Alszeghy Zsolt szerk.: Irodalomtörténet, 1940. 29. évfolyam
Kisebb közlemények - Alszeghy Zsolt: Egy Gyöngyösi-tanítvány [Verestói György.] 64–69. p.
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Egy Gyöngyösi-tanítvány. Gyöngyösi Istvánnak a magyar poétákra tett hatásáról kimerítő képet még senki sem rajzolt. Radics Ferenc most megjelent életrajzában csak Kőszeghy Pál Bercsényi-eposzára utal, egyebekben inkább azt vizsgálja, hogy ítélt a XVII. század kedvelt költőjéről a későbbi irodalmi vélemény. Nem mutat ki több költői hatást Tóth Béla értekezése sem (Gyöngyösi István költészete. Debrecen, 1936.). Pintér Jenő nagy irodalomtörténete Tóth István Cziráky-eposzánál regisztrálja a Gyöngyösi-hatást (IV. 243.), majd Gvadányiról mondja, hogy „példaképe Gyöngyösi István volt" (IV. 410.) . Lázár János Florindájában a leírásokat, költői képeket, hasonlatokat és elmélkedéseket magyarázza Gyöngyösi példájával (IV. 487.). Pedig az a nagy tisztelet, amellyel a XVIII. század Gyöngyösi nevét emlegeti, nyilvánvalóan a poétákat is követésére csalta. Sajnos, a XVIII. század kisebb verselőit Toldy óta nagyon kevesen forgatták, így aztán csak Szeles Jánost és Mátyási Józsefet emelte egy elfelejtett tanulmány a Gyöngyösi-követők sorába. (Erd. Múz. 1903.) Nem lesz talán felesleges, ha az alábbiakban mi is egy tanítványra irányítjuk a figyelmet, hátha kedvet kap valamelyik ifjabb kutató a XVIII. század termésének e szempontú áttekintésére. Verestói Györgyről van szó, a XVIII. század kedvelt temetési szónokáról, akinek versei az alkalmakhoz simulva, majd Magyar Versek címen összegyűjtve is megjelentek (Kolozsvár, 1772.). A verskötet halotti és lakodalmiverseket foglal magában. Prédikátor mondta el ezeket, és így nem csodálkozhatunk, hogy idegenkedik a klasszikus poéták ékességeitől és invocatióiban így dalol: Kezdvén e munkádhoz, ne kövesd azokat, Akik versírásra ha adják magokat. Óhajtják Helicon s Parnassus halmokat. Bálvány Apollóra bizván ott dolgokat. Krisztus scholájában te nem igy tanultál, Apollótól soha verset nem koldultál; De mégis akármely nagy dologhoz nyúltál. Próbált verseiddel abban boldogultál. (Bánffi Kata halájára.) Másutt : Erre pedig versed segedelmet végyen A mennyei Úrtól, aki véled légyen, Míg elkezdett munkád kivánt végre mégyen, Mert néked Apollót említened szégyen. (Bánffi Györgyről.) Másutt: Junót, Venust, Hyment senki se említse, Azzal a szép eget meg se keserítse. Mert ezek csak költött minapi istenek, Akik csak mesélő főtől születtenek.