Igaz Szó, 1965. július-december (10. évfolyam, 13-23. szám)
1965-07-01 / 13. szám
Hiszen itt nem kampányról, hanem egy bizonyos szemléletről, vagy mondhatnánk úgy is, életformáról van szó, amely nélkül szocialista állam eredményesen nem fejlődhet. Arról a képletes „egy csille szénről” van szó, amelyről Lenin beszélt, amikor beszámoltak neki a polgárháború élet-halál harcát vívó szovjet munkások első gazdasági kezdeményezéseiről. Azt mondta, hogy a szocializmus ott kezdődik, amikor a bányásznak fontos, személyes ügye lesz minden csille szén, amelyet termel. Amikor a bányászt érdekelni fogja ennek az egy csille többletszénnek a sorsa is, akkor születik meg a szocialista rendszer behozhatatlan fölénye a társadalmi termelés minden korábbi formájával szemben. Lenin a rendszer születésének már a bölcsőjénél figyelmeztetett arra, hogy a lényeg, amire törekednünk kell: az emberek új viszonya a javakhoz, amelyeket immár maguknak termelnek, s amelyeken semmiféle kizsákmányoló osztállyal nem kell osztozkodniuk. Ezt a felismerést nem könnyű milliók sajátjává tenni. Ez hosszú folyamat. A mi egyik legnagyobb politikai és nevelési feladatunk, hogy néphadseregünk, minél inkább ennek az állampolgári magatartásnak az iskolájává váljék. A hadseregben különösen veszélyes, ha nem értik az emberek, hogy az „állami”, a „kincstári” annyit jelent: a mienk. Hiszen a csapatoknál nemcsak a gépek, anyagok, harci eszközök jelentenek állami tulajdont, de ami a polgári életben személyi tulajdon, például a ruházat, a lakószoba berendezési tárgyai, vagy akár maga a kenyér — itt minden-minden „állami”. A csapatnál nem lehet elválasztani az egyénnek a saját közvetlen javát szolgáló takarékosságát a közös javakhoz való viszonytól. Itt kell a legáltalánosabbnak, mindenre kiterjedőnek lennie annak a szemléletnek, hogy 3