Igaz Szó, 1984. február-június (29. évfolyam, 2-6. szám)
1984-02-01 / 2. szám
EXKLUZÍV 1-----INTERJCF Kárpáti Ferenc altábornaggyal, az MN Politikai Főcsoportfőnökével, miniszterhelyettessel - Ismeretes, hogy minden harmadik magyar állampolgár harminc évnél fiatalabb. Ezeknek a fiataloknak a háború, a hadviselés, a honvédelem csak iskolai tananyag, esetleg valamelyik tömegkommunikációs eszköz hite. Ön hogyan látja a mai ifjúság viszonyát a kötelező sorkatonai szolgálathoz? — Örvendetes az a körülmény, hogy a felnövekvő ifjú nemzedékünk számára „csak iskolai tananyag” a háború, a hadviselés. A sajtó, a tv útján azonban naponta értesülhetnek ma is a világ különböző térségeiben folyó háborúkról, fegyveres harcokról. S úgy gondolom, hogy nincs egyetlen fiatal sem, aki ki tudná vonni magát annak ismerete alól, hogy milyen tömegű, korábban ismeretlen pusztító erejű fegyverek halmozódtak fel a világon, s hogy lényegében a második világháború óta — ha váltakozó hullámhosszon is —, éles küzdelem folyik a két világrendszer között. Mindez nem tűri meg a közömbösséget nemcsak a háborút átélt idősebbek, de az ifjúság körében sem. A hadsereg állományának döntő többsége fiatal. A tisztek, a tiszthelyettesek nagyobb része is az, sorkatonáink pedig valamennyien az ellenforradalom után születtek. A társadalom minden rétege jelen van közöttük. Így mi folyamatosan és pontosan nyomon tudjuk követni ifjúságunk gondolkodásának, érdeklődésének alakulását, a világról és abban a mi hazánkról vallott felfogásukat. Egész társadalmunk szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a mi ifjúságunk döntő többsége művelt, magasan iskolázott, ami alapot ad ahhoz, hogy a társadalmi-politikai kérdésekben is képes legyen eligazodni. Ahhoz, hogy ma nálunk egy 20, 21 éves fiatalember hogyan viszonyul a katonai szolgálathoz, a haza, a béke védelméhez, meghatározó módon hozzájárulnak a szülők, az ifjúsági szervezetek, az iskolákban folyó nevelőmunka hatékonysága és a mi szocialista valóságunk tényei. A konkrét kérdésre válaszolva azt mondhatom: fiatalságunk megérti a katonai szolgálat szükségességét, s döntő többségük tudása, energiája legjavát adja ahhoz, hogy a követelményeket magas színvonalon teljesítse. Ezt egyébként sok-sok tény bizonyítja; a kiképzés eredményei, a szocialista versenymozgalomban sikerrel részt vevők nagy aránya, a katonai fegyelem, az engedelmesség magas foka, s nem utolsósorban hadseregünk morálja. Napjaink bonyolult, ellentmondásokkal teli világában nem könnyű eligazodni. A hadsereg hogyan segíti a fiatalok politikai, ideológiai vagy közösségi magatartásának fejlődését? — Már az eddig elmondottak is arra utalnak, hogy az egész katonai szolgálatnak alapkérdése az állomány politikai tájékozottsága, a nemzetközi viszonyok összefüggéseinek megértése, szocialista társadalmi rendünk vívmányainak ismerete és megbecsülése. Éppen ezért gondosan megalapozott és igen széles körű politikai-ideológiai nevelést folytatunk katonáink körében. Egyrészt megfelelő számú és jól felkészült káderekkel, politikai munkásokkal rendelkezünk ehhez, másrészt kellő időt is fordítunk rá és egyre jobb, korszerűbb feltételeket is tudunk biztosítani. Ismeretes például, hogy az utóbbi években jelentős fejlődés történt a kulturális-közművelődési hálózatban, s a legkisebb alegységekben is megtalálhatók a tv, a rádió, a fontosabb napilapok, folyóiratok. Fontosnak tekintjük, hogy katonáink a politikai foglalkozásokon, a vitakörökben és mozgalmi szerveink rendezvényein bátran vitatkozzanak, s ily módon tisztázzák a vitatott vagy a kevésbé megértett kérdéseket. Ennek alapfeltétele természetesen, hogy a foglalkozásvezető — aki egyben elöljáró is —, jól felkészült legyen. Hiszen fiataljaink többsége szókimondó és sokszor nem igen keresgetik a megfelelő kifejezésmódot a vita hevében. Társadalmunk jogos elvárása, hogy a 18 hónapos katonai szolgálat idején — fiataljaink életének e nagyon fontos időszakában — megszilárduljon szocialista világnézetük, szélesedjék politikai látókörük, illetve azoknál is fejlődést érjünk el, akik korábban elzárkóztak, közömbösek voltak a társadalmi, politikai kérdések iránt. Azt mondhatom, hogy hadseregünk egyre jobban eleget tesz e fontos társadalmi elvárásnak. — A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus kérdése milyen hangsúlyt kap a néphadsereg életében? — A tudatformáló, az ezt megalapozó tevékenységünk legfontosabb céljának és egyben tartalmi kérdésének tekintjük a szocialista hazaszeretet elmélyítését, hiszen végül is ez képezi a honvédelmi készség leglényegesebb tudati tényezőjét. Mai világunkban általában is növekedett az internacionalizmus eszméjének a jelentősége, katonai szempontból pedig különösképpen. Az a körülmény, hogy a baráti szocialista országok népei szövetségi rendszeren belül egyesítik katonai erejüket és ezáltal vagyunk képesek kellő erővel fellépni az agresszív imperialista törekvésekkel szemben, ezt nyilvánvalóvá teszi. Katonáink jelentős része a szolgálatának idején részt vesz valamilyen közös gyakorlaton a baráti hadseregek katonáival együtt, s azokon közvetlenül is tapasztalják az egymás iránti bizalom és tisztelet fontosságát. E kérdésekben mi is azt tartjuk szem előtt, hogy fokozott figyelmet kapjon nevelő munkánkban fiataljaink történelmi ismereteinek bővítése, s ezáltal erősödjön bennük szocialista hazánk és a szocialista közösség iránti tisztelet, szeretet. Ebben a mi munkánk azonban kevés, össztársadalmi méretekben kell többet, gazdagabb ismeretanyagot adni. — Már magában a kifejezésben is benne van, hogy a szocialista hadsereg a „nép hadserege”. Napjainkban a hadsereg mennyire tudja káderutánpótlását kellőképp biztosítani? Divatos szóval élve, milyen a tiszti és tiszthelyettesi állomány presztízse? — Ma is, éppúgy, mint néphadseregünk alapköveinek lerakása során. 4