Irodalmi Magazin, 2018 (6. évfolyam, 2-4. szám)
2018 / 3. szám - Boszorkányság
„HA MÁS CSILLAG HAZÁD, ITT MIT KERESNÉL?" boszorkányság csúnyaságából vezette le. Mára már nem az a kérdés, hogy csúnya volt-e Czóbel Minka, vagy szép, s hogy (netán boldog) leszbikus kapcsolatban élt-e Büttner Helénnel vagy sem. A kritika inkább arra összpontosít, hogy meghatározza lírájának önértékét. Azaz ne csak a csúnyasága következtében feloldhatatlan magányába belekeseredő, filozofálgató vénlányt vegyük észre, ne csak azt tartsuk fontosnak, hogy némely verse nyomán Ady, sőt olykor Weöres Sándor előfutárát lássuk benne, illetve azt, hogy ő írt a magyar irodalomban először - ritmikus prózának nevezve - szabad verset, hanem a (Menyhért Anna szavával) eleddig kánonképtelen költőt a gender-szemlélet, s a traumaelméletek felől olvasva is jelentős és modern költőnek tekintsük. Ebben a folyamatban kulcsszerepet kaphat a boszorkány alakja, amely sok esztendőn át jellemzi költészetét. A boszorkánydalok Czóbel Minka költői munkássága 1890 és 1914 közé tehető. Harmincöt éves volt, amikor (a Mednyánszky László közvetítésével megismert) Justh Zsigmond unszolására kiadta első könyvét, a Nyírfalombokat. A boszorkánymotívum ekkor még nem tűnik fel, majd csak az Újabb költeményekben (1892), illetve a Fehér dalokban (1894), A virradat dalaiban (1896), s az Opálokban (1903) szerepelnek efféle darabok. (Az Endrődi Sándor válogatta Kakukkfüvek 1901-ben tizenkilencet gyűjt össze közülük.) Kis Margit szerint Czóbel Minka értett a gyógyításhoz, a vérnyomásbetegségek és egyéb kisebb-nagyobb bajok orvoslásához. A hozzá fordulókat gyógyfüvekkel látta el. Az éjszakánként verseit papírra vető írónőt a falubeliek „bizarr, érdekes, zárkózott, magányos életmódja miatt egész legendakörrel vették körül...” A boszorkánydalok szerinte személyes élményen alapulnak. Az efféle direkt értelmezés helyett elfogadhatóbbnak tűnik Menyhért Anna megállapítása: „a boszorkány önéletrajzi alteregó”. Akárhonnan is nézzük, az alak alteregónak csak némi megszorítással nevezhető. Már csak azért is, mert szinte versről versre alakul. Van néhány visszatérő, markáns tulajdonsága, azonban változékony is egyben. Inkább azt mondhatjuk, a Czóbel Minka-féle boszorkány olyan alteregószerű alak, aki hordozza megálmodója néhány jellemvonását, illetve rendelkezik mindazon sajátosságokkal, amelyek a környezetéből kiemelkedő, az emberek elől menekülő, az őket egyenesen ellenségének vélő, szenzibilis lelket jellemzik. Olyan projektum, aki megalkotója vágyott-elképzelt-hirdetett .Czóbel Minka, fekete-fehér eredeti pozitív, ismeretlen fotós (Petőfi Irodalmi Múzeum) 3. Czóbel Minka 1900- ban adta ki a Donna Jüannát. A feminista kritika olvasatáról: Menyhért Anna, A másság kánontalansága: a boszorkány. Czóbel Minka , M. A.: Női irodalmi hagyomány, 99-147. 113