Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1912. 1. évfolyam
Folyóiratok szemléje - Ungarische Rundschau 497–498. p.
Irodalomtörténet. 497 FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE. Uj Élet. 1912. évf. 14—17. sz. — Kremmer Dezső: Apáczai Cseri János. Népszerű összefoglalása szerző Apáczai-tanulmányainak. (V. ö. folyóiratunk 326—329. 1.) Ungarische Rundschau. 1912. évf. 2. sz. — J. Peisner: Petőfi-kultus. A Petőfi-könyvtár köteteinek, s különösebben az Endrődi-féle Petőfi Napjainak ismertetése. Ugyanezen folyóirat. 3. sz. — Ludvig Fóti: Gog und Magog. Der Anonyme Notar König Bélas. A Góg-Magóg monda változatait végig kíséri a bibliától kezdve (Ezechiel : 28., 29. és Jel. könyve 20 : 7—8.) a Koránon (21 : 95., 97.), Sahnamén, arab geográfusok feljegyzésein keresztül az európai Nagy Sándor mondákig, sőt a János papról szóló mondáig, mellyel a G. M.-monda szintén egybeolvadt (a Valkai-féle átdolgozásban hiányzik !). Útközben azt az érdekes adatot fedezi fel, hogy a magyar népnév már Jordanes hunugari-ja előtt 200 évvel előbukkan az isterai Eticus (III/IV. század) Cosmographiájában, ki u. i. a Nagy Sándortól bezárt népek között Gógon és Magógon kívül egy «Honory» nevűt is említ. A dolgozat másik része a középkori krónikák s köztük különösen Anonymus idevágó adataival foglalkozik. Mióta Josephus Flavius a G. M.népet a skythákkal azonosította, szinte minden középkori krónika foglalkozik e néppel bevezetésében, s ki-ki attól származtatja le a maga nemzetét. Anonymus bevezetésében is felismerjük, hogy két mondai elemet vegyít : a Scythiáról és a Góg Magógról szólót. Scythiáról való tudománya Herodotosra s részben Justinusra vezethető vissza. Franz Rühl kutatásait felhasználva, közelebbről is megjelöli azon Justinus-kompilációt, melyből Anon merített. Mommsen u. i. a Monumenta Germ. Hist.-ban a Chronica Minora között kiadta azt a két kéziratot, melyre már Fr. Bühl utalt : egyik az «Exordia Scythica« c. bambergi kézirat (VI. század), másik a Laurentiana-könyvtár egy kézirata. A szövegközlésben mindenütt közbe szúrja két vatikáni kézirat («U.» és «U.») varians lectióit, melyeket Bühl még nem ismert. Cikkíró az «U» jelzetű kéziratban Anonymus legközvetlenebb forrását ismerte fel. Felfedezését párhuzamos szövegekkel igazolja. —Eugen Binder: Sankt Petrus, der Himmelspförtner, in den imngarischen Volksmärchen. Reinhold Köhler értekezéséhez (S. P. der Himmelspförtner) kiegészítésül vagy 10 magyar adalékot közöl. — Z. Trócsányi : Geschichte einer ung. Druckerei. A debreceni városi nyomda története Csűrös Ferenc könyve nyomán. — Friedrich Riedl : Attila und die gotische Dichtkunst. Friedrich Kluge a Deutsche Bundschau-ban (1911 : 451. 1.) tévesen állította gót eredetűnek azt a sirató éneket, melyet Jordanes szerint a hunnok Attila ravatala körül énekeltek. Sem Priskos Edetor, sem Jordanes szövege nem nyújt támasztékot ilyen feltevéshez. — Gustav Heinrich Várady Zoltán értekezését (Gr. Mailáth János szerepe a m. irodalomban) s Grosz József Szilágyi és Hajmási fordításait (Segesvári szász gimn. Ért. 1911.) ismerteti. — Joseph Bayer:Käthchen von Heilbronn auf der ung. Bühne. Míg Kleist Käthchen-je a pesti német színpadon csak vendégjáték alkalmából került színre, a magyar színen sokáig, tetszést 32