Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
Néhány gondolat Az apostol olvasatairól Az apostol keletkezéstörténete az utókor számára tele van feltáratlan, feltárhatatlan mozzanatokkal. Kerényi Ferenc kritikai Petőfi-életrajzában (Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris, Budapest, 2008, 393) úgy fogalmaz, hogy a költő 1848 nyarán, amikor „a verstérképen űr tátong”, és „Petőfi neve eltűnt a hírekből", írja meg hosszú elbeszélő költeményét, melyet a korábbiakhoz képest szokatlan csend fogad. A keletkezés- és kiadástörténet szakaszaival azóta sem vetett számot a Petőfi-filológia. Az Arany Jánosnak címzett 1848. augusztus 16-i levelében, az egyetlen olyan szövegben, melyben a mű születéséről szólt, Petőfi például jóval hosszabb terjedelmet, mintegy háromezernégyszáz sort vetít előre, s ebből szeptemberre, a befejezés idejére csupán kétezerkilencszázhuszonegy sor maradt. Mi történt a hiányzó, mintegy ötszáz sorral? Mit és miért törölt Petőfi a szövegből? Hogyan merte felvállalni Emich Gusztáv 1850-ben, hogy kiadja a Szendrey Júliától kapott kéziratos költeményeket. Az apostollal együtt, amikor nyilvánvaló volt Petőfi körözése, és sokkal kisebb vétségekért is nyomtatványokat koboztak el? Igaz, hogy Emich erősen csonkított és módosított gyűjteményt készült sajtó alá adni, és a korrektor, Kecskeméthy Csapó Dániel ennek következtében számos politikai költeményt kihagyott, rövidített, átformált. Tervben volt ugyan egy külföldi, lipcsei, teljes szövegű változat is, ennek sorsáról azonban semmit sem tudni. Mindezt Lévay József írta Aranynak 1851. augusztus 3-án. A megcsonkított kötetet, amely végül csak 1852-ben valósult meg, még így ▲ Drozsnyik István: Mr Chagall lehidalt, amikor Petőfit olvasott, pasztell, papír, 70x100 cm, 2017 (forrás: A velünk élő Petőfi, a MÁNK Galéria kiállítása) Katalin Hász-Fehér ereszkedsz idegrendszerünkbe, mint a pók” Petőfi Sándor 77