Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - Kosztolányi Dezső: Európa (vers)
2 Kosztolányi Dezső családi szobákba lármás olaszokkal? Nem fájt-e velemig a szlávok, a sápadt szlávok unalma, a bánat aranyszín fáradt ragyogása? Mind édesenyémek a népek e földön, kitágul a szívem, beleférnek együtt. Fogadjatok engem ti is szívetekbe, s ti távoli népek kürtösei, költők, pereljetek értünk otthon a mivélünk perlőkkel, anyánkért, s mi tiértetek majd itthon perelünk, hogy élhessen anyátok. Kiáltsatok együtt, Európa bátor szellemei, költők, hogy gyáva vadállat bújik el a vackán és vaksi vakondok fúr alagutat. Daloljatok együtt, fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek, hogy lélek a várunk, légvár a mi várunk, ezt rakjuk az égig, kemény szeretetből és légi szavakból. Kezdjetek elölről építeni, költők, légvár katonái. A festő és szerelme