Ipargazdaság, 1975 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

\C \ Az iparfejlesztés — néhány — időszerű feladatáról* KLÉZL RÓBERT A közgyűlés adta lehetőséget felhasználva, ipa­runk fejlesztésében elért eredményekből kiindulva azokról a feladatokról kívánok szólni, amelyek a IV. ötéves terv sikeres megvalósítását és az V. öt­éves tervidőszakra való felkészülést szolgálják. A Központi Bizottság december 5-i határozata alap­ján — elsősorban azokra a feladatokra utalok, amelyek megoldásában pártunk nagymértékben számít az MTESZ tagegyesületeinek mozgósító, szemléletformáló munkájára, műszaki értelmisé­günk alkotó kezdeményezéseire. Közismert, hogy az utóbbi években népgazda­ságunk fejlődését egyre inkább a növekedés inten­zív tényezői határozzák meg. Ez a fejlődés maga­sabb szintjét jelenti. Pártunk X. kongresszusának határozata, a gazdasági fejlődés belső és külső fel­tételeinek megváltozása alapján, a gazdasági épí­tőmunka számára azt a feladatot adta, hogy a nemzeti jövedelem növekedését a társadalmi ter­melés hatékonyságának erőteljesebb javításával, szerkezetének további korszerűsítésével, a terme­lékenység fokozott emelésével, a műszaki fejlesztés meggyorsításával alapozza meg. Nem szorul bizonyításra, hogy e feladat megol­dásában az iparnak, mint a korszerű gazdaság ve­zető ágazatának a szerepe kiemelkedő, a hatékony­ság javításában itt vannak a legjelentősebb tarta­lékok. Ma nálunk az ipar termeli a nemzeti jöve­delem 44 százalékát, s a népgazdaság exportjának 87 százalékát adja. Az ipar jelentősen befolyásolja a többi népgazdasági ág műszaki színvonalát, alkal­mazott termelési módszereit és ily módon teljesítő­­képességét. Iparpolitikánk abból indul ki, hogy az ipari ter­melők fejlettségi színvonala, hazai adottságaink­nak és a műszaki fejlődés követelményeinek lénye­gében megfelelő ágazati struktúrája, a rendelke­zésre álló szakképzett munkaerő kedvező lehetősé­geket nyújtanak a kiegyensúlyozott ipari fejlő­désre. Lehetőségeink kihasználása azonban foko­zottan feltételezi a termelési szerkezet további korszerűsítését, gazdaságosságának javítását, az exportképesség növelését, a szocialista országokkal való elmélyültebb és hatékonyabb termelési, tudo­mányos kutatási és műszaki fejlesztési együttmű­ködés kiterjesztését. Jövőbeni feladataink reális kijelölése és végre­hajtásuk hatékony megszervezése — s ebben az MTESZ szerepének növelése — érdekében célszerű áttekinteni hogyan felel meg iparunk fejlődése a X. kong­resszus határozatában megfogalmazott követel­ményeknek, hogyan teljesülnek az IV. ötéves tervben megha­tározott iparfejlesztési célkitűzések. Az eddig elért eredmények azt mutatják, hogy iparunk fejlődése alapjaiban összhangban van gazdaságpolitikai cél­kitűzéseinkkel, s biztos bázisa társadalompolitikai céljaink megvalósításának. А IV. ÖTÉVES TERV IPARFEJLESZTÉSÉRŐL А IV. ötéves tervben az ipar részére meghatáro­zott feladatokat teljesítettük, illetve részben túltel­jesítettük. Az ipar társadalmi termékhez való hoz­zájárulása a tervezett 5,7%-kal szemben a terv­időszak első négy évében éves átlagban közel 7%­­kal emelkedett. Kedvező, hogy iparunk nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásának dinamikája meghaladja a termelés növekedésének ütemét. Az ipari tevékenység hatékonyságának javulá­sára mutat az is, hogy az ipari foglalkoztatottak létszámának növekedése lényegében megállt, a ter­melés növekedésében mégsem következett be meg­torpanás, hanem ennek forrásává szinte teljes egé­szében a munka termelékenységének emelkedése vált. Míg 1966—70 között az egy foglalkoztatottra jutó termelés éves átlagban 3,8%-kal emelkedett, addig 1971—73 között a termelékenység-emelke­dés évenként átlagosan 6,3% volt. A szelektív iparfejlesztési politika gyakorlati ér­vényesítésében az elmúlt néhány évben kezdeti eredményeket értünk el. A számítások azt igazol­ják, hogy az iparból származó tisztajövedelem növekedé­sének az utóbbi években mintegy 20—25%-a a termelési szerkezet gazdaságosságának javítá­sából, illetve a jövedelmezőbb ágazatoknak és vállalatoknak az átlagosnál gyorsabb ütemű fej­lődéséből származik. Ugyanakkor világosan kell látni azt is, hogy a ter­melési szerkezet korszerűsítésének üteme — rész­ben objektív, részben szubjektív tényezők hatása következtében — ma még elmarad lehetőségeink­től. Az elért eredményekben döntő szerepe van a központi fejlesztési programok, iparági re­konst­­rukciók megvalósításának. A központi fejlesztési programok kialakítása és megvalósítása sikeresen szolgálja azoknak a kulcsfontosságú területeknek a gyors fejlesztését, amelyek széles körű tovább­gyűrűző hatást gyakorolnak mind a termelés, mind pedig a felhasználás szerkezetére és integrá­ciós megalapozottságuknál fogva fokozzák a válla­lati fejlesztések biztonságát is. IPARGAZDASÁG 1 * Az MTESZ X. Küldött Közgyűlésén elhangzott előadás, 1975. január

Next