Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
► ► Orlai Petrich Soma: Petőfi Debrecenben, vázlat (forrás: PIM, fotó: Birtalan Zsolt) A Nemzeti dal a PIM kézirattárában a gyűjtemény P. 1. jelzetű kézirata. Datálását maga Petőfi végzi el forradalmi naplójában: „A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-i<én akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkendőt varrt magának.” (Petőfi Sándor, Pest március 17.1848. , szerk. Szász Imre, Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése, Szépirodalmi, Budapest, 1960,406) jegyezte fel naplójába Petőfi. A költemény egy másik kéziratára pedig a következőket írta: „E költemény buzdította március 15-én a pesti ifjúságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában [a Pilvax kávéházban], azután az orvosi egyetemben [tehát a Hatvani és Újvilág utca, ma Kossuth Lajos és Semmelweis utca sarkán álló épületben], azután a szeminárium terén (most már 15-dik március tere) [a mai Egyetem téren], végre a nyomda előtt, melyet erőszakosan elfoglaltunk a Hatvani utcában (most szabad sajtó utca) [a Länderer és Heckenast nyomda a mai Kossuth Lajos utca és Szép utca sarkán állt]. A szabaddá lett sajtó alól ez a költemény került ki először." Egressy Gábor, Petőfi színész barátja pedig így emlékezett erre: „Ekkor Petőfi fölemelkedik, mint egy túlvilági alak, mint megtestesült népszenvedés, mint egy ezeréves tantalusi szomjúság, mint végitélet halálangyala. Elüvölti nemzeti dalát. E' hangok leirhatlanok. Most is hallom és látom azokat, és örökké fogom látni és hallani, mert e’ kép és hang elválaszthatatlanok. Leírhatatlan e’ dalnak hatása a népre, melly nőttön nőtt, ’s megesküvék isten szabad ege alatt.” (Egressy Gábor, Képek a’Pesti forradalomból mártius 1S-én . Életképek 1848. március 26.,40S.) Este a Nemzeti Színház félbeszakított Bánk bán-előadásán már Egressy szavalta el közkívánatra kétszer is a Nemzeti dalt, a színház férfikara pedig elénekelte a megzenésített költeményt. Több ezer röplap készült a versből, csaknem valamennyi újság leközölte szövegét, pár napon belül németre és franciára is lefordították. A sokszorosan restaurált, rossz állapotú kéziratot Schnitzer Ignác ajándékozta a Petőfi Társaságnak 1900 körül. A leglátványosabbak azonban a képzőművészeti és relikviagyűjtemény féltett darabjai. Petőfi csaknem teljes portrégalériája gyermek- és ifjúkorától kezdve az egyenruhát öltő költőig. Kiváló és jól ismert művek illusztrációi a János vitéztől az Anyám tyúkjáig olyan 19-20. századi mesterektől, mint Barabás Miklós vagy Zichy Mihály. A személyes tárgyak sokasága egyaránt érzékelteti az életutat és a kedvteléseket is: látjuk a mészáros édesapa mezővárosi világát, ahol Petőfi gyakran vendégeskedett, a reformkori pesti értelmiségi lakás biedermeier berendezését, igényes dísztárgyait, a kávéházban sakktáblánál ülő, biliárdozó vagy otthon házisapkában pipázó, feleségével, barátaival vitázó költőt. Jókai így idézi fel ezt a közeget: ▲ Orlai Petrich Soma: Petőfi Mezőberényben (forrás: PIM, fotó: Birtalan Zsolt) 90 m 2023/1