Irodalmi Szemle, 2018
2018/5 - Csehy Zoltán: Michael Tarchaniota Marullus. MIXA'HA MAPOYAAOETAPXANE I'QTHE. Egy második generációs migráns költő a reneszánsz Itáliában (tanulmány)
bastilizacio kenyszeru csapdáit maga sem kerüli el, sot, olykor egyenesen el is a lehetosegeivel. „Szegyellem dalban zengni, mit ugyse teszek” (1, 62) írja egyik versében. „Hogyha a kolteszet vonz, eld meg a tisztes drogkort” (1, 1) - tanácsolja másutt.1 Koltoi életmuve noha tultesz a catullusi lira terjedelmen, nem különösebben terjedelmes. Epigrammaton libri IV. (Epigrammak négy könyve) cimen hagyomanyozodott kötete a catullusi-martialisi hagyomany, a gorog epigrammahagyomany és a szerelmi dedikacios verskötetek tradicioját ötvözi. A varietas elve szerint megkonstrualt kotet ket fo szolamat a szerelem (egy kozponti noalak, Neaera kore szervezodo mozaikos elbeszelesse osszeallo narracio) és a szamkivetettseg-erzet, a talaj- és gyokertelenseg autobiografia stilizalt elegikus diskurzusa kepezi. Ez utobbi szalonformalasi strategiakat mozgósito jelentosegere már Karl Enenkel felfigyelt (Enenkel, 2008, 368-428). A Hymnorum naturalium libri IV. (Termeszeti himnuszok négy konyve) az orfikus hagyomany és a lucretiusi osztbnzesek küllnbs elegye: ma életmuvenek e szegmense a legkutatottabb (Brown, 2010, McGann, 1980, 79-80), az 1990-es években pedig a legtöbbet fordítottak (Harrauer, 1994, Coppini, 1995, Chomarat, 1995, Schonberger 1996). Marullus a természeti erőket istenre magasztosítva, megszemélyesítve jellemzi, illetve az antik mitologia bölcseleti tartalmait fürkeszi négy könyvben, különféle versformákban. Az orokkevalosaghoz cimu verse a termeszeti himnuszok ötodik darabja, s a maga korában különösen jelentős szövegnek szamitott. Még a szigoru kritikus, Scaliger is meltangolta, holott összessegeben, láthattuk, nem volt túl jo velemenye az eklektikus Marullus szerinte sokszor heterogen elemekre széthulló munkáiról. Neniarum liber (Panaszdalok könyve) cimen összegyujtött versei ovidiusi elegiak. Epigrammata varia (Tarka epigrammak) cimen szokas kbzllni az Epigrammaton libri IV-bol kimaradt szovegeket. Az Institutionum principalium liber (A herceg neveleserol szolo könyv) didaktikus koltemeny, verses humanista fejedelemtukor. Erdekes, hogy a lucretiusi hagyomany ujraaktivalasa termeszeti himnuszaiban a „kivalallosag” szuverenitasaval lep fel. Scaliger irja poetikajaban: „Amit pedig Amorhoz énekelt, ha nem a Szentlelekre ertjük, teljesseggel istentelen, ha arra ertjük, nevetseges. Mert a platonistakkal együtt elfogadta, hogy ket Cupido van ket kullnbozd anyatol, am a szerelem az isteni szemelyek között ezzel a mienkkel azonos semmikeppen sem lehet. Es megsebezteti az Atyat altala. Ez aztan az istenkaromlo a theologia! Nem a Szentlelek mozgatja az Atyat, hanem az Atya az, aki a Szentlelket kibocsatja. A gdrogok tevelygesei koze tartozott, hogy kétfele Szentlélekben hittek. (Pirnat Antal ford.)” (Pirnat, 1996, 109) Az idegenseg-tapasztalat Marullus életmuve minden szegmensét átkatja, és alapvetoen befolyasolja szerzoi kanonizalodasát. Az alabbiakban e trauma es stigmatizalas beepiteset követjük 1 1 A tanulmanyban Marullus verseit saját fordításban közlom. Latin alapszövegként a The I Tatts Renaissance Library Marullus-kötetet használtam (lásd szakirodalom-jegyzék, illetve Csehy, 2012, 425-436).