ahol Pap Lajos alezredes látta „gyalog és fegyver nélkül", délután fél hat tájban Lengyel József álláspontja (L) a héjjasfalvi or­szágút kaptatójánál, délután háromnegyed hat fele. A lovasok mögött az úthajlat, ahol Len­gyel utoljára látta a költőt Petőfi halálhelyének |-|-­ „letörése" az Ispán­­kútnál, Heydte adatai szerint, aki itt már hol­tan találta a költőt Délután hat óra tájban halt meg

Next