Ikarus, 1972 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1972-08-03 / 16. szám

Rendszeresebben egymásra utaltak Tisztázott-e a versenyfelelős helyzete? Vállalati szinten szabályoz­ták a munkaverseny-felelősök hatáskörét. Az intézkedés ha­tásáról Wolf Erzsébetet a busz II. versenyfelelősét kér­deztük. Az első tény, ami szembetűnik az, hogy a gazda­sági vezetők álláspontja május óta lényegesen megváltozott. Ma már a munkaversennyel rendszeresen foglalkoznak. Az üzemvezetőknek felváltva, kéthetenként be kell számol­­niok a verseny állásáról azok­nak a szempontoknak az alap­ján, amelyeket a főosztály­­vezető előzőleg kiadott. — Nekem, a versenyfelelős­­nek is más a kapcsolatom a gazdasági vezetőkhöz, mint korábban — mondta Wolf Er­zsébet. — Rendszeresen részt veszek a kéthetenkénti érte­kezleteken és nemcsak közvet­lenül tájékozódhatom, hanem magam is fölhívhatom az üzemvezető figyelmét a mun­kaverseny egy-egy kérdésére, gondjára, például arra, hogy­­ túl sok rezsianyagot használj­a­nak föl, vagy a minőségi mu­tató nem kedvező valamelyik üzemben. Mit mutat ez a tény? Nemcsak azt, hogy így könnyebb munkaversenyt szervezni, hanem azt is, hogy a versenyfelelős nem­ olyan társadalmi munkás, aki „csinálgat” valamit, hanem aki elfoglalta a tisztségét megillető helyet. Igaz, hogy továbbra sem füg­getlenített ember — gazda­sági munkaköre is van —, a társadalmi munkára mégis rangot kapott és ő pedig lehe­tőséget a tényleges beleszólás­ra, irányításra. Ezzel csak élni kell tudni. Wolf Erzsébet a tőle meg­szokott lelkesedéssel, lelkiis­meretességgel él is ezzel. Te­vékenységével hozzájárul ah­hoz, hogy a versenyfeladato­kat előre, havonta kiadják és így tervszerűen, folyamatosan dolgozzanak. Tájékozottsága és a gyáregység önálló bér­gazdálkodása lehetővé teszi, hogy a jövőben figyelmeztesse az üzemvezetőket, ha valame­­ly­ik egységben a bérkeretet nem megfelelően használják föl, de olyan javaslatot is te­het, hogy milyen segítséget adhatnak a brigádok a 180- asok beindításához. A munkaköri leírás (ame­lyiknek egyik pontja így ha­tározza meg hatáskörét: irá­nyítja és ellenőrzi az üzem- és osztályvezető munkaver­sennyel kapcsolatos munkáját )biztosítja, hogy tevékenyke­dését ne a vezetésbe való bele­­kontárkodásnak fogják föl a gazdasági vezetők. Ellenkező­leg. Az egymásrautaltság nyil­vánvaló. A versenyfelelősök felada­tainak egyértelmű meg­határozása nem vette le a gazdasági vezetők válláról az e mozgalommal kap­csolatos felelősséget. A végrehajtás azonban együt­tesen lényegesen köny­­nyebb. Nemcsak a gyáregységben könnyebb ily­ módon a ver­seny szervezése, hanem válla­lati szinten is. Ugyanis Wolf Erzsébet és a gyáregységek versenyfelelősei rendszeresen figyelik egységükben az ered­ményeket és tapasztalataikat közük a vállalat versenyfele­lősével. Ezzel vállalati szintű nyilvánosságot biztosítanak az elért eredményeknek, így pél­dául a vállalati versenyfelelős mindig is folyamatosan tájé­kozott lehet a 100 éves a fő­város mozgalom állásáról, si­kereiről és gondoskodhat is azok propagálásáról. A gyáregységi versenyfele­lős egy-egy kérdés vállalati szintű megoldását is kezde­ményezheti. Wolf Erzsébet is javasolja, hogy jövőben a munkaverseny irányelveiben rögzítsék azt a lehetőséget is, hogy a tíz vagy annál maga­sabb fokozatot elért brigád milyen jutalomban részesül, ha rajtuk kívülálló okból nem kaphatják meg a vállalat ki­váló brigádja címet. Most az a tény, hogy több brigád a vállalat kedvezőtlen helyzete miatt nem kaphatta meg ezt a kitüntetést, sok vitára adott alkalmat és utólag határoztak meg számukra valamilyen bizonyos mértékű jutalmat. A munkaverseny irányí­tása, ellenőrzése, az érté­kelésének megszervezése természetesen csak úgy le­hetséges, ha a verseny­­felelős közvetlen kapcso­latot tart a gazdasági ve­zetőkön kívül a párt­­alapszervezetekkel, az üze­mi szakszervezeti bizott­sággal, a KISZ-alapszer­­vezetekkel, a versenyző brigádokkal és nem utol­sósorban a különféle ada­tokat szolgáltató osztályok munkaügyi, statisztikai­ vezetőivel. Mindebből a további felada­tok részletezése nélkül is vi­lágos, hogy a gyáregységi ver­senyfelelős szerteágazó mun­kát végez. Ez a tevékenység nem is lehet gyümölcsöző, ha azt nem hivatásszerűen, rend­szeresen végzi. A busz II gyáregységben jó példát lát­tunk erre. Itt győződtünk meg arról is, hogy helyes és hasz­nos volt a versenyfelelősök munkakörének egyértelmű és világos meghatározása. S­­t. Előadások — vetélkedők Történelem — divat — dalok Buda és Pest 100 évvel ez­előtt egyesült. Gyáron belül munkaversennyel, különböző termelési és társadalmi mun­kával igyekeznek dolgozóink a jubileumot megünnepelni. A vállalat művelődési központja megfelelő kulturális programot dolgozott ki ugyancsak ebből a célból. Azt szeretnék, hogy a gyár munkásai és alkalmazot­tai, de a környező terület la­kosai is változatos formákban élményeket kapjanak főváro­sunk múltjából, jelenéből. Kétezer év A kidolgozott program sze­rint tíz ismeretterjesztő elő­adás Budapest történetével foglalkozik. E munkásakadé­miai sorozat a közel kétezer éves múltra tekintő város tör­ténetének vázlatát adja, meg­nyitották a fejlődésnek egy-egy újabb korszakát. A 10 előadás címei: Római tábor a Danu­bius partján; A középkori Bu­da és Pest; Törökvilág Budán; A barokk Pest-Budán; A re­formkori Pest; A millenniumi évforduló az egyesített Buda­pesten; A másik Budapest (külvárosok élete); A proletá­rok Budapestje (1918—1945); Budapest felszabadulása; Nagybudapest létrejötte. A szakmunkástanulóknak és a Zalka Szakközépiskolá­soknak előadást fognak tarta­ni arról: Hogyan lett a duna­­parti római táborból világvá­ros Budapest? A nők akadémiájának elő­adás­sorozatában is megemlé­keznek a jubileumról. Foglal­­kozni fognak a nőmozgalom olyan kiemelkedő személyisé­geivel, akik sokat tettek Buda­pestért, továbbá megismerked­nek az elmúlt 100 év budapesti divatjával. A nyugdíjasok akadémiáján is foglalkozni fognak a jubi­leummal, mégpedig Históriák és érdekességek Pest-Budáról, majd pedig Történelmi és kul­turális emlékek az egyesített Budapesten címmel. A kerület legjobb brigádja Az ismeretterjesztő előadáso­kon kívül jubileumi vetélke­dőt is terveznek. Ebben nem­csak a gyár szocialista brigád­jai, hanem a kerület más üzemeinek, vállalatainak bri­gádjai is részt vesznek. A vetél­kedőt két szakaszban bonyo­lítják le. A nevezéseket 1972. december 31-ig kell leadni. Az elődöntők és döntők 1973. már­cius 30-ig tartanak majd. A legjobban szerepelt brigádok díjakat, jutalmakat kapnak. A kerület helyi versenyének 'f legjobb három-három szu­­ff­cialista brigádja egy központi ff vetélkedőn méri majd össze a ff továbbiakban tudását a Ker­i- ff let legjobb brigádja címért, ff Ennek a kerületi közös szu- ff cialista brigádmegmozdulás-­­ nak a jubileumi megemlé­ jsi­gcezésen kívül van egy másik ff célja is, mégpedig az, amit a ff kerületi pártbizottság ajánlott: ff egy kerületi szocialista brigád- ff klub létrehozása. f.y A művelődési központ terve-­i­ben klubdélutánok is szerepel- ff nek, amelyek ugyancsak az év- ff forduló megünneplését szol-­fi­gálják majd. A klubdélutáno- ff kon előadásokat is tartanak, ff ilyen címekkel: Az utca dalai ff (zenés, énekes összeállítás 100­­ év budapesti dallamkincséből); 4 Szeretett városom, szép Buda- ff pest (irodalmi összeállítás ff versben, prózában a 100 éves ff Budapestről); Szórakozások a ff régi Pest-Budán és Budapes- ff ten. ff Ezeket a műsorokat a szo­­o­cialista brigádklub, nyugdíjas­klub, valamint más, kisebb kö­zösségek által rendezendő ösz­­szejöveteleken kívánják be­mutatni. Kiállítások rendezésére is gondoltak a tervezők. Fotókkal a kerület fejlődését, szépségét, életét mutatják majd be a Ha­zafias Népfronttal közösen. Megtekinthető lesz kerületünk­ben a Fővárosi Művelődési Ház vándorkiállítása, A 100 éves Budapest címmel. Mú­zeumlátogatásokat szerveznek majd a Nemzeti Múzeum jubi­leumi kiállításra. Az eddig felsoroltakon kívül gondolnak még a szervezők városnéző kirándulásokra és autóbuszsétákra. Ezeknek cél­ja a magyar főváros történel­mi és kulturális emlékeinek megtekintése. 60 ablakkeretet készítettek fás szakembereink a kerületi óvó- 4 órának. E munkát Molnár István, Ladányi István, Haviár Já- '4 nos és a képen nem látható Milán Sándor végezte Az anyák érdeke A VASAS SZOCIALISTA BRIGÁDVEZETŐK tanácsko­zásáról számol be a Brigádélet. Egyik dunaújvárosi küldött felszólalásából: „Kifejezte azt a meggyőződését, hogy az álta­lános iskola nyolc osztályának elvégzése többet ér a brigád­mozgalomban, mint esetleg öt­száz óra társadalmi munka. Az élet figyelmezteti erre a nőket. A fiatal anyák hároméves gyermeknevelési szabadságot kérnek, s mikor visszatérnek, még mindig szakképzetlenek, hatforintos az órabérük, csa­lád- és gyermekgondokkal küszködnek. Csuhas Gyuláné szerint a hároméves szabadsá­got az anyáknak fel kellene használni továbbképzésre is, szaktanfolyamokat kellene szervezni (pl. targoncavezetés­ből, darukezelésből, varrásból stb.).” A SZERSZÁMGÉPIPARI MŰVEK vállalati szakszer­vezeti bizottsága meghallgat­ta a Budapesti Köszörűgép­gyár és az Esztergomi Maró­gépgyár szb-titkárának be­számolóját a Dolgozz hibát­lanul munkarendszer beve­zetésének tapasztalatairól, s az elterjedés érdekében foly­tatott szakszervezeti munká­ról. (Munka) Hátul a busz II- ben, a szerelő­sorok végén, a sa­rokban, szinte el­dugott lépcső ve­zet az emeletre. Balra fordulva vi­lágos, varrógé­pekkel teli helyi­ségben találom magam. Csend van. A termen végig asszonyok a var­rógépasztalokra te­rített papírokból reggeliznek. Jobbról a máso­dik asztal mellett ül Margittay Ti­­borné, a kárpitos varroda Költői Anna szocialista brigádjának ve­zetője. Mikor meg­mondom, hogy nem a brigádról, hane­m személyes brigádvezetői gondjairól fogom faggatni, zavarba­­jön, szabadkozik: — A saját szemé­lyem nem nagyon érdekes. Mi lenne egy brigádvezető a brigádja nélkül? Történetem szinte azonos a brigád történeté­vel. Brigádunk tizenegyszer nyer­te el a szocialista brigád címet, s mivel alapító tag vagyok, én is en­nél a fokozatnál tartok. Azelőtt a bri­gádnapló felelőse voltam. Két éve választottak bri­gádvezetővé, de tu­zzántie a szönetet a régi tisztségem is megz­ava­dt. — Mi a legne­hezebb brigádve­zetői feladat? — Hirtelenjé­ben nem is tudom megmondani. Ta­lán az emberek­kel való foglalko­zás. Nagyon gyakran kell a „békebíró” szere­pét játszanom. Tizenhat asszony tartozik a brigád­ba. Munkájukkal nincs gond, hiszen a „teenager”-ünk is 8—9 éve dol­gozik velünk. Ennyi nő között elég gyakori az összetűzés. Ilyen­kor, bár nem rendelkezem sa­lamoni bölcses­séggel, nekem kell orvosolnom a sé­relmeket, felol­danom az ellenté­teket. — A brigádve­­zetői tisztség sok feladattal jár a mindennapi mun­ka mellett és után: társadalmi mun­ka, kulturális vállalások, bri­gádrendezvé­nyek. Hogy jut minderre ideje a gyári és a máso­dik műszak kö­zött? — Szerencsére a családom már megszokta, hogy néha később érek haza, vagy szom­bat-vasárnap dél­után a brigádnap­lót írom, rende­zem. Igaz, mégis csak nekem kell gondoskodnom róluk. De az idő gon­dot jelent min­den brigádtag­nak, hiszen leg­többjüket család várja otthon. En­nek ellenére jut idő közös rendez­vényekre, össze­jövetelekre is. Még kérdez­ném, de a csendet halk ketyegés tö­ri meg. Hátul megindult egy varrógép. Csatla­kozik hozzá egy másik, harma­dik, végül, mint a géppuskaropo­­gás zörögnek a gépek. Az asszo­nyok folytatják a munkát. Szinte kiabál­va kell búcsúz­nom. Margittay­­né megszokott mozdulattal gé­pére helyezi a függönyanyagot. Fut a tű, szántja a szövetet. Mire a lépcsőhöz érek a termet betölti a zakatolás. L­­ VSfSSSfS/S/SSSSSSSSSSSfff/'SSfSSf////JMSSSSSSfSSSSSSSSSM/ /////////////////////////. A jó közösséghez idő is kell A Rakéta letért a pályáról Egy brigád sikeréről min­dig örömmel értesülünk. Mi­vel — szerencsére — az ered­ményes brigádok vannak több­ségben, egy-egy sikertelen pró­bálkozás többnyire hír nélkül marad. A Rakéta szocialista brigád története is ilyen rendhagyó. Két éve nyerte el a szocialista brigád cím első fokozatát. A második fokozat eléréséért kö­tött szerződést azonban már nem tudta teljesíteni. A bri­gád feloszlott. Párai Ferenctől, a busz II. szerelő csoportvezetőjétől, a volt brigádvezetőtől arra pró­báltam választ kapni, mi okoz­hatta brigádjának felbomlását. — Az egyik alapvető ok az volt — magyarázza —, hogy itt a vonalon a brigád tulajdon­képpen azonos a munkacso­porttal. Mikor a csoportokat az új termelési feladatoknak megfelelően átszervezték, két brigádtagunk egy másik cso­portba került. És hiába tar­toztak a mi brigádunkba, ha más csoportban dolgoztak. Két közösséget nem tudtak szol­gálni. — Ezt azt jelenti, hogy csak külső ok, a munka átszervezé­se volt a kudarc oka? Az em­berekkel, a közösségen belül nem volt semmi baj? — Az igazat megvallva nem voltunk mi igazi, összeforrott közösség. Talán ez érthető, hi­szen alig másfél éve alakul­tunk. Az is jellemző, hogy két emberünk — nem is túl nagy — fizetéskülönbségért hagyott itt bennünket, így az eredeti 8 fős brigádból maradtunk né­gyen. Egy embert leszázalékol­tak, maradt a három, ez pedig már nem brigád. Megdöbbentett a folyamat matematikai egyszerűsége. 8- ból 5, az valóban 3. Csakhogy itt nem számoló korongokról, 1 krumplikról van szó. A mate-­­matika törvényei nem minden esetben általános érvényűek. 34­5 jelen esetben nem egy­szerűen 8 ember, hanem egy formálódó közösség, egy szo­cialista brigád volt. Megpróbáltam követni a „brigádmaradék” útját. A „Rakéta” kényszerleszállás­­a után az ugyancsak megcsap*­ pant létszámú Ady Endre bri­gád bővült 9 főre a betársult*, tagokkal. A brigádvezető, Sza­'­bó Miklós (szintén egyben cso­portvezető is­ panaszkodik: — Nagyon kevés időm jut a brigádügyekre. A termelés nö­vekedése egyre fokozottabb munkatempót követel. A cso­portvezetői feladatok egész embert kívánnak. Néha még annál is többet. Talán lehetne ezen segíteni." Nem értem, miért a csoport-­ vezető a brigád gazdája is. Ta­lán mert két dudás (azaz két vezető) nem fér meg egy csár­dában (azaz csoportban)? De ha egy nem tudja ellátni a fel­adatokat, valamilyen megol­dásra mégiscsak szükség van. Ha elfogadjuk azt az állí­tást (melynek igazságát a gya­korlat is bizonyítja), hogy egy 9 fős közösség többre képes, és mind a társadalom, mind a termelés szempontjából hasz­nosabb a magának való ember­nél, akkor őszintén kívánjuk,­ hogy az Ady brigád a gondok ellenére minél előbb kovácso­lód­jon igazi közösséggé­ ­la. Nem újítanak a szocialista brigádok a­ donság kidolgozásához. Ezt bi­zonyítja többek között az is, hogy a kutatóintézetekben sem egy-egy elszigetelten dolgozó tudós, hanem tudóscsoportok foglalkoznak a témákkal. Kisebb jelentőségű részmeg­oldásokat természetesen egye­dülálló újító is nagyon jól megoldhat a maga szakterüle­tén, ilyen nálunk is akad bő­ven. Főleg a szocialista brigá­dok tagjaiból tevődik össze az Ikarus újítógárdája. Itt van például a technoló­giai főosztály ötödik fokoza­tért küzdő 15 tagú Bánki Dé­nét szocialista brigádja. Mil­liós nagyságrendű újításokat adtak be az elmúlt években Merkle Gyula arany, Gergely Károly ezüst. Güttler Ferenc bronz fokozatot elért kiváló újító. De jelentős javaslatokat nyújtott be Kőkúti Péter, Ma­­schek Ottmárné is. Végre egy női újító. Talán ezen a terüle­­­ten is megvalósíthatjuk egy­szer a női egyenjogúságot. Re­­­méljük, hogy ebben a brigád­ban Maschek Ottmárnéval el­indult egy pozitív mozgás, mely átterjed más munkahe­lyekre is. Többnyire fiatal mérnökök­ből, technikusokból áll a tech­nológiai fejlesztési osztály Szé­chenyi István második foko­zatért küzdő szocialista bri­gádja. A 14 tagú közösség leg­jobb újítói: Apern Péter, Csű­rök Tibor, Miklós Nándor, Nagy László, Németh Sándor és Pláveczky Gábor Nagy lel­kesedéssel és szorgalommal dolgoznak a gyári technika fejlesztésén, s a munka közben támadt ötleteiket szívesen bo­csátják a vállalat rendelkezé­sére. Természetesen nagyon sok kiváló újító van még rajtuk kívül az Ikarusban. Most azon­ban elsősorban újító szocialis­ta brigádokat kerestünk — sajnos eredménytelenül. Ezért kellett megelégednünk a két legtöbb újítót adóval. Az idén még e­gyetlen újítás sérzője­ként se szerepelt szocialista brigád neve. — tassi —* 1 A műszaki haladás jelentős tényezője — a hivatalos fej­lesztési szerveken kívül — a vállalati újítómozgalom. Ko­runk bonyolult technikát, ma­gas szervezettséget követelő iparában azonban már több­nyire nem elég egyetlen em­ber ismerete egy műszaki út- Az Altárus-újság 1972. első félévi munkaverseny-melléklete Szikra Lapnyomda

Next