Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1917. 6. évfolyam
Kisebb közlemények - Tolnai Vilmos: Madách Imre forrásaihoz 46–48. p.
46 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. volt, igazgató professor megbizatik, hogy a tanuló ifjaknál, kik ezt a kóbor lényt jól ismerik, értesítéseket vévén, ezeket egybe írja s főtiszt, püspök úrral még ma közölje. — "VTId. ülés 1842. télhord. napján. 25.) Rendeltetett, hogy azon nyomozások eredménye, mellyek pesti ügyvédek. Várady István ur e folyó télhó 3d. napján az iskolai tanácsban felolvastatott levele következtében Szabó István Peregrinust illetőleg történtek, neki e szükséges intézkedések végett minél előbb megküldettessenek. — XI. Ülés 1842. tavaszelőtd. 40.) Előmutatván Főtiszt, püspök úr Szabó Istvánnak Pápai reformált főiskolai segélyszedő képében több megyékben pénzt zsarolt rossz lelkű peregrinusnak, a közönségesen sws-nak nevezett életmódját és bűnös tényeit tartalmazó hivatalos leveleket , mind tudomásul vétettek s a főiskola archívumába helyeztetni rendeltettek.» Az itt említett leveleket nem találtam sem a főiskolai irattárban, sem a kerületi levéltárban. Azokat bizony valószínűleg kiselejtezték, mint értéktelen lomokat. Pedig esetleg értékesek volnának annyiban, hogy talán köztük találnánk magának Jókainak a vallomását, vagy bejelentését arról, hogy mit tud a Sas-ról. Mert Jókai ebben a tanévben pápai diák volt, tehát hozzá is szólott a hivatalos felhívás, hogy ki ki mondja el, amit a peregrinus előéletéről tud. Ő pedig tudott róla, mert maga írja le az elbeszélés elején, hogy mint kis tanuló látta a komáromi kollégiumban, ahova Nagy János, vagy helyesebben Szabó István peregrinus uram ismételten elvetődött, mert hát ott nevelődött naggyá. Ott ragadt rá a fatális Sus cognomen is. De ha nem maradt le írott levél róla, azért kétségtelen, hogy Jókai nemcsak gyermekkorában, hanem mint pápai nagy diák is bő értesülést szerezhetett és szerzett is erről a kóbor lényről. Csakhogy ő tudatosan széppé és rokonszenvessé tette elbeszélésében ennek éppen nem szép és rokonszenves alakját s így alkotott egy remek genre-képet, melynek olvasása közben majd nevetünk, majd pedig elszomorodik a lelkünk. Ezért nem szól egy szót sem az itt említett csalásról és pénzharácsolásról. Mert ez egyszerre tönkretette volna a peregrinusnak tőle megrajzolt alakját. Tüstént kitűnt volna, hogy nem sorsüldözte buta volt őkelme, hanem alkalomadtán alattomos csaló is. Az elbeszélés másik, igazán kedves alakját, a jóságos professzort is teljesen az életből vette. Nem más az, mint Váli Ferenc komáromi, majd 1849-től kezdve pápai professzor, aki Jókai nénjét nőül vette. Ugyanaz a végtelenül jóságos szív s emellett szép, férfias megjelenés, határozott és bátor fellépés, mihelyt a helyzet és a nevelői kötelesség úgy kívánta. Ilyen volt Váli Ferenc még öregkorában is. BORSOS ISTVÁN: Madách Imre forrásaihoz. Aki maga szeret gondolkodni, mások gondolataival is szívesen foglalkozik ; nemcsak gyönyörűséget szerez neki a mások eszmevilágába való elmerülés, hanem össztönt és ingert új ötletekre és igazságokra. Tudjuk, hogy Madách ceruzával olvasó ember volt, s mindent, ami neki megtetszett, vagy valami módon érdeklődését fölkeltette, kijegyzett alkalom-