Ifjusági Testnevelés, 1927-1928 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1927-09-13 / 1. szám

1.szám. IFJ1ÚSÁGI TESTinSVN^LSB 3. oldal Neidenbach Emil. Uj vezérkari főnököt kapott a KISOSz. A Vallás­­o­s Közoktatásügyi Miniszter ur Őnagyméltósága Keiden­­­bach Ermil közéi-iskolai- és testnevelőtanárt kinevezte a KISOSz főtitkárának. ♦ 17 évvel ezelőtt a Szegedi Atlétikai Klub újszegedi sixerttelepén a MASz déli kerületének bajnoki versenyén egy diákközönség gyűlt egybe. A nagy érdeklődés a Tingasugrószámnak szólott,­­ah­ol többek között indultak, Rei­­chenbach Emil az aradi főgimnázium matem­atikai-fizika ta­nára és Páll Jenő az aradi főgimnázium Vll. osztályú ta­nulója. Iszonyú drukkban ültün­k a pálya töltésén, ször­nyen szerettük volna, ha Páll Jenő győz. Nem volt előt­tünk népszerű a matematika-fizika tanára, mert szegény boldogult Lukáts Laci bácsi után ítéltünk meg minden matem­atikai tanárt,, aki agglegény volt és elvi ellensége futballnak, atlétikának, vivásnak és minden egyébb »ugra­­bugr­álásnak.« Páll Jenő tényleg szépen ugrott, de még messze volt az osztály­főnökétől Neidenbach tanár úrtől, aki a leggyönyörűbb stílusban, mint egy lepke röpült ke­resztül a lécen és holtbiztosan nyerte a magasugró baj­nokságot. Nem csoda, hiszen az akkori idők három leg­­jobb magasugrója között volt. Most már megvallhatom máskor is drukkoltunk Nei­denbach tanár úr ellen. A Szegedi Atlétikai Klubnak nagy riválisa volt futballban az aradi AC Ir­res bajnokcsa­­p­ata. A­­ csapat macskaügyességű kapusának, Neiderrbach­­­n­ak nehéz volt gólt rúgnii. Egy dolog azonban bizonyo­s, ehrgárisabb atlétája és­­ futballistája nem volt a Déli­ kerü­letnek, mint Neidenbach tanár úr. * 17 év nagy idő, különösen ha az alatt a világ sora is m­­egfordul. Múlt év őszén a KISOSz-ban ism­erős arcot láttam az egyik íróasztal mellett. Sok éjszakán gondolkoz­tam róla, a régi jóvilágból honnan ismerem azt az embert. Diákemlékeim között keresgélve sikerült lelepleznem a ki­létét: Neiderrbach Emil volt. Alig egy év múlt el azóta, amióta a KISOSz-ba bevo­nult, s ma már mint a KISOSz főtitkárát üdvözlöm mi eleganciával b­erendeze­tt budafoki­ uti lakásában. Szer­etnék vele elbeszélgetni régmúlt időkről, emlé­kekről, amelyek kissé az én diákidőmet is eszembe juttat­ják. Nehezen megy a dolog, mert Neiderrbach tanár úr nem pihenni tér haza, hanem tovább dolgozni. De nincs kegyelem. Ott fekszik a sok nehéz moaré selyem bajnoki szallag, rengeteg érem, elmúlt diadalok beszédes bizannyítékai. Nem lehet hallgatn­i, ha az ember hosszabb ideig szemléli azo­kat. Neiderrbach tanár­ úr sem zárkózhatott el előle, hogy lelep­lezzük spor­tm­ultját a mostani tanulóifjúság előtt. A régebbiek jól ismerik és éppen a megismerés juttatta őt arr­a­ a jelen­legi helyére, amelyben a teh­etségének és nagy szervező enejérrek előnyeit érvényesitheti. Elöljáróbalt le kell szögeznün­k, hogy ő a maga ide­jében valóban külön­legesség volt. Matematika-fizika sza­kos középiskolai taná­r, aki már tanárjelölt korában meg­­szer­ezte a tornatanári oklevelet és a működési h­elyén szigorú kikötése­­ volt, hogy­ abban az osztályb­an, amely­nek vezetője, ő taníthassa a tornát is. Tanár, aki rendsze­res atlétikai trénringet tartott ,a tehetségesebb diákjaival és közülök sok nagynevű atlétát termelt ki. Szathmáry Kálmán rúdugró r­ekorder és sokan mások mrs­er­üknek te­­ki­rtik. Ő maga rengeteg kerületi bajnokságot nyert, számos egyéb I. díjat és egyéb sportágakban "Se sy­eri se száma az elért helyezéseinek. Ide s­tova 2."­ éve már­, amikor fel­tűnt a «portéletben. 1903-ban már a BEAC bajnok magasugró A tömegsport olyan, mint az ügyes letörő: kevesen űzik. * A. JÓ centerball olyan, mint az érett­ségi vizsga: nehéz átmenn­ rajta. * A pályakér­dés olyan, mint a legleh­e­­sebb balatoni balunk: fogas. * A rúdugrás olyan, mint a KISOSz Uszoda felépítése: sokáig elhúzód­­k. * A diákfutballis­ta olyan, mint a legtöbb refor­mjavaslat: mindig megbukik. * A KISOSz pálya olyan, mint egy sú­lyos beteg: nehezen­­­­éi­ül fel. * I .­A Mester­ utcai felsőkeresk. iskola ta­valyi csapatának tudománya olyan, mint az egyik hátvédje: Csorba! Jujj, egy rossz szóvicc. Egyik ismert játékosunk borzasztó nagy hangon dicsér­i a motor­biciklijén lévő Bosch-kürtöt. Sokan hallgatják, egy­szerre megszólal a társaság egyik tagja, aki már nem bírja némán tűrni a pö­­­feszkedé­st: Hogy leh­et így dicsekedni? Tudod, hogy nézel ki?! ? ? ? Mint egy »Rana rúpia c­ Bosch«. * Üszők egymás között. —­ Kai’csapá­ssal verted meg ellenfe­ledet? — Nem, bottal! * Drukkerek egymás között. A 100-a­s mezőnyt h­isztolylövéssel in­dította meg a starter?­­ — Srijted, hogy nem megható történe­tekkel ! • — Liedemann legyőzésére készült Zsi­­vóra? — Dehogy, a ]­ótérettségivel — Rekordnullás volt a KISCS­, s­a­rr ki viadalárt? — Hogy is ne, érem hullás! — A center-csatár ugy­e a labdát o­sztja? — Nem — pofonokat ! * — Halasy 50 méteres uszod­ában állí­totta fel az uj ezerötszáza­s rekordunkat? ~ Tévedsz, Bologt­úban! * —Í Félidőben pihennek a játékosok? — Nem, az öltözőben ! ♦ — Hogy végeztél a pentatlonban? — Ugyan hagyd — porztatlan­ul. * — Ismersz te egy Eb­őd nevű futót? — Csak úgy futólagosan. Jutányosan gyermek, női kurzusok GofitAlli tYI és versenyre való trenirozós, Ö űt U wwlMM VMV w-1* * V­E­I/ Erzsébet-körút 1.

Next