Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1914. 3. évfolyam
Folyóiratok szemléje - Magyar Nyelv 489–490. p.
FOLYÓ ШАТОК SZEMLÉJE. 489 Jókai, Jósika és Justh Zsigmond művei idegen fordításaira vonatkozó könyvészeti adatok. — Harsányi István : A Rákóczi-könyvtár és katalógusa (VII.). Könyvészeti egybeállítás.— Horváth Ignác, Harsányi István és Kerekes Pál adalékokat közölnek Szabó Károly Eégi Magyar Könyvtára II. kötetéhez.— Kemény Lajos adatokat közöl a kassai könyvnyomtatás történetéhez az 1848—49. szabadságharc korából. — Gulyás Pál: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. kötetét ismerteti. Magyar középiskola, 1914. évf. 5. sz. — Mgy. : Dr. Böhm Károly élete és munkássága. Könyvismertetés. U. i. 6. sz. — Prónai Antal: Meleghangú nekrológ. — Viszota Gyula , Széchenyi Ferenc és Széchenyi István atyai intelmei. Sz. F. búcsúlevele fiához és Sz. I.-nak két levele, melyeket fiaihoz intézett, mikor 1858-ban hosszabb külföldi útra indultak. — Morvay Győző : Shakespeare színművei. A Kisfaludy-Társaság Shakespeare Bizottsága által újonnan kiadott három színmű fordítását bírálja. Helyteleníti, hogy Vörösmarty, Petőfi, Arany fordításait csorba nélkül akarják adni. Inkább kerüljön a régebbi téves fordítás a Jegyzetekbe és a jobbítás a szövegbe. — Csóka Lajos ismerteti Velics László Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából című munkáját. U. i. 7. sz. — Bartha József ismerteti Volf György Összegyűjtött Munkái II. kötetét. U. i. 8. sz. — Zlinszky Aladár : Báró Kemény Zsigmond hátrahagyott munkái. Könyvismertetés. Morvay Győző : Magyar Shakespeare-tár. A VI. kötet bírálata. Magyar nyelv, 1914. évf. 7. sz. — Horváth János: Nemzeti Színház, helyes magyarság, pesti nyelv, argot, rassz. — Szász Károly, május 5-diki képviselőházi beszédében, a Nemzeti Színház feladatai között elsőrendűnek vallotta a nyelvtisztaság ápolását s hangoztatta, hogy az előadott darabnak nyelvhelyesség szempontjából kifogástalannak kell lennie. A hírlapok az egyéni stílus jogán támadták, kicsinyelték Szász Károly megjegyzéseit. Az írók interjúban nyilatkoztak s megszólalt a név szerint célbavett szerző is. Kálnoki Izidor az Az Újság május 7-i számába írt egy nyelvészkedő tárcát «A pesti argot» címen. Mindezekkel kapcsolatban szerző kimutatja a vitatkozók fogalomzavarát , mert, úgymond, amit Szász Károly s a Magyar Nyelv hibáztatott, az se nem pesti nyelv, se nem pesti argot, se nem valamely jellemző beszéltetés, az Szomorynak speciális, egyéni magyartalansága volt. Egyben idejénvalónak mondja, hogy az írók lássák be az egyéni stílus és a mindenütt egyaránt kötelező nyelvhelyesség közötti lényeges különbséget. — Simai Ödön, Kazinczy Ferenc nyelvújítása. XXXIV. Szerző e cikkben Mátyási Józsefnek és gróf Teleki Lászlónak a magyar nyelv kiműveltetéséről szóló pályatétel kérdéseire vonatkozó nézeteit ismerteti. Mátyási vélekedése inkább nagy patriotizmussal, mint új gondolatokkal telt. Teleki fejtegetéseiben, amelyeken Adelung és Gödike hatása látszik, mérsékelt neologizmus nyilatkozik meg józan ortológiával párosulva.