Ifjúsági Magazin, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
- Elit iskola ? - néz le rám száznyolcvan centije hetyke magasából a srác - És miből tetszik azt gondolni, hogy a Radnóti egy elit iskola? - Miért, nem az? - vágok vissza azonnal, s a srác talán válaszolna is, ha nem csengetnének órára. Tényleg, miből gondolom, hogy a Városligetig nyúló csöndes zuglói utcában megbúvó, vörös téglás épület - elit iskola? Talán abból, hogy - amikor én idejártam - ezelőtt tizenöt évvel is az volt már, s azóta is történt itt egy és más, amire felfigyelt a pedagógiai szaksajtó. - Azt üzeni az igazgató néni - lihegi mellettem egy izgatott hangocska, hogy tíz perc múlva ráér. Addig tessék megnézni az iskolatörténeti kiállítást. Istenem, micsoda remek dolog, ha egy iskolának múltja van! Ezek a sebtiben felhúzott, beton- és üvegkalickák mit állítanának ki vajon, ha önmagukról kellene vallaniuk? A Radnótiban van anyag bőven, több terem is megtelne vele, nemcsak ez az egy .Az iskola épülete 1931-ben épült a Pesti Izraelita Hitközség fiú- és leánygimnáziuma számára. Építészeti terveit Lajta Béla neves műépítész készítette. A második világháború alatt munkaszolgálatos-tábort, majd gettóházat telepítettek ide... 1959-ben veszi fel az intézmény Radnóti Miklós nevét. 1961-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gyakorló Iskolája, ahol az általános iskolai és gimnáziumi tanulók oktatásán és nevelésén túl, az egyetem tanárszakos hallgatóinak gyakorlati képzése is folyik.A KARZATJEGY A VÍGSZÍNHÁZBA Réz Gáborné doktor, az iskola vezetője a tágas és elegáns igazgatói irodában fogad. - Én nem fogalmaznék úgy, hogy a mi iskolánk elit iskola, inkább azt mondanám: jó hírű. Vannak kiváló tanáraink, s ami szerencse ebben az állandóan változó iskolarendszerben, mi húsz éve nagyjából azonos rendben tanítunk. Ez a fakultációs rendszer bevált. A nálunk érettségizett gyerekek 55-75 százalékát azonnal felveszik egyetemre vagy főiskolára. Ha ettől „elit” lehet egy iskola, akkor a Radnóti tényleg elit. -Ön mit tekint elit iskolának? - Hát például ezek a most alakuló, kétnyelvű iskolák, ahová az ország egész területéről válogatják a gyerekeket. Gyönyörű, modern épület, korszerű eszközök, számítógépek. Ezek egyikével sem dicsekedhet a Radnóti. A kapubejáratunk tíz éve föl van állványozva, a felszereltségünk átlagos, a mi tanáraink cipelhetik az írásvetítőt egyik osztályból a másikba. S ami a legfőbb: általános iskolánknak körzete van, ahonnét kötelességünk minden gyereket felvenni. Igaz, hogy gimnáziumunkba felvételizni kell, az is igaz, hogy erős a felvételi, de hát végső soron ott már a gyerekek képességein múlik minden. Mintha az igazgatónő szavait akarná igazolni, Erika apja tényleg fizikai dolgozó, asztalos. Erika ráadásul a legerősebb szakra jár, magyar történelemre, ahol többszörös volt a túljelentkezés. - Rajtam kívül csak ketten vannak még az osztályban, akiknek fizikaiak a szülei - mondja Erika. - Nyolcadikban nem sok jóval biztattak a tanárok, amikor megtudták, hogy ide jelentkezem. Sírtam, amikor felvettek. Másoknak ez természetes, nekem nem az. A családi háttér nagyon is érezhető a viselkedésükben, sokkal magabiztosabbak. Ők nem félnek a jövőtől, mert tudják, hogy a szüleik úgyis egyengetik az útjukat. Nekem mindenért nagyon meg kell dolgoznom. Én azt is meggondolom, hogy hányszor megyek le napjában a büfébe, és nem hívhatok meg egy rakás embert süteményre. Erika előtt a padon Hankiss Ágnes Kötéltánc című könyve. Egy felnőttnek is nehéz olvasmány. Mit akarhat vele? - A Martinovics-felkeléshez ez az ajánlott irodalom. Azt mondta a tanárnő, hogy a tankönyvet ne is olvassuk el addig, amíg ezt a tanulmányt meg nem beszéljük, merthogy a kettő szemlélete - finoman szólva - nem egyezik meg. Nézem ezt a komoly szemű lányt. Olyan, mint aki sosem volt vihogó bakfis. Talán csak azokban a pillanatokban, amikor a húszforintos állójeggyel előresurrannak a színházban, hogy közelebbről lássák az Álomkommandót, A csíksomlyói passiót, a Coriolanust vagy a Csirkefejet. ISKOLÁK?