Ipargazdaság, 1996 (48. évfolyam, 3-12. szám)

1996-03-01 / 3-4. szám

Technológia-előrejelzés, versenyképességünk javítására II. ütem: A program lefolytatása, a tapasztalatok összegzése, konklúziók, javaslatok. A program előkészítése (I. ütem) Mivel a technológia-előrejelzési vizsgálatok a re­álszféra és a szolgáltatások szinte teljes körére ki­terjednek, több ezer szakértő összehangolt, kohe­rens munkáját igénylik. E munkát nem lehet ötlet­szerűen vagy rutinból irányítani, erre a fejlett ipari országokban kiforrott módszerek, eljárások van­nak. A másik probléma a szint és a megközelítés kérdése. Nemzetközi tapasztalatok igazolják azt, hogy ha e vizsgálatoknál nem megyünk le megha­tározott mértékig a reálfolyamatok szintjére, ha­nem megrekedünk (esetleg rutinszerű) esettanul­mányoknál, szektor- és/vagy makrolemzéseknél, iletve csak egyoldalúan pl. közgazdasági-piaci­­pénzügyi szempontból végzünk elemzéseket, nem nagyon várhatunk sikert. A vizsgálatokat komplexen kell lefolytatni, mely­ben a tudományos, műszaki, közgazdasági, társa­dalmi és környezeti kérdéseket egyenrangú szem­pontként kell az elemző-értékelő munkában ér­vényre juttatni. A komplexitás másik dimenziója az összefüggések kérdése, a rész és az egész e­­gyüttes elemzése. Ez közelebbről azt jelenti, hogy egy-egy problémát, technológiát nem lehet csak önmagában vizsgálni. Az összefüggéseit, kapcso­lódásait, kölcsönhatásait (interdependencia) a le­hető legszélesebb körben célszerű feltárni és hatá­saiban értékelni. Ez azt is jelenti, hogy néhány ága­zat, technológia elemzése, átvilágítása nem elég­séges, következtetéseit nem lehet a nemzetgazda­ság egészére extrapolálni. Az ágazati, szektorális szintű ún. technology auditoknak megvan a ma­guk hasznos, de korlátozott szerepe, jelentősége a helyzet feltárásában, az erős és gyenge pontok megkeresésében, ám a technológia-előrejelzés átfo­gó szemléletét nem helyettesíthetik. A komplexitás harmadik dimenziója a nemzetközi fejlődési irá­nyokkal való folyamatos összevetés, a technológi­ák versenyképességének és fejlesztési lehetősége­inek a versenytársakkal való összemérése. Az előrejelzés során azt az időt, amelyet át aka­runk fogni, nem szabad sem túl tágan, sem túl szű­ken meghatározni. Az időtartamnak elég hosz­­szúnak kell lenni, hogy az új tendenciák kifejthes­sék hatásukat, és hogy a döntéshozóknak kellő idő álljon a rendelkezésükre ahhoz, hogy hatással le­hessenek az események alakulására. Ugyanakkor a túl hosszú előretekintés sem jó, mert a túl távoli hatásokat a mai döntéshozók sokszor már nem érzékelik. E tekintetben a 10 és 20 év közötti időtáv választása ajánlható országtól, szakmától, vizs­gálati céltól függően. Végül arra is rá kell mutatni, hogy amikor a stratégiai technológiák előrejel­zéséről, kiválasztásáról (tervezéséről) és fejleszté­séről beszélünk, már a vizsgálat kezdetekor sem szabad arra gondolni, hogy ezeket mind itthon kell kifejleszteni, netán az állami pénzeket erre kell koncentrálni. Ezt sem hazánk K+F kapacitásai, sem pénzügyi lehetőségeink nem teszik lehetővé. A technológiák fejlesztése - valószínűen - az ese­tek nagyobb részében vásárolt ismereteken (licenc, know-how) keresztül valósulhat meg, kisebb rész­ben hazai fejlesztések révén (ennek meghatározása azonban már a program feladata). Az előzőekben röviden és vázlatosan ismertetett elvárásoknak megfelelő vizsgálatot, programot csak akkor lehet sikeresen lefolytatni, ha alaposan ele­mezzük, értékeljük az idevágó nemzetközi gya­korlatot és a tapasztalatokat megpróbáljuk a hazai helyzetre adaptálva hasznosítani. A Technológia Előrejelzési Program első ütemében a nemzetközi tapasztalatok feldolgozását végezzük el, s ez a mun­ka lényegében véve már folyik. Az előkészítő munka főbb lépései, feladatai: - Hét, ezen a téren nagy tapasztalatokkal ren­delkező országban (USA, Japán, Anglia, Német­ország, Franciaország, Hollandia, India) felmérjük az általuk követett gyakorlatot, és a tapasztalato­kat ún. országtanulmányokban összegezzük. Az egyes országtanulmányokat, az illető országokban dolgozó, magyar tudományos és műszaki attasék készítik el, illetve gyűjtik össze az ehhez szükséges információkat.­­ Az előkészítő munka szakmai, módszertani i­­rányítására az OMFB Szakmai Bizottságot hozott létre. A bizottság feladata: az országtanulmányok elkészítésének egységes szempontjai kidolgozása a TéT attasék munkájának elősegítésére, az ország­tanulmányok feldolgozása, értékelése és ennek a­­lapján az általánosítható tapasztalatok összegzé­se. Ezt követi az összefoglaló tanulmány és javas­latok kidolgozása a tapasztalatok hazai adaptálá­sára, a technológia-előrejelzési program szervezé­si, módszertani, finanszírozási stb. lebonyolítására. A vizsgálandó országok kiválasztásánál több szem­pontot kellett figyelembe venni: • legyen tapasztalatuk ezen a téren; • hazánkéhoz hasonló méretű ország is kerüljön a vizsgálat körébe (pl. Hollandia); • fontos volt még, hogy hasonló fejlődési gon­dokkal küzdő „fejlődő" országokból is hozzunk példát (pl. India); • nem kevésbé lényeges kérdés volt még, hogy e feltáró, elemző munkát olyan országokban folytas­suk le, ahol a TéT attasék aktív segítségére is szá­míthatunk. Az előkészítő munka (I. ütem) a tervek szerint ez év őszére befejeződik. Az eredményeket, javas­latokat széles körű szakmai vitára bocsátjuk, majd ezt követően kerül eldöntésre a program végrehaj­tásának konkrét szervezése (országos irányító és lebonyolító szervezet, szakértők, intézmények, a­

Next