Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 2. szám - Kányádi
„BOLDOG AKINEK TÉRDÉN EGY NEMZET LOVAGOLHAT" Kányádi Dél-Amerikába, akkor az ő dél-amerikai ciklusából merítettünk. Sokat utaztunk együtt, itthon és Erdélyben. Jártunk Svédországban, Moszkvában, az ottani könyvvásárokon. Úgy érzem, atyai jó barátként és költőként folyamatosan jelen volt az életünkben. Amikor megismerkedtünk, mi szinte szóhoz se jutottunk. Csak hallgattuk történeteit, fejtegetéseit. Az is fantasztikus volt, ahogyan mesélt. Elkezdett egy történetet, mint aki valami nagy útra indul, de még előbb egy kicsi faluba betér, majd a másikba, amoda még felmegy kicsit, de aztán csak visszakanyarodott oda, ahonnan elindította a történetet. Igen, volt benne közlésvágy, persze. De a dolgozószoba magányában biztosan másképp viselkedett, ezt nem tudom. Soha sem láttam őt írni. Vajon van-e olyan verse, amelyet közvetlenül a Kalákának írt? Olyanról nem tudok. Hogy aztán gondolt-e ránk egyik-másik verse írásakor, az rejtve maradt előttem. Egymást választottátok. A korai években érzékelte-e az együttes, hogy Kányádi számára milyen fontos az anyanyelv megtartó ereje, különösen egy kisebbségi létben? Romániában ő azért nagyon elismert volt. Jó, tudom, tizenhét kiló a róla szóló szekus jelentés, nem mondom, hogy nem kísérték figyelemmel, kissé gyanakodva, a munkásságát, de azt hiszem, annyit írt és annyit publikált, amennyit akart. Persze, az is igaz, hogy nyolcvan-valahányban Rotterdamban volt egy könyvfesztivál, ahová őt is meghívták és minket is. Valami miatt nem kaphatott útlevelet. Ez nagyon felmérgesítette, nagy sérelemnek érezte. A Napsugár folyóirat is talán egy menekülés volt számára. Ha már gyerekfolyóirat, azokon a koncerteken, amelyeken a Kányádi-versek feldolgozásait adjátok elő, hogyan reagálnak a gyerekek ezekre a dalokra? Sándor bácsi mindig azt vallotta, hogy nincs gyerekvers, meg felnőtt vers, csak jó vers meg rossz vers. Weöres Sándor is azt mondta, hogy soha nem írt gyerekverset. Ezekről csak utólag gondolják, hogy talán a gyerekekhez jobban passzolnak. Tudniillik a gyerekek nem úgy értik a szöveget, mint egy felnőtt. Inkább a lüktetését, a játékosságát, esetleg az összecsengéseket érzékelik. Ezeknél a Kányádi-verseknél is, azt hiszem, van, amit majd később fognak megérteni. Persze, voltak költők, például Tamkó Sirató Károly, aki gyerekeknek írt, de hát ő egy egész különös figurája volt az irodalmi életnek. Tudom, hogy most nem róla van szó, de hadd mondjam el, hogy ő végül is egy Ady-követőből az avantgárd élharcosa lett Párizsban, azután hazajött és itt vált gyerekköltővé. Nagyon élveztem a verseit, például a Bőrönd Ödön címűt. A GYEREKEK NEM ÚGY ÉRTIK A SZÖVEGET, MINT EGY FELNŐTT. INKÁBB A LÜKTETÉSÉT, A JÁTÉKOSSÁGÁT, ESETLEG AZ ÖSSZECSENGÉSEKET ÉRZÉKELIK. г A Kaláka együttes a 85 éves Kányádi Sándor születésnapi köszöntésén, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2014. május 13. (Fotó: Czimbal Gyula) 109