Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Szeberényi Zoltán: A „Híd — szlovákiai magyar irodalmi társulat”
kások c. munkája. Különösen Bóka László tanulmánya értékes, nemegy megállapítása ma is érvényes. A Magyar lélek című rovat a szépirodalmi alkotásokat tartalmazta, többnyire elbeszéléseket, karcolatokat, ritkábban verseket. Ez már jóval gyengébb színvonalú írásokat közölt, a legjobb alkotások az erdélyi (Tamási Áron, Nyírő József, Szemlér Ferenc, Áprily Lajos stb.) és a magyarországi (Márai Sándor, Marék Antal stb.) írók nevéhez fűződnek. A hazaiak közül csak Szalatnai (Dezső, Mécs László, Asgúthy Erzsébet írása tűnik ki. Igen érdekes az Őrhely című rovat, amelyben irodalompolitikai aktualitásokat, gloszszákat, adalékokat és versfordításokat közöltek. Különösen Kozocsa Sándor Tíz év a magyar szellemi életből és a regényíró Justh Zsigmond, Heszke Béla Népiség az új európai irodalomban, Gerézdy Rábán A Nyugat történetéhez, továbbá Tichy G. György A magyar zene fejlődésének története c. írása érdemli meg az olvasó figyelmét. Ez a rovat vállalta a kulturális kapcsolatok kiépítésének feladatát is, a IV. kötetben Darvas János, a VI.-ban Sipos Győző fordításait közölték az antológiában már szerepeltetett szlovák költők műveiből. A kérdések során rovatban csak két említésre érdemes írás látott nyomdafestéket: Brogyányi Kálmán Magyar Könyv Szlovenszkón és Párkány Lajos Népfőiskolát a szlovenszkói magyarságnak. A Fejfákban elhalt irodalmárokról emlékeztek meg az album munkatársai. Bátor tett volt, hogy az V. kötetben cikket közöltek József Attila halálának körülményeiről és elhanyagolt sírjáról halálának első évfordulóján, s a tomboló fasizmus közepette lehozták a Mondd, mit érlel..., Eperfa és a Mama című verseit. . A Figyelő rovatban könyvismertetések jelentek meg a hazai és magyarországi kiadványokról, melyek ha nem is hű, de jellemző képet nyújtottak a korabeli irodalmi életről. Az elmondottakhoz hozzáfűzhetjük: minden fogyatékossága és hibája, következetlenségei és mulasztásai ellenére figyelmet és megbecsülést érdemlő, s immár hagyományértékű munkát végzett a „Híd” kiadói vállalkozás. Munkatársai — Dallos István és Mártonvölgyi László — súlyos politikai és gazdasági helyzetben megkísérelték a szlovákiai magyar, a cseh és a szlovák irodalom átfogó képét bemutatni. Célkitűzéseiket nem tudták maradéktalanul teljesíteni, amihez hozzájárultak a kedvezőtlen körülmények, apolitizmusuk, liberalizmusuk, sokszor szakszerűtlenül válogatási és szerkesztési elveik, ideológiai és irodalmi-esztétikai következetlenségeik egyaránt. Nyitra 1663-ban — metszet egy újságlapon (Borovszky: Nyitra vm. 446, feltehetően azonos az App. 431-el.)