Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
utaló bizonyítékokat - ez volna az illúzióvesztés sajátos diszkussziója. Ugyanakkor Szendrey Júlia komplexebb személyiség annál, hogy az ő történetei is csupán önbecsapásról, szertefoszló reményekről szóljanak. Nem véletlen, hogy első számú protagonistává csak a magyar szerzői mozgókép térnyerésével vált ezen filmes csoporton belül Szendrey Júlia. Gazdag személyisége kellően megfelel a modernizmus narratív igényeinek. Az 1942-es játékfilmmel azonos című, Mészáros Márta rendezte tévéjátékban (Szeptember végén, 1974), a nagybeteg, emlékeiből élő Júlia, Venczel Vera alakításában igazi önmarcangoló feministaként magát keresi saját legendává lett szerelmi ideálja árnyékában. Végső számvetésében a legfontosabb tétel éppen ez: élt-e valódi életet egyáltalán első férje halála után? A hiányfúga-filmek közös jellemzője, hogy akár Júlia, akár Júlia fia, akár másokat vagy magát becsapó szélhámos a hőse - mindenképpen érvényesül bennük a sokszor emlegetett „üreshely-dramaturgia". Petőfit nem látjuk, de alakja, míg a cselekmény zajlik, amolyan halovány vízjelként végig ott lebeg a háttérben. Mármár barokkos gazdagsággal, túldúsítva alkalmazza e koncepciót a filmcsoport reprezentáns darabja, Elek Judit filmje, a Mária nap (1984). Az üres helyek, szó szerint, több személyre vonatkoztatva, mintegy egymásra vetítve jelennek meg. A film családi viták laza sorozatát követi végig egy névnapi vendégség foglalatába ágyazva. A versben megénekelt fivér, Petrovics István, a rosszemlékű második férj, Horvát Árpád és a családi barát, az irodalmár-monográfus Gyulai Pál hármasban vitatkoznak Szendrey Júlia sorsáról, aki nincs jelen. Azután ugyanez a társaság, most már Júliával kiegészülve, Petőfi Zoltán sorsáról vitatkoznak, aki ugyancsak nincs jelen. Ezenkívül különböző összeállításban, kerti séta közben, fehérasztal mellett, vagy szivarszobába visszavonulva, célzásokkal idézik Petőfi Sándor sorsát - aki természetesen ugyancsak nincs jelen, hiszen az ő hiánya volna a többszörösen rétegezett „üreshely-dramaturgia” igazi alapja, amelyre azután újabb és újabb valóságos történelmi személyek tartós vagy ideiglenes hiánya épülhet. Befejezésül térjünk vissza mégis a „kivételen belüli kivételekre”, azaz a költőt színész által mégiscsak megszemélyesítő eddigelé összesen három opuszra. Ez a három nagyon különböző darab nagyon eltérő sikerrel, nagyon eltérő megoldásokat alkalmaz egy nagyjából azonos ábrázolási probléma megoldására. E probléma lényege, hogy amikor Petőfi életrajzát, vagy életének legfontosabb szakaszait óhajtaná bárki mozgóképre álmodni, alkalmazkodva bármely filmes divathoz és politikai feltételrendszerhez, rá kell jönnie: a költőlegenda elsősorban epikus hős. Túlélői bezzeg, a költő hiányának következtében, saját döntéseikbe, bűneikbe, lelkifurdalásaikba bonyolódva, az „üreshely-dramaturgia” modernista szabályait követve, szinte automatikusan drámai hőssé válnak. Petőfi Sándor velük ellentétben, szinte ugyanilyen automatikusan „regényhősként” [...] amikor Petőfi életrajzát, [...] óhajtaná bárki mozgóképre álmodni, alkalmazkodva bármely filmes divathoz és politikai feltételrendszerhez, rá kell jönnie: a költőlegenda elsősorban epikus hős. Túlélői bezzeg, a költő hiányának következtében, saját döntéseikbe, bűneikbe, lelkifurdalásaikba bonyolódva, az „üreshely-dramaturgia" modernista szabályait követve, szinte automatikusan drámai hőssé válnak, kínálja magát, ami nem - vagy nem minden műfajban - könnyíti meg a forgatókönyvíró dolgát. A nézői köztudatba is így rögzült: Petőfi életének „állomásai” vannak. A fiatalkori vándorlásokat forgatókönyvi sorvezetőjeként használó darab, a 77-es ▲ A Föltámadott a tenger című film jelenete (rendező: Nádasdy Kálmán, Ranódy László, 19S3), Görbe János mint Petőfi Sándor (fotó: Kovács Gábor, forrás: OSZK Filmfotótár) ,Sorsa az én sorsom” Petőfi Sándor ns